Őfelsége Ellenzéke

Még mindig vannak számosan, akik nem értették meg a Választási Bukta üzenetét. Még mindig össze akarják hozni a tüzet a vízzel, pedig azok kioltják egymást kérem tisztelettel. Érzelmi okokból sokan pont ugyanolyan elfogultak az MSZP irányába, mint a Narancshorda a Felcsúti felé.

Azért valami minimál-logikát tanúsítsunk, ha kérhetem. Ne ostorozzák azok a Fidesz szavazókat, akik saját maguk is pont annyira irracionális lelkesedéssel viseltetnek a Szegfű iránt, mint Orbán iránt az Ő fanjai. A két láb jó, négy láb rossz, vagy épp fordítva elve alapján működő Fidesznyikek és Vérszocik között csak annyi a különbség, hogy előbbiek sokkal többen vannak, mert racionálisan nézve tökugyanúgy viselkednek. Pedig ez a magatartás hosszabb távon csak arra jó, hogy a két fanklub mérete közötti különbség tovább nőjjön, az meg elviszi 2018-at is.

Az MSZP romlása már rég nem személyi kérdés. Hogy épp ki lesz az utolsó, aki leoltja a Jókai utcai székházban a villanyt, csaknem mellékes. A Szocialisták egész szervezete, és működési normarendszere korhadt el az idők folyamán a legtetejétől a legaljáig. Attól azonban, hogy valaki nem hajlandó látni az évtized óta folyó kontraszelekciót és nem akar szembenézni annak végeredményével, attól az megtörtént és visszafordíthatatlan kárt okozott a Szegfűnek. Lehet még kicsit szirmokat cserélgetni, de a valamikori virágzás nem tér már vissza, mert közben a gyökeret saját maguk elrágták. Igen, saját maguk, az Ő párttagjaik, az általuk választott középszintű vezetők, és a középszint által megválasztott fővezérkar. Így együtt, egy húron pendülve. Éppoly kölcsönös leköteleződési rendszer épült ki mostanra az MSZP-ben, mint anno az SZDSZ-ben. És éppoly végromlás vár emiatt Rájuk is.

Az SZDSZ-ben annak idején Magyar Bálint építette föl azt a hűbérúri rendszert, amely miatt a tehetséges emberek tömegei fordultak el a párttól. Ha egy rendszer merevvé válik, mert nem a tehetséget és a dinamizmust támogatja, hanem a kijelölt helyi kiskirályt védi mindenekkel szemben, akkor az a rendszer egy idő után már csak kívülről nézve tűnik élő szervezetnek. Belül azonban kiürül, az utánpótlás megszűnik, a korábban harcos emberek belesimulnak az establishmentbe, és amikor válság jön, amire rugalmasan kéne reagálni, akkor hirtelen és fájón derül ki, hogy a szervezet valójában már mozgásképtelen. És akkor egy csapásra összedől, mint a kártyavár.

Az MSZP-ben már régóta nincs valódi utánpótlás beáramlás. Az a minden szinten érezhető bürokratikus merevség, ami a regnáló vezetőket gyakorlatilag leválthatatlanná teszi, egy frissen a pártiroda ajtaján betévedő tehetséges ember számára taszítónak hat. Gyurcsány megpróbált hozzányúlni a Párthoz annakidején, megnyitni és dinamizálni, megváltoztatni annak belső működési elveit. De a Párt Csákmátéi azonnal összezártak: nekik jobb a kicsi torta, amiből mindig ki tudnak vágni egy szeletet, mint a nagy, amiből lehet hogy csak másoknak jut majd. Az MSZP egésze az államapparátus részévé vált, olyan szintű vesztenivalót halmozott föl önmagában, hogy valódi ellenzéki magatartással már önmagát számolná föl.

Kölcsönös el-, és kitartottságok alkujának szövevénye a Szegfű, nem élő, regenerálódni tudó szerves szövet. A hűség a lényeg a kiskirályhoz, aki pedig azt stallumokkal díjazza. A középszint önkormányzati pozíciókat juttat az alsó szintnek, és ehhez csendes háttéralkukat folytat a Fidesz hasonló szintű vezetőivel. Ugyanis a Vérnarancsok biztosítják az önkormányzatokban az elhelyezni kívánt szocialista kisnemeseknek a bizottsági posztokat, a felügyelőbizottsági, tanácsadói helyeket, a különböző köztisztviselői és közalkalmazotti álláshelyeket. És bizony a Narancsok biztosítják is ezeket, mert egybevág a saját érdekükkel: nem tudnának mit kezdeni egy harcos ellenzékkel, inkább megveszik maguknak a Szocialistákat, akik igazán érdemi és veszélyes támadásokat nem fognak úgysem intézni a Fideszhatalom ellen.

A maradék szocialista tagság pedig inkább kushad, és fizetésnapokon az önkormányzati kasszákhoz fárad fölvenni a hallgatás és beleegyezés zsoldját. Ha egy ifjabb és még lelkes szoci aktivista egyszercsak komolyan veszi az ellenzéki szerepét, akkor gyorsan az illetékes Pártfőnök irodájában találja magát, ahol óvó hangon elmagyarázzák Neki, hogy épp több tucat párttársának az egzisztenciáját veszélyezteti a handabandázással. Ne vigye túlzásba az ellenzékiskedést, mert a Narancsok a végén kivágják a finom kis fizető pozíciókból a többi szocit rosszkedvükben, és akkor mi lesz a párttársakkal, ugye elvtársam.

Szóval az egész MSZP tokkal vonóval már régóta a Fidesz fizetett ellenzéke. Aszerint is viselkedik országos és helyi szinten egyaránt. Őfelsége Ellenzékét meg aztán tök mindegy, hogy melyik hűbérúr vezeti: az egész van hozzánőve a Narancsokhoz, és éppúgy adófizetők pénzéből finanszírozva, mint a Fidesznyik megélhetésiek. Nagyon érdekes lenne egy olyan MSZP taglétszám kimutatás, amin föltüntetnék, hogy a tagságból hányan birtokolnak valamilyen állami fizető pozíciót. Nem lesz ilyen, soha, mert akkor kiderülne gyorsan: tagságuk nagyobb részének megélhetése saját kiskirályaik csendes közvetítésével a Narancsoktól függ. Ha pedig most valaki le akarja váltani a Mesterházyt, akkor azt ismét csak a szokásos módon teheti meg: össze kell ülnie a királycsináló megyei és városi elnökökkel, hogy megszerezze a támogatásukat. És ahhoz hogy megszerezze, le kell köteleződnie: nem fog hozzányúlni a kialakult hatalmi és leköteleződési viszonyokhoz.

Mély változásnak az MSZP-ben nincs esélye, ugyanis a belső hatalmi többségnek nem érdeke semmiféle változás. Ők elvannak amíg vannak, jól jön az a lóvé, mégha valójában a Fidesz kegyéből is kapják, mert addig sem kell dolgozni menni. Az MSZP rég eladta a saját és az Ország jövőjét a kényelmes jelenért. Kivételt csak épp azok a helyek jelentenek, ahol a Szegfű hatalmon tudott maradni. Ott nem kell leköteleződniük, ott sokkal komolyabban veszik a csapatépítést és a rugalmasságot, mert ott tudják: addig élnek, amíg nyernek. Nyerni meg székükbe belegyógyult kontraszelektált megélhetésiekkel nem lehet. Angyalföld, Szeged, még pár hely az országban az üdítő kivételek. De látni kell: ezek a kivételek és nem ez a norma. Az MSZP egészének véres valósága egy a Fidesz által eltartott bürökrata-sereg.

Őfelsége Ellenzéke.