Így vesztettük el a Nyolckert - FOLYTATÁS

Az első rész 2012. szeptemberében ért véget. A köztem és a kerületi MSZP között létrejött Szövetség működött, Kocsis Máté és a Fidesz hátrált, néha kifejezett pánikreakciókat adott. A nyomás további fokozásával elérhető közelségbe került a lemondatása.

Egy politikai harcban nagyon fontos az időzítés. Pláne ha az lelki nyomásgyakorláson alapul: ott mindennek pont úgy és pont akkor kell történnie, ahogy a stratégia előírja. Ha nyílzáport lövünk, azt bizony egyszerre kell kilőni, mertha nem így teszünk, helyet és időt adunk a találatok elől kitérni. És szeptember végén, miközben kezdett kritikussá válni Kocsis Máté helyzete, a kerületi MSZP belement pár furcsa játszmába, ami akkoriban inkább bénázásnak tűnt, de eredménye az volt, hogy a leszorított ellenfél mindig kapott épp annyi levegőt, hogy a felszínen maradjon.

Komássyt minden Képviselőtestületre fölkészítettem. Oknyomozásaim eredményét Blogomon nyilvánosságra hoztam, az Ő dolga annyi volt, hogy ezzel párhuzamosan az üléseken, kamera előtt szembesítse Kocsist a cinkes ügyekkel. És szeptember végén egyszercsak nem azt csinálta, amit megbeszéltünk. Elkezdett válogatni Kocsis Ügyei között, és pont a kisebb súlyú ügyeket vitte be képviselői kérdésként, a nagyobbakat pedig hanyagolni kezdte. Mintha a roggyant boxolót nem kiütni akarnánk, csak összekapaszkodni vele, és látszatbirkózással szinte talpontartani. Persze jeleztem Neki folyamatosan, hogy ezzel a magatartással a cselekvési tervet nem tudjuk tartani: ha Ő folyamatosan menekülőutakat biztosít Kocsisnak, akkor az már nem villámháborús csapássorozat lesz, hanem lövészárokharc, abban pedig veszteni fogunk.

Pedig a pontos és gyors cselekvésen emberi sorsok tucatjai múltak. Az általam létrehozott Józsefvárosi Városüzemeltetési Szolgálat, mely 120 kerületi munkavállalót, köztük 40 romát foglalkoztatott - normális fizetés, nem közmunka -, szintén harctérré vált. Zajlottak a politikai leszámolások, Kocsis magas beosztású egykori kerületi rendőröket tett a vezetői székekbe, és Ők a dolgozókat folyamatosan fenyegették, akit csak tudtak, kirúgtak. Pedig az ott dolgozók bátor és kitartó emberek voltak: vállalták a kockázatot, hogy nem hajolnak meg a folyamatos nyomásgyakorlásnak. Alapvető fontosságú lett volna a sietség, hogy bátorságukat és kitartásukat ne úgy honoráljuk, hogy engedjük saját teszetoszaságunk miatt kirugdalni Őket, hanem Kocsist mielőbb kiebrudaljuk. Ilyen helyzetben a késlekedés mármár az árulás határát súrolja.

Elmagyaráztam sokszor Komássynak ezt az összefüggést, Ő értette is, de csak hümmögött, ami azért egy addig vállvetve küzdő harcostárstól elég gyanús viselkedés volt. Kezdett bennem fölmerülni, hogy a háttérben elkezdett Kocsissal különtárgyalásokat folytatni. Tudnivaló, hogy Komássy életében nem dolgozott normális munkahelyen: családi kapcsolatai révén első munkahelye Medgyessy Péter Miniszterelnöki Titkársága volt, és folyamatosan kapta tovább kormányváltásoktól nem zavartatva a hasonló jellegű politikai állásokat. Többször panaszkodott nekem, hogy így nehéz a megélhetés, hogy erre majd valamit ki kell találni. Én meg mondtam, hogy megbuktatjuk Kocsist és megnyerjük a választást, úgyis számítok rá a győzelem után általános alpolgármesterként, a kerület második embereként, úgyhogy csak tartson ki.

Státusza a kerületi politikában kezdett fölfelé ívelni. Épp közös harcunk eredményeként az addig lúzernek tekintett Komássy - két csúnyán elbukott polgármester-, és egy országgyűlési választás után - elkezdett érdekes figurává válni. Hisz a jól célzott kérdések, amiket Kocsisnak a Testületi Üléseken föltett számára is megbecsülést hoztak: kezdett ellenfélnek tűnni az addigi súlytalan ember. Bevallom, nem gondoltam arra, hogy Ő ezt a pozíció-erősödést készpénzre akarja majd rövidesen váltani: egyszerűen olyan szintű ostobaságnak tűnt menet közben lepaktálni az ellenféllel, ahelyett, hogy legyőznénk, és a választást megnyerve átvehetjük a kerület kormányzását, szóval ekkora ostobaságot egy gyakorlott politikustól nem vártam. 

Pedig sajnos a Komássy és Kocsis közötti háttéralkuknak egyre nyilvánvalóbb jelei voltak. Az egyik egyenes botrányos volt, és önmagában is nagy vihart kavart a kerületi közéletben. Kocsis a Nyolcker egyik emblematikus helyét, a Teleki téri Piacot egy évvel azelőtt ledózeroltatta, létrehozott helyette egy harmadakkora átmeneti bódévárost, és megígérte, hogy legkésőbb 2012. közepére állni fog az Új Piac. Az általam létrehozott és vezetett Józsefvárosi Városüzemeltetési Szolgálat hat feladatköre közül az egyik épp a Piac üzemeltetése volt, úgyhogy a bódéváros működtetését is a saját csapatom végezte lemondásomig. Mivel a Szolgálat képes lett volna önerős módon, kerületi dolgozókat alkalmazva felépíteni olcsón és jól az új állandó piacot, ezért arra biztattam Komássyt: szálljunk bele ebbe az emblematikus jelentőségű harcba.

Hisz épp a Teleki téri Piac ügyében mindenkinek meg tudjuk mutatni, hogyan is kormányoznánk mi. Kocsis Máté ugyanis jó Fideszes módon ragaszkodott a közbeszerzéshez, az eredetileg kitűzött önkormányzati költséget folyamatosan növelni kezdte, nyilván azért, hogy a majdani nyertes Vérnarancs háttércégek minél jobban járjanak, kellő mennyiséget visszacsurgatva a Fidesz pártközpontnak és Kocsiséknak a túlméretezett megbízási díjból. Mivel a Nyolcker az egyik legszegényebb városrész, rettenetes munkanélküliséggel és az emiatt egyre fokozódó bűnözéssel, így ha mi elhatárolódunk a közbeszerzéstől és ragaszkodunk ahhoz, hogy a létező önkormányzati Szolgálat józsefvárosi munkaerővel építse meg a Piacot, akkor a kerület Népe látni fogja: mi valóban küzdünk a szegénység ellen. Ennél baloldalibb program nehezen képzelhető el.

Bele is álltunk ebbe, és olyan szintű nyomást tudtunk gyakorolni, hogy végül Kocsis az addigra már másfélszeresre növelt költségű piacépítési közbeszerzést nem merte eredményesnek nyilvánítani. Iszonyatos politikai pofont kapott, a kerület szegényei körében pedig kezdett kialakulni a pozitív várakozás: lám, vannak olyan politikusok is, akik nem a zsebüket akarják megtömni, hanem valóban a lakosság érdekeit nézik. Nagy győzelem volt számunkra, és megrendítő erejű vereség Kocsisnak és a Fidesznek. Nem kellett volna már mást tennünk, mint egyszerűen kitartanunk az addigi kemény álláspontunk mellett: nem támogatjuk a közbeszerzést, kizárólag helyi munkaerős építést tartunk elfogadhatónak. Mivel Kocsis már az addigi keverés-kavarásaival rég kifutott az általa korábban meghirdetett piacépítési határidőből, ezért aztán az Ő időzavara is minket erősített.

És ekkor történt az, ami Szövetségünkön belül az első összeütközést hozta. Komássy ugyanis megállapodott Kocsissal egy különtárgyaláson, hogy az MSZP beszáll a közbeszerzési bizottságba, sőt nemcsak beszáll, hanem egyenesen ugyanannyi emberrel, mint amennyi Vérnarancs abban volt, és támogatja az új közbeszerzés kiírását és mielőbbi lefolytatását. Igen, jól tetszettek olvasni. Szövetségesem, a MSZP kerületi szervezete, és annak Elnöke Komássy Ákos egy megnyert kulcsfontosságú csatát egy különtárgyalással vereségbe fordított. Volt erőnk arra, hogy elérjük a sajáterős, a kerület szegényeinek munkát adó piacépítést, Kocsis a padlón volt, a Nép látta, hogy van igazi, emberközpontú politikai, és egy perc alatt ez semmivé foszlott.

Az MSZP maga is lesöpörte a Kocsissal való megállapodás után a sajáterős piacépítést, és egyenlő partnerként beszállt a Vérnarancsok közbeszerzési játszmájába. Mindezt úgy, hogy közben már országos botránnyá vált a közbeszerzés Fideszes kivitelezése: iszonyú árakon, kizárólag Narancscégek kaphattak munkát mindenütt. És az MSZP ebbe a mutyiba szállt be. Beültek szépen a közbeszerzési bizottságba társtettesnek, asszisztáltak ahhoz, hogy végülis a piac bekerülési költsége a kétszeresére emelkedjen, gazdagítva így a Vérnarancsok pártkasszáját, és lemondtak a kerület szegényeiről. Hogy ez mekkora csalódás volt a baloldali szavazóknak, azt gondolom nem kell mélyebben elmagyaráznom. Mikor azt keressük, hogyan lehetett egy ősbaloldali kerületet elveszteni a Fidesz javára, akkor ezt az Ügyet az elsők között kell fölelevenítenünk.

És miközben ez történt én tovább szerveztem a Kocsis elleni kerületi tüntetést, megpróbálva valahogy túltenni magam az MSZP fullextrás Árulásán. És a következő részben, ami egyben már a befejező is lesz, innen folytatom.