Válasz Bartus Lászlónak bojkottügyben

Kedves Bartus László, okos embernek és kiváló, alapos újságírónak tartalak, az általad kifejtett gondolatok döntő többségében egyet is értünk. Ám a bojkott ügyében nem, sem korábban, sem most, sem semikor. Elmondom miért.

Formállogikailag igazad van: egy radikális ellenállás alapja lehetett volna a bojkott, mint eszköz. Csakhogy olyan eszközt, ami a magyar valóságban bizonyítottan nem működik, nem célszerű javasolni sem higgadtan, sem dühösen. A magyar választópolgár olyan amilyen, ennek épp tegnap adta újra tanúbizonyságát. A politikailag értő közönség a társadalom kisebbsége, és az is inkább a fővárosban és a vidéki városokban tömörül. Én nem tartozom azok közé, akik a népet okolják bármiért, azt gondolom, hogy a politikának - e tekintetben mindkét oldalnak - az elmúlt 25 évnyi felelőssége a társadalmi kérdések szőnyeg alá söprése, a felületes magyarázatokkal történő Népbutítás.

Ám bármit is gondolok erről, azt tényként vagyok kénytelen elfogadni, hogy a magyar társadalom benyomásokra, érzületekre és nem bonyolultnak tűnő elvi és intellektuális politikára mozdul. Erre már a rendszerváltáskor sem volt képes, pedig akkor még mindenki fogékony volt a társadalmi kérdésekre. Emlékezz csak a Négyigenes Népszavazásra. Ott Csengey Dénes kiállt a televízióban és nyomatékosan elmondta: MDF-es nem megy el népszavazni. Elég sokszor és elég nyomatékosan mondta el, és az egész MDF is ebbe az irányba mozdult. Tették mindezt akkor, mikor az MDF népszerűsége és társadalmi beágyazottsága minden más politikai erőnél sokkal erősebb volt.

Csakhogy nem működött. A bojkottfelhívást csak az emberek egy kisebb része tartotta be, nem követték kedvenc pártjuk iránymutatását. Ahhoz bőven elegen mentek el szavazni, hogy a népszavazás sikeres legyen, és ha szűken is, de a Négy Igen győzött, megroppantva az MDF-et és fölhozva az SZDSZ-t. Akik betartották a bojkottfelhívást, azok pedig épp elegen maradtak ahhoz távol, hogy az MDF Négy Nem álláspontja vereséget szenvedjen. Ez a történet bemutatta, hogy mit lehet elérni Magyarországon egy bojkottal: semmit. Illetve annyit, hogy a bojkottra felszólító politikai erő súlyos károkat szenved, és akarata a valóságban nem teljesül. És ha valami akkor, mikor még a Nép sokkal fogékonyabb volt a politikára, nem működik, aligha valószínű, hogy egy ennél sokkal rosszabb társadalmi közérdeklődés esetén működne.

Nem veszed továbbá figyelembe, hogy a politika is kereslet-kínálati elveken működik. Ha a létező legerősebb ellenzéki erő bojkottra szólít föl akár évekkel ezelőtt, annak a magyar rögvalóságban csak annyi lett volna a következménye, hogy elveszti szavazói nagyobb részét, mert az így keletkezett űrt azonnal kitöltötték volna más politikai erők. A szavazni szándékozók ugyanis magasról tesznek arra, hogy ki akarja Őket távoltartani az urnáktól. Ha kedvenc pártjuk teszi ezt, akkor keresnek maguknak újat. Egy mégoly konzekvensen képviselt bojkottfelhívás, mégoly jó időben megtéve is csak annyit eredményezett volna, hogy most az LMP nevű Orbánlakáj Párt 15%-on üldögélne a Parlamentben, és ki tudja még melyik bizniszpárt jutott volna be. A DK-Együtt-MSZP pedig megsemmisülne, ugyanis 50% körüli részvétel így is meglett volna, ami a valóságban 4/5-ös Fidesz többséghez vezetett volna, és olyan Parlamenthez, amiben kizárólag a Fidesz és különböző színű csatlósai üldögélnek.

Azon elvitatkozgathatunk, hogy vajon legitim-e az Alkotmány Alaptörvénnyé való silányítása. Szerintem igen, bármily fájdalmas is ezt kimondani, ugyanis a létező korábbi Alkotmány jogszabályainak megfelelően léptették hatályba. De ez már lehet elvi vita tárgya, ugyanis a lényeghez sok köze nincs. A lényeg annyi: ha valami nem működik, akkor azt erőltetni puszta erő-, és időfecsérlés. Magyarországon egy bojkottfelhívás nem eredményez mást, mint az azt kiadó pártok megsemmisülését, a bojkottálni kívánt szavazás arányainak kedvezőtlen irányba való eltorzulását és lakájpártok előretörését. Hát ezért nem volt és nem is lesz értelmes cselekedet Magyarországon a poltikai bojkott.

Üdvözlettel:

Szabó Gábor