Szeressük egymást gyerekek?

Korlátozott izgalommal vártam, hogy vajon a Szocialista Lakájmédia mit talál ki, hogy az MSZP és annak vezetője elmúlt négyévnyi katasztrofális politikai teljesítményét a szőnyeg alá söpörje. Másfél hétbe telt Nekik, hiába, kiégett bértollnokoktól ne várjunk kreatív frissességet.

A másfél hétnyi hallgatás beszédes volt. Fölröptettek először pár lufikát, hogy megnézzék a széljárást. A gyurcsányahibás című szokásos mesével kezdték, hátha valaki beveszi: ennek a terméke volt az Oláh László nevű ismeretlen eredetű szubjektum levélkéje a Ferinek. Nos, nem lett belőle vihar, ugyanis mély fájdalommal kellett tapasztalniuk, hogy a reakciók nem voltak épp pozitívak. Erős gondolatmentesség kell ugyanis Gyurcsány bűnbakká nyilvánításához, mikor tök egyértelmű, hogy az elmúlt négy év mindent domináló ellenzéki ereje az MSZP volt és nem más. Mivel a Némethpétereket, Mészárostamásokat a Szocialisták pénzelik jó régóta, így tőlük bármiféle objektivitást várni hiba lenne. Ők addig vannak még a színpadon, amíg lehull Nekik egykét szirom a Szegfűről, aztán mehetnek is nyugdíjba, viszlát sohatöbbé.

Szóval a zsigeri reakciójuk persze a Gyurcsány, vagy a Bajnai ekézése lett volna, csakhát van itt két dolog, ami ezt a próbálkozást eleve sikertelenségre ítélte. Először is: mikor az Összefogás létrejött a mérvadó közvéleménykutatók megállapították, hogy az pont akkora támogatottsággal bír, mint az azt létrehozó pártok saját népszerűségének összege. Magyarul sem Gyurcsány, sem Bajnai nem okozott szavazatvesztést a szocialista támogatók között. Ezzel rombadőlt a Feri visz és nem hoz tézise, csak a Szocialista Lakájmédia akkor épp Mesterházy előtérbe tolásával volt elfoglalva, oda se rittyentett a nyilvánvaló tényeknek. A másik ilyen cikis momentum, hogy az Összefogást létrehozó pártok hagyták az MSZP-t minden szinten dominálni. A jelöltek aránya, a miniszterelnök-jelölt személye az MSZP erőfölényét tükrözte. Ha pedig végül a vendég visszaviteti a pizzát, akkor nem túl hiteles az ehetetlen minőséget az olivabogyóra fogni, nemdebár.

Szóval másfél hete agyalnak az Újságíróklubos bértollnokok, hogy hogyan lehetne még egy időre megmenteni a gazdaszervezetet, aminek a vérét szívják jóideje. Ha hegyek lennének, akkor a vajúdásuk egeret szült volna, de lassan lankás dombsággá erodálódva gondolkodásuk végeredményét inkább muslincának nevezném. Szóval egyetlen gondolatuk maradt, ami nagyjából ennyi: szeressük egymást gyerekek. Ne foglalkozzunk az elmúlt négy évvel, ne keressük és találjuk meg a hibákat, ne vonjunk le következtetéseket ezekből a jövőre nézve, mert mindez csúnya dolog szerintük. Hanem szépen fogjuk meg egymás kezét, kussoljunk, üljenek a galambok a verebekhez, a lányok meg a fiúk ölébe, és egymást simogatva menjünk a lecsóba.

Az Oláh László nevű kamuentitás Ferizős levele is a Gépnarancsban jelent meg, ott keletkezett egy újabb szösszenet, és Németh Péter is népszavázott egyet. Tessenek ezeket elolvasni, elég gagyi mindegyik, tele logikai bukfencekkel, de egyszer kell csak túlesni rajta, és akkor a következők majd rögtön érhetővé válnak. Ugyanis ez csak a két kezdőlövés, megvan a központi irányelv, lehet majd figyelni az Újságíróklubot, ahol ugyanez fog perceken belül elkezdődni. Dől majd verbális környezetszennyezés, az ájtatos semmitmondás, összeráncolják majd jól a szemöldöküket és megmondják a frankót. Ahogy szokták: hangzatos ostobaságok egymásnak dobált ismételgetése. És most majd mindenki hibás lesz, aki a tényekkel szembesíti a nyilvánosságot.

Nem, kedves Szocialista Lakájmédia, az Összefogás eleve nem szerelmi, hanem érdekházasság volt, egy esély Orbánék megbuktatására. A politika amúgysem a különböző pártok közötti érzelmi húrok pengetéséről, hanem választói csoportérdekek képviseletéről szól. Nem kihalt MSZP pártirodákban kell körbuksisimogatásba révedni, hanem a való világban, nap mint nap megküzdeni azért, hogy az elvesztett szavazótömegek újra bízni tudjanak bennünk. Azok a szavazótömegek, amik a Mi oldalunkon is évtized óta a korrupciót, a szőnyegalásöprést, a mellébeszélő hazudozást látják, aminek a Nagymesterei épp Ti vagytok. Felhívom arra szíves figyelmeteket, hogy a viták és a verseny egy demokráciában épp hogy erősíti a politikai aktivitást és elköteleződést, nem pedig gyengíti. Mind az SZDSZ-ben, mind az MSZP-ben általános volt a "kibeszélés" régebben, a nyilvánosságban lefolytatott érték-, és platformviták. De furcsa mód akkoriban mégis választásokat nyertünk.

Mióta egyszínűség van, a Ti segítségetekkel létrehozott vitaelnyomás, azóta meg bukunk sorra minden választást. Amitől Ti rettegtek, az a Valóság. Aminek egy része az is, hogy mikor a közeli és távolabbi jövőben a viták eredményeként döntések születnek majd mindenfelé, akkor azokkal együtt, akik Titeket eltartanak, Ti magatok is mentek a levesbe. Tíz éve vagytok a baloldal kiemelt megmondóemberei, a csapból, de még a csőrepedésekből is Ti folytok. És még soha nem hallottam Tőletek egyetlen önálló gondolatot sem. Éppoly faékszerűen mantrázó megélhetésiek vagytok, mint Narancskollégáitok a túloldalon, csak Ti nem a Lendvay, hanem a Jókai utca sajtósaitól kapjátok a brosúrákat a fizetési szalagokkal egy csomagban. Nem, Barátocskáim, a problémákat nem elkenni kell, hanem föltárni és megoldani. És ezt a független médiaszereplők el fogják végezni, akár tetszik ez Nektek, akár nem. Megértem hogy ebben Ti nem fogtok résztvenni, furcsa is lenne, ugyanis a megoldandó problémák közül egy már most is kristálytiszta.

Ti.