A gyurcsányahibás - a Gyurcsányfóbia háttere

Na, kezdődik a gyurcsányahibás mantra, menetrendszerűen. Még csak a peremvidékeken, még nem hivatalos "központi álláspont", de azt hiszem az sem várat magára sokáig. Értsük meg mi ez az egész örökösen ismétlődő hülyeséghalmaz, hogy eredményesen szállhassunk vele szembe.

 

Kezdjük tán azzal: nincs olyan, hogy végleg bukott politikus. Churchillt elkönyvelték annak az I. világháború után, merthát elcseszett ezt-azt mint haditengerészeti miniszter - ott ezt nem így hívják, de mindegy -, aztán 20 év múlva Nagy Britannia megmentője lett, világszerte elismert államférfi. Vagy akár itt az Orbán, akit mindenki leírt 2002-ben, de valahogy mégis megnyerte épp most az esedékes választást. Nyugi, nem hasonlítom össze Orbánt mással, de attól még a tény tény marad, és ideje a valósággal foglalkoznunk.

Szóval elvileg nem helytálló az az állítás, hogy Gyurcsány bukott politikus. Akik ezt állítják, azok vagy nem ismerik a történelmet, vagy valami céljuk van ezzel. Mivel nem gondolom, hogy mindenki hülye, ezért arra jutottam, hogy itt nem műveletlenségről, hanem koncepcióról van szó. A Feri cseszett el dolgokat, de messze nem olyan mértékben és gyakorisággal, hogy kilógjon ezzel a sorból. Ha a hibaráta szerint ítélkeznénk, akkor hirtelen tudnék mondani egy tucat olyan vezető politikust, akit jóval inkább kéne örökös némaságra ítélni, mint Gurcsányt. Szóval a Fóbia okát nem a siker/kudarc arányban kell keresni, mert az egyáltalán nem rossz Feri esetében.

Inkább arról van szó, hogy Gyurcsány miniszterelnökként és Szoci pártelnökként belenyúlt a kialakult háttérjátszmákba. Ha azok a háttérjátszmák csak az MSZP berkein belül mentek volna, még akár győzelmet is arathat, de a szálak bonyolult hálózata messze átlógott a párthatárokon. Bukása szükségszerű volt, akkori hatalma nem volt elégséges a vele szemben álló összpárti politikai és gazdasági érdekhálóval szemben. Akik kicsinálták, azzal számoltak, hogy elég kiütni, elviszik a hordágyon, és mikor felgyógyul majd befogja a száját, szépen visszamegy az üzleti életbe, mint Kóka, és akkor még kaphat is pár jutalomfalatot.

A Feri azonban nem így döntött. És mivel világnézetéből és habitusából nyilvánvaló, hogy ha újra olyan helyzetbe kerül, hogy belevághasson a tabuk szövetébe, akkor meg is fogja tenni, ezért aztán az egyes számú közellenséggé lépett elő. Érdekes most megnézni ezt a kórust, amelyik újra belekezdett a csoportos vonyításba. A Vérnarancs sajtó az rendben, Orbán egyetlen legyőzőjének kicsinálása elemi érdekük, az Ő szerepük érthető. Annál meglepőbb azonban a liberális sajtó hasonló hozzállása. Mostanra a netes hírportálok váltak a zászlóshajókká, így amikor a liberális sajtóról beszélek, elsősorban rájuk gondolok. Hvg.hu, Cink, 444, Index, Origo. Nem azonos mértékben és szellemben, de nagyjából mégis egybehangzóan viszik a Gyurcsányahibás Projektet.

Esetükben azt hiszem az alapvető motiváció annyi, hogy nagyon szeretnének befolyást teremteni a hazai politikai élet irányára. Orbán leszarja Őket, vagy épp betiltja, ha olyanja van, keresik tehát a helyet, ahol hatást tudnak kiváltani. Az MSZP-re, Gordonékra valamelyest tudnak is hatni, de megtalálták maguknak az új liblinget: Schiffert. Majd persze rájönnek később, hogy Schiffer legalább annyira öntörvényű bolsevik, mint a Felcsúti, és hogy annyira liberális, mint egy inkvizítor, de ez a felimerés még odébb van. Sikerült az utolsó két heti kampányolásukkal betolni az LMP-t a parlamentbe, most megy a szerkesztőségekben a buli, egészségetekre srácok, piáljatok, nemsokára úgyis ki kell józanodnotok.

Van még a balos médialerakat. Az MSZP által finanszírozott bértollnoksereg írott sajtóval, néhány ATV-s műsorral. Ők is már belekezdtek, alakul a dolog. Abban igaza van a Ferinek, hogy elsőnek a DK-t támogatók ne támadjanak, mert az kontraproduktív. De remélem most a fiúk Szegeden a Góréülésen azért nem a nagy lelkibéke és szeressük egymást gyerekek útjára készülnek föl, hanem a harci trombiták megfújására. Vége az országgyűlési kampánynak, a DK az Összefogásba való beszállással nagy áldozatot hozott, saját választási érdekeit Orbán megbuktatásának lehetősége alá rendelte. Épp triumfálhatnék is, mert heteken keresztül próbáltam cikkek sorozatát írva érvelni a külön indulás mellett, de most inkább azt mondom: ha én, aki néha csaknem egyedül tartottam ki a különindulás tézise mellett az utolsó pillanat után is, most nem döngetem nap mint nap emiatt a mellem, akkor azok se tegyék, akik akkor a mindenáron való együttműködés mellett érveltek.

Mert jelzem, a döntő többség az Összefogást überprioritásként kezelte, kaptam hideget-meleget nyilvánosan és a háttérben, hogy mit okoskodok. Szóval hadd kérjem azt, hogy ne azok legyenek most a leghangosabb én megmondtam érvelők, akik nem hogy nem mondták meg, hanem épp az ellenkezőjét sulykolták. Nem vagyok híve a múlt elemzetlenül hagyásának, de ez esetben azt mondom: ugorjunk. A kialakult helyzetet most már adottságként kell elfogadni, tanulni belőle, de ne csináljanak magukból hülyét a mindenáron összefogáspártiak azzal, hogy ők a különindulást pártolták, ugyanis ez nem igaz. Hazudni meg nem szép dolog.

Szóval van a Ferivel meg a DK-val szemben egy fullextrás médiaössztűz. Az EP kampányban ne legyenek kétségeink: a tegnapi standtársak holnapra már ellenfelek lesznek. Már hidegháború van, és jövő hét végére az már a lehető legszélesebb spektrumú politikai harccá válik. Jobb erre készülni, mint aztán meglepődni. Ne békestratégiákon tessenek most hétvégén Szegeden, meg seholse agyalni, mert azok a valóságban használhatatlanok. Az igehirdetőket is gyakran ették meg a bennszülöttek, úgyhogy inkább a páncélra és a saját tűzfegyverek élesítésére tessenek koncentrálni.

Az EP választás ugyanis nem babazsúr. Arról szól valójában, hogy melyik párt milyen alaphelyzetből vág neki a következő négy év politikai versenyének. Olvasgatok én mindenfélét a közös fellépések szükségességéről, meg a szövetségesi magatartásról, meg egyéb kudarcos vágyálmokról. Nem, kezitcsókolom, ez a szövetség megvolt és súlyos vereséget szenvedett. Az ellenzéki oldalon verseny kell, nem jópofáskodás. A DK érdeke nem az, hogy elbújjon az árnyékba, és hagyja a csapatait rommá lőni passzivitásra kényszerítve. Az ellenfél különböző motivációk alapján ugyan, de ugyanoda céloz: Gyurcsányt kell levadászni. És csak jelzem, hogy elég sok sikeres hadvezér mondta: a legjobb védekezés a támadás.

Ha a DK mindenáron békét akar háborús helyzetben, akkor csak egy dolgot ér el: a megsemmisülést. A békéhez ugyanis közös szándék kell, de én nem látok olyan politikai szereplőt a magyar politikában, akinek ne a DK elhantolása lenne a legfontosabb célja. Tessenek a nagy megbocsátások és a végtelen humánum naivitásából kilépni. Nem azt mondom, hogy akkor mindenki álljon át agresszív támadó üzemmódba, de hogy a lövöldözésben nem a pacifizmus a legjobb stratégia, abban biztos vagyok. Politikai verseny van a következő négy év ellenzéki dominanciájáért, és az EP választás tétje az, hogy ki milyen alaphelyzetből vág neki ennek a négy évnek. A DK az egyetlen olyan politikai erő, amelyik képes lehet 2018-ban legyőzni Orbánt. Ahhoz pedig meg kell küzdeni az ellenzéki térfélen a vezető szerepért.

Mert ez az Ország érdeke.