Spontán náciűzés

Tegnap erőszakmentesen eltakarítottunk egy náculást a Kossuth térről. A legszebb az egészben, hogy azt sem tudtuk, hogy ott lesznek, meg azt sem, hogy mi ott leszünk. Csak egyszerűen így jött ki, és mi maradtunk a placcon.

Miközben szervezzük az első vidéki nonstop tüntetésünket, támadt Indián becenevű Harcostársunkban némi igény, hogy nézzük már meg a Kossuth teret, milyen nélkülünk. Semmi tudatos szervezés nem volt benne, egyszerűen reggel beírta az OGYM csoportjába, hogy Ő kint lesz, "Kossuthot szívni", ha valaki még kimegy, akkor randizunk. Mikor múltév augusztus 8-án kiköltöztünk a Térre, akkor már zajlott az első jogi háború a rendőrséggel, úgyhogy egy ideig spontán tüntetésként voltunk jelen a Kossuth szobor melletti padsoroknál. Indián ezt a helyszínt jelölte meg találkapontnak, hisz végülis voltunk mi már engedély nélkül is vagy egy hétig ott, hát azt meg most is lehet. Úgyhogy aki épp úgy gondolta, ki is ment. Kibattyogtam, korábbi sátraink helyén ott üldögélt pokrócokon 8 betyársereges, karszalagos, rovásírásos széljobber honfi meg honleány, olybá tűnt, mintha épp fölszentelték volna a helyet, amit mi, demokraták hosszú hónapokon át megbecstelenítettünk. Engedéllyel voltak ott, pár zsaru kicsit távolabbról őrizte Őket, árpádsáv, meg horogkereszt nem volt rajtuk, gondolom Vona addig ezeket betiltva tartja a bandáján belül, míg hatalomra nem kerülnek.

Mi meg szépen leültünk a padokra, aztán nagyjából negyedórán belül épp háromszor annyian lettünk spontán, mint Ők szervezetten. Felénk is sétáltak, gondolom erőt akartak demonstrálni, namost ez speciel velünk szemben nem jön be. Erre Ők is rájöttek, nézegették vérben forgó szemekkel az Indiánnál lobogó hatalmas EU zászlót, aztán szépen összecsomagoltak és hazamentek. Úgyhogy anélkül, hogy akartuk, vagy megszerveztük volna, tartottunk egy antifasiszta tüntetést, és láthatóan hatásosan, amúgyis jól éreztük magunkat, de ezután méginkább. Az meg csak eszembe bukkant, hogy ment a nagy műellenzéki örömködés, hogy végre a Szabóéket eltakarították a Térről, lehet menni tüntetni. Ehhez képest Jobbnyikokat láttunk, valszeg pont annyira fogják az "ellenzéki" pártok kihasználni a Kossuth tér adta állandó tüntetési lehetőséget, mint amennyire odatelepülésünk előtt tették: semennyire. Eddig volt ürügyük, miért is kerülik a Teret, mostantól nincs, valami azt súgja, hogy gyorsan kiderül: nem miattunk nem jöttek, hanem egyszerűen nincs elég bátorságuk, meg szervezőerejük megcsinálni semmi komolyabbat.

Na, viszont mi tegnap épp csak összejöttünk, a tervezés már a vidéki indulásról szól, meg is van az első helyszín: Győr, éspedig a Városháza előtti Tér. Nincs értelme eltitkolni, tökvilágos, hogy úgyis rendőri elutasítással fogunk kezdeni, aztán jön a bíróság, csak most már Győrben fogjuk megvívni a szokásos harcunkat. Ott jóval nehezebb lesz a megyei törvényszéknek elutasítani minket, ugyanis azt a kamuérvet nem használhatják, hogy tüntettünk mi már eleget, más indoklása meg a fővárosi bírónak sem volt, pedig nagyon akart találni valamit a Narancstaláros. Arra is rájöttem, hogy a tevékenységünk jellegét sem érdemes eltitkolni, mert más úgysem csinálhatja meg, amit mi, tehát az ötleteink ez esetben nem lenyúlhatók. Ugyanis mi a sorainkban levő személyekkel fogunk "kampányolni", legutóbbi blogomban írtam már erről: a Népünk már nem hisz senkinek, csak olyanoknak, akiket tetteik alapján hitelesnek ítél. Hát nálunk meg épp van jópár ilyen ember, meg fogjuk Őket mutatni, mint valódi ellenállókat: akik a fél életüket ott élték a Kossuthon Őrzőként, akik kint voltak az éjszakai rendőrattakoknál, elvitték Őket a zsaruk, és a március 15-i Orbánhackelés aktív csinálói voltak.

A győri Városházának hatalmas az ügyfélforgalma, ott van a vasútállomás, buszpályaudvar, ott megy át az M1-es autópálya a városon, tökéletes helyszín. Fölépítjük egy hétre az egyik sátrunkat, jó idő van, most nem kell kettő, körételepülünk és beszélgetünk az arra járókkal. Fölszerelünk egy videorendszert, egyrészt megmutatjuk a győrieknek az elmúlt 9 hónap Kossuth téri eseményeit, hamár elhallgattak minket, akkor pótoljuk a hiányt, aztán lássuk a reakciókat. Fogunk naponta egy órányi élő közvetítést is adni onnan, nem árt, ha az ország demokratái látnak olyanokat is, akik nem tojnak be az élő konfliktusoktól. Mert persze lesznek, a győri narancsok, meg náculók biztos magabiztosak még terepen, csakhát ezt majd gyorsan elmulasztjuk, mint azt a Kossuthon is tettük. Minden Őrzőnknél lesz egy róla szóló fényképsorozat, és videó: mint mondtam, az emberekkel magukkal fogunk "kampányolni". Ha majd a vidéki polgár, először Győrben, aztán másutt látja, hogy vannak cselekvő demokraták is, mert eddig ezt tudatosan elhallgatta előlük a mindenoldali politika és baráti sajtójuk, valszeg arra is kíváncsi lesz, hogy ezek a hiteles, bátor emberek mit képviselnek. És el is mondjuk mindannyiójuknak, hogy csak rajtuk múlik: felkel-e a NAP.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!