Nemecsek, Frodó és a Többiek

A Többiek azok Ti vagytok Barátaim, akik még vívódtok, hogy elmenjetek-e szavazni vasárnap, és ha igen, akkor kire. Nemecsek és Frodó pedig a Mi Celebjeink, Sztárjaink, ha úgy tetszik. A Híres Ismeretlenek.

 

Nem Boka és nem Aragorn a Nagy Történetek igazi hősei. Az erősek, bátrak azt teszik, amit általában: küzdenek halált megvető bátorsággal az utolsó csepp vérükig. Dehogy melyikük lesz aztán Hős, az már nem rajtuk múlik, hanem rajtunk, Névteleneken, akik mindig ott vagyunk amikor a Történelmet írják. Mi adjuk azt a biztos talapzatot, amire a Nagyok szobrai végül fölkerülhetnek. És néha a Történelem, vagy az irodalom meg is nevesít egyet-egyet közülünk. Ők lesznek a Legnagyobb Hősök, mert a kicsiknek és bátortalanoknak sokkal nehezebb döntés harcba szállni mint az acélszívüeknek.

Mi írjuk az Emberiség Históriáját Cromagnontól Rómán át az Európai Unióig. Mi véreztünk a csatamezőkön, mi foglaltuk el a Bastille-t, és mi gyűrtük le a Náci Fenevadat. Mi írjuk azokat a könyveket, amiknek a címlapjára aztán néhányan fölkerülnek. Mi voltunk és vagyunk az a zivatar, amelyik el tudta mosni a Történelem sarát, és ki tudta fehéríteni annak sötét oldalait. De gondolj bele egy pillanatra, van-e egyáltalán olyan, hogy zivatar. Nem, valójában nincs. Csak esőcseppek vannak, amik ha egy időben egy helyen és egy irányba mozognak akkor válnak csak Zivatarrá.

Te is, én is itt élünk most egymás közelében, ugyanabban az Országban. Hogy hogy a frászba kerültünk ide, arról lehetnek különböző gondolataink, a teremtéstől az evolúcióig, a kettős honfoglalástól a bevándorlásig, de egy tény: pont itt vagyunk és pont ugyanakkor. Közös a sorsunk, akár akarjuk, akár nem. Lehet hogy az én Üknagyapám a Tiédnél volt cseléd, de az is lehet, hogy fordítva. Lehet, hogy az Őseink egymás halálos ellenségei voltak, de az is lehet, hogy épp a legjobb barátok. De egy biztos: a puszta létünk a bizonyítéka annak, hogy Őseink léteztek, hogy cselekedtek amikor kellett, és Nekik köszönhetjük, hogy sem rabszolgák, sem jobbágyok nem vagyunk már.

Az Emberiség Nagy Históriájában mi csak egy lap vagyunk. De a kezünkben a lehetőség, hogy arra a lapra olyan dolgokat írjunk, amit Utódaink könnyebben folytathatnak. Mert ahogy az Őseink megírták az Ő lapjaikat, hogy Nekünk legyen mit folytatni, úgy most a felelősségünk ugyanez az Utódaink felé. Nem mindegy, hogy mit teszünk. Soha nem mindegy, mert nem vagyunk egyedül, még akkor sem, ha sokszor úgy érezzük. Van előzményünk és lesz folytatásunk. Az Elődeink tettek értünk, nekünk is tennünk kell a következő nemzedékekért.

Gondolj csak bele: az évezredek során hány Névtelen szerette volna azt, hogy legalább egy kicsit beleszólhasson a saját életének alakulásába? Rengetegen, hisz végülis ez a felszakadó és tömegessé váló vágy formálta a sok kis esőcseppet elsöprő Zivatarrá. Ha megkérdeznéd Üknagyapádat, mit szól ahhoz, hogy lehetőségünk van tollal, szavazattal és nem kaszával, kapával megvédeni a szabadságunkat, szerinted mit válaszolna? Szerintem annyit mondana: nem éltünk hiába. Szenvedéssel, áldozatokkal, vérrel és verejtékkel adtak nekünk az Elődeink egy olyan lehetőséget, amivel Ők nem rendelkeztek. Egy fegyvert, ami lehetővé teszi, hogy ne kelljen vért ontanunk közös akaratunk érvényre juttatásáért.

Kedves Névtelen Barátom! Én, a Másik Névtelen arra kérlek, gondolj Elődeidre és Utódaidra most vasárnap. Tégy úgy, hogy Őseid áldozata ne legyen hiábavaló, és úgy, hogy Leszármazottaid is majd egyszer Téged Elődjükként tisztelhessenek. Tedd meg értük, az emlékükért, a jövőjükért azt, amit Magad miatt nem tennél. Mert ne feledd, nem vagy egyedül, sem időben, sem térben. Gondolj Nemecsekre és Frodóra, és gondolj a Többiekre. Mi, névtelen esőcseppek vasárnap Zivatarrá válhatunk, ha összegyűlünk. És ha elegen vagyunk akkor elsöpörjük a sártengert, amivé Ezek az Országunkat változtatták.

Lemossuk a gyalázatot.