Jókai bableves, avagy demokrata alapvetés

Kábé egy hónapja folynak április 29-i pártalapításunk vitái a Téren, a neten, meg mindenütt. A múlt szombati, immáron negyedik stratégiai megbeszélésen jóváhagyták az alapítótársak, hogy közös akaratként írjam meg alaptéziseinket. Íme.

Ja, hogy miért a címben a Jókai bableves? Eccerű. Amit mi akarunk tenni, és fogunk is, az nem hamburger, nem pizza, nem gyros, nem pita, aki azt szeretne, az utca túloldalán kapható, dögivel, mi Jókai bablevest adunk, és csak azt. A vitákban ugyanis rendszeresen előfordulnak olyan érvelések, amik a már létező pártok erkölcsiségére, elvszerűségére próbálnak terelni bennünket, csakhát ahol nincs, ott ne keresd. Ha volna a létező pártoknak ilyesmijük, akkor Orbán már nem lenne, és nekünk sem kéne párttá alakulnunk, meg persze a Jobbik sem törné épp ránk a közéleti ajtót. Nem vagyunk karácsonyfa, nem fogjuk engedni, hogy ránk aggassák a máshonnan hozott megkopott díszeket, pont azok vagyunk és leszünk, akik és amik, és nem valami egészen más. Szóval Jókai bablevi, nem pedig múlandó telítettségérzést okozó gyorséttermi táp, bocsi. És akkor lássuk, mi van a levesben.

Először is. Azt a problémát fogjuk orvosolni, ami a legfontosabb, mert az összes többinek az alapja. Ez pedig a magyar politika elkurvulása, kiüresedése, teljes erkölcsi és elvi nihilbe süllyedése. A fogalmak már rég elvesztették eredeti jelentésüket, hát akkor mi visszaadjuk azokat: a becsület, tisztesség, őszinteség, bátorság nem relatív dolgok, hogy így is, meg úgy is lehessen értelmezni bármelyiket. Nem. Ezek valaha jelentettek valamit, és ha nem állítjuk helyre mindazt, amit jelentettek, és azt a társadalmi közmorált, amelyikben ezek a fő értékek, akkor megy tovább az Országunk rothadása. A politika erősen meghatározza a közgondolkodást, amit a politikus mond és cselexik, az mintát ad a Népnek, ugyanis látszik, amit művel, celebbé válik, akár akar, akár nem. Tehát ha a politikus szakmaszerűen mellébeszél, lopcsalhazudik, akkor a Nép is fölmenti magát az alapértékek betartása alól: ha Neki lehet, akkor nekem is, gondolja joggal.

Tehát a politika erkölcsét és elviségét kell helyreállítanunk, és akkor majd a társadalom is fölébred. A Blinszki - asszem így írják - nevű FőDéKástól sikerült olyannak elhangzania egy korrupció-ellenes tüntetésen, hogy ja, mind lopott, de nem mind ugyanannyit. Bravó. Vonzó kilátások, azért kéne rájuk szavazni, mert Ők kevesebbet lopnak. Hát mi meg azt gondoljuk, hogy nem kötelező lopni semennyit. Elég jól fizetik a politikusokat ahhoz képest, hogy lopniuk kelljen, úgyhogy maradjunk inkább abban: nem lopsz, wazze. Nem is hazudsz, nem is beszélsz mellé. Nem háttérmutyizol, nem sunnyogsz, nem lapítasz, őszinte vagy, tisztességes, mert ha az vagy, akkor majd a társadalom is a Te értékvilágodra fogja formálni magát. Ne csodálkozzunk, hogy az adócsalók országa lettünk, ha a legnagyobb rablók a politikai elit tagjai. Úgyhogy a pártunk az Ország erkölcsi és elvi alapjainak helyrerakását vállalja, és mindazokra szövetségesként tekint, akik ugyanezt akarják, mindazokra pedig leküzdendő ellenfélként, akik relativizálnak, mert roppant káros a tevékenységük a társadalom közérzületére és közgondolkodására.

Nem hazudsz, nem csalsz, nem lopsz, eccerű ez, csakhát tenni is kell a dolgokat, nem csak beszélni róla két mutyi között. Mikor csak a másik lopása a téma, de a sajátomat meg elrejtem, akkor népbutítok: épp a sajátok kezét kell először asztalhoz szögezni, ha elindul a kondér felé sutyiban, aztán akkor majd rendezhetem a többiekét is. Hát jelenleg ez pont nem így van: mindegyik parlamenti párt a másik lopását szemlézi, a sajátját meg elrejti, kösz, na ebből nem kérünk, mert ez moha és zúzmó, de nem szálfa az erdő közepén, az biztos. Minket nem érdekel, hogy ki minek mondja magát, az érdekel, hogy mit tesz a valóságban. Totál érdektelen, hogy valakik ellenzéki demokratáknak hazudják-e magukat, miközben a gyakorlatban az alkotmányos alapértékekért pont annyira nem állnak ki, mint a Fideszek. Mindenkit el kell hajtani a rákba, aki az erkölcsi alapelveket puszta szóvirágként használja, amelyek álarca mögött folytatja a csendestársi mutyizást.

Ma nem az az elsődleges probléma, hogy épp mennyi az ÁFA, vagy hogy baloldali, vagy jobboldali-e a kormány. Utóbbiban akkora a zűrzavar, hogy amúgyis lazán ugorhatunk, de a lényeg: ma a demokratikus jogállam visszaállítása a feladat, és mindhárom értékrend európai formájának helyrehozása. Mind a jobb-, mind a balodali, és a liberális alapeszmék is agyon lettek verve. Sem a humanitás, sem a magántulajdon, sem a szabadságjogok nem maradtak meg, tehát nem baloldali és nem jobboldali a teendők tömkelege, hanem MINDEGYIK. Demokraták az autokraták ellen, becsületesek a becstelenek ellen, emberek az uralkodó kaszt ellen. A mi feladatunk a társadalom erkölcsiségének, elvszerűségének helyreállítása, és ennek megfelelő törvényi rendszer kialakítása, és kőbevésése. Aztán ha olyan keretrendszert sikerül létrehozni, amiben sem morális, sem jogi szempontból nem bocsánatos bűn a lopcsalhazudás, akkor majd a szakpolitikai kérdéseket is lehet rendezni.

Ez már azonban nem a mi dolgunk. A mi dolgunk az, hogy kialakítsuk a játékszabályokat, és aztán helyzetbe hozzuk azokat az embereket, akik a lehető legjobb megoldásokat találják az egyes ágazati szakpolitikákban. Bokros, Magyar György, Szöllősiné, Majtényi, Kolláth, meg még rengetegen ebben a mostani országban, a jelen politikában a rohadt életbe nem lehet miniszter, mert kell a hely a párthaveroknak, az alkalmasság nem szempont. Hát nálunk meg csak az lesz a szempont. Ráadásul ideje is lesz megint szétválasztani a hatalmi ágakat, mint valódi demokráciákban szokás. A parlament törvényeket hoz, a kormány kormányoz, az igazságszolgáltatás igazságot és nem jogot szolgáltat, a közmédia pedig bátran beletojhat az éppen hatalmon lévők arcába, mert független. Ki kell szedni mindenünnen a politikai befolyást, ahol annak demokráciában semmi helye. Meg kell szüntetni a spanozást, a haverok pozíciókba juttatását, a sajátjaink mutyijainak elnézését és elrejtését.

Vagy sikerül visszaadnunk az emberek politikába vetett hitét, vagy a Jobbik jön. Aki szerint van más alternatíva, az bátran tegye aszerint, egyen hamburgert, pizzát, meg ami jólesik, aztán majd felébreszti a valóság Vona képében, szokás szerint későn. Elindulunk a parlamenti választáson, hogy nyerjünk. A Fidesznyik választási szisztéma totál igazságtalan, de egy dologban tökéletes: kis fölénnyel is lehet kétharmadot nyerni, aminek birtokában lazán vissza lehet állítani az alkotmányosságot. Nem is hiszem, hogy így hagyják, mert Ők is tudják, ha másé a többség épp csak egy kicsit, akkor abból kétharmad lesz könnyen, és nem Nekik. Szóval elindulunk a választásokon, azért hogy nyerjünk, ámha nem sikerül, és akár a Jobbik, akár a Fidesz képében újra önkényuralom lesz a többségi akarat, akkor NEM vesszük át a mandátumainkat, diktatúrában ugyanis az ellenzék nem ül a parlamentben legitimációs fügefalevélként. Ha vesztünk, maradunk az utcán, és addig folytatjuk a munkát, amíg el nem sikerül magyarázni az Ország többségének, hogy erkölcsi és elvi megújulásra van szükség, vagy mindig jöhet egy újabb Orbán. Csütörtökön a "hogyan" kérdéseivel folytatom...

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!