Önkormányzati választás: csak óvatosan...

Hát beszéljünk akkor erről is. Nem könnyű téma, felőlem épp ráérhetne még, de a közvéleményt már erősen foglalkoztatja. Úgyhogy egybefoglalom a lényegi gondolataimat ezügyben, mert úgysem úszom meg, hogy ezer helyen kelljen kifejtenem a témát. Jobb itt, egybe.

Tizenöt évnyi önkormányzati frontvonalbeli harc van mögöttem: választási kampányok, képviselőség, frakcióvezetés, bizottsági elnökség, tanácsnokság, mindenegyéb nyalánkság. Szóval amiket elmondok az nem fotelokosság, hanem merőben gyakorlati tapasztalat. Kezdjük magukkal a választásokkal, a többi ráér később. Először is: Orbánisztánban tévtézis az, hogy az önkormányzatok ellensúlyt tudnak képezni a központi hatalommal szemben. Fenét tudnak, ha elégséges helyen történne csoda, és az ellenzék hozná a nagyobb települések többségét, akkor csak annyi történne, hogy becsusszanna egy kétharmados törvény, és az önkormányzatok maradék önállósága is füstbe távozna. Szóval addig van a Tóth Józsinak Angyalföldön, meg a Botkának Szegeden jó dolga, amíg csak Ők vannak. Országosan nem elég jelentősek ahhoz, hogy miattuk a Vérnarancs Önkormányzatokat is lenullázzák. Ha sok városunk lenne, megtennék, akinek kétsége van efelől, az olvassa újra Orbánék előző négyéves kétharmados törvényeinek listáját. Naugye, ugorhatunk.

A következő tény - ismét csak nem örömteli, de a tények keveset törődnek azzal, hogy megszerettessék magukat - az erősebbre szavazás tapasztalata. A parlamenti választás után nem sokkal tartott önkormányzati választások mindig az országos győztesnek kedveznek. Ha a friss kormány nem csinál valami szokatlanul durva megszorítástömeget, akkor hozza az önkormányzati választásokat is. Éshát épp ezért nem is szoktak a friss kormányok ilyesmit csinálni: ha van komoly gond, akkor kardélen táncolva kihúzzák valahogy urnazárásig, aztán mehetnek a durva intézkedések a pénztártól való távozás után. Szóval méginkább a Fidesznek áll a zászló őszre is, jobb ezt előre látni, kisebb lesz a csalódás.

Hamár sokkterápia, akkor jöhet a következő löket. Az istenadta nép magasról tesz az önkormányzati képviselőkre: van a Polgármester, aztán a többi az meg a megélhetési biodíszlet. Hiába van közjogilag a képviselőtestületeknek erős hatásköre, a Nép ezzel édeskeveset törődik: a választáson polgármestert választ, és hamár emiatt elfáradt az urnához, akkor nosza, leszavaz az egyéni képviselőjelöltre is. Az emberek tán 10 százaléka annyira tudatos, hogy az önkormányzati képviselők szerepét is megérti, és azt is mérlegeli a szavazófülkében. A másik 90 százalék meg nyomja az ikszet a polgármesteri voksívre, oszt ennyi.

De a helyzet még ennél is rosszabb. Az egyetlen olyan közhatalmi pozíció épp a polgármesteri, aminek birtokosa eleve többletszavazatokkal vág neki az újabb megmérettetésnek. Ezen mindig elcsodálkoztam, tulajdonképpen nem értem miért van ez, de attól még ez van. Egy nem túl pocsék polgármester olyan mint egy boxvilágbajnok: nagyon meg kell verni, hogy le lehessen taszítani a trónról. 17 éven át őriztük az SZDSZ-es Csécsei Bélával a polgármesteri széket a Nyolckerben és mivel a kampányait 1998-tól mindig én vezettem, így bátran mondhatom: ha nem lenne ez a furcsa választói magatartás, simán vesztettünk volna. Országos választásnál, EU voksolásnál, népszavazásnál ilyen hatás nincs, ott épp a protestszavazás a jellemző, pont ettől erősödött meg a Jobbik, de ezt majd máskor. Szóval a polgármester-választásnál a járt utat járatlanért el ne hagyj alapelve működik.

És az a bibi, hogy a települések elsöprő többségét - nem a kisfalukra gondolok, az egészen speckó történet - bizony a Vérnarancsok uralják polgármesteri szinten. Úgyhogy mielőtt a mostani országgyűlési eredményeket el tetszenek kezdeni átváltogatni önkormányzati választásokra, csaxólok: ne tegyék, mert nem így működik. A regnáló Fidesznyik polgármesterekhez hozzá kell csapni 10%-ot, mert ennyivel többet fognak kapni az országgyűlési Fidesz eredményhez képest. Ez persze minden polgármesterre igaz, ezért aztán a Tóth Józsitól Angyalföldet, Botkától Szegedet, Wittinghofftól Budaörsöt elvenni lehetetlen. Ugyanis Ők még ráadásul jó polgármesterek is, így nem plusz 10%-nyi, hanem minimum 20%-nyi előnnyel indulnak. És akkor itt jön be, amiről korábban már beszéltem: az önkormányzati egyéni képviselőkre a polgármester-jelölt miatt szavaznak, kevés az olyan ember, aki odafigyel egyáltalán arra, hogy kik is indulnak a saját választókerületében képviselőjelöltként.

Nakérem, indításnak ebben a témában ennyi. Kifejtősebbre is fogom venni természetesen, de mikor azon gondolkozik bárki, hogy összefogás, vagy nem összefogás, akkor ezeket a tényeket, választói magatartásokat vegye figyelembe. Magam csak így elsőre annyit mondok: ott célszerű összefogni, ahol a regnáló polgármester a miénk, ott meg nem, ahol a Narancsoké. Merthogy az összefogás persze együttesen több szavazatot tol be egy jelölt alá, de közben tovább erodálja az ellenzék feltörekvő új pártjainak hitelességét. Nyerhetetlen választásokért cserébe meg nem jó üzlet elveszteni a távolabbi jövő lehetőségeit. Tóth Józsi, Botka, Wittinghoff, esetleg pár olyan budapesti kerület, ahol most nagyobb aránnyal nyertünk, meg presztízsokokból a Főpolgármesteri poszt, de ott sem pártjelölttel, főleg nem szocialistával. Máshol együtt indulni egyszerűen irracionális magatartás, csak arra jó, hogy képviselői székükbe belegyógyult Szegfűsök el ne veszítsék a fizetésüket.

Ez meg nem szempont, gondolom.