Nem a Nép a birka, kezitcsókolom...

Egyetértek Gyurcsánnyal: az Összefogást súlyos vereségre ítélő Nép birkázását abba lehet hagyni. Már csak azért is, mertha épp nyertünk volna, akkor most a Fidesz birkázna, a mi birkázóink meg a Nép végtelen bölcsességét dicsőítenék.

Demokratikus országokban semmi nem áll a Nép fölött: az ítéletét választásnak hívják, és jobb elfogadni azt emelt és gondolkodó fővel, mert a Népet nem lehet leváltani. Ugyanis tudtommal mindazok, akik az Országban politikára adják a fejüket, azok ezt a Népet szeretnék boldogítani. Ha nem, akkor ne tessenek politizálni, vagy tessenek maguknak egy másik Népet keresni, egyszerű ez. A Nép ugyanis pont ugyanez volt, mikor választásokat nyertünk, tehát a hiba nem bennük van, hanem bennünk, ellenzéki politikaformálókban. Ésha a Népet meg akarjuk nyerni magunknak, akkor el kell gondolkoznunk, hogy mit csinálunk nagyon rosszul, ha ennyire ronggyá vertek bennünket.

Mondom: gondolkoznunk. Az nem gondolkozás, hogy elmondjuk ezredszer is: a Fidesz választási törvénye, meg médiafölénye, meg csalások, ésatöbbi. Nem, ez érzelgős struccpolitika: 800 ezer szavazattal vesztettünk, ebből az összes Fidesznyik trükk maximum 100 ezret jelenthetett, és gyenge vigasz, hogy 700 ezer mínusz köszönhető csak a saját alkalmatlanságunknak. Tán rögzítsük akkor: demokratikus választásokon vertek meg minket, a Nép nem volt vevő ránk, és mivel a Nép nem változik, nekünk kell azt megtenni. Illetve persze nem kell, mehet minden ugyanúgy, mint eddig, csak akkor még jobban el leszünk verve már az önkormányzati választáson, mint most voltunk.

Írom egymás után az elemző cikkeket a választási kudarc vélhető okairól. Olvasóim döntő többsége racionális ember, veszik is a lapot, egy részük azonban nem. És mivel az olvasóbázis folyamatosan növekszik, és aki újonnan érkezik az nem ismeri a korábbi írásokat, így bizonyos dolgokat kénytelen vagyok újra és újra elmondani: ez itt nem a vágyak kollektív élménnyé emelésének, hanem a valósággal való szembenézésnek a helye. Rögzítem tehát a tényeket, és ezekből indulok ki, akár tetszik, akár nem. Az Összefogás nem kellett a Népnek. Hazavágtak bennünket, a Fideszt a Felcsútival az élen ismét trónra emelték. Hogy milyen módszerrel, milyen körülmények között az pusztán technikai kérdés ahhoz képest, hogy sokszázezer szavazóval volt kevesebbünk, mint Azoknak.

Ha a vásárlók ráuntak a szardíniára, akkor nem elég átnevezni olajos halnak, meg kicserélni a konzerven a fedőszalagot, hanem föl kell rakni a polcra a tonhalat, a hekket, meg a makrélát nemdebár. Mert minél inkább tuszkoljuk a korábbi terméket lefelé a torkokon, annál hevesebb vegetatív reakciókkal fogunk találkozni, gondolom ezt nem kell képileg is kifejtenem. Az MSZP vezette Összefogás a szardínia Kedves Olvasóim, amiről már tudjuk, hogy nem esznek belőle. Azok a vágyreakciók, amik egy újabb egybesimulásról szólnak: a nem vásárolt cucc átnevezési és átcímkézési kísérletei. Halálra ítélt vágyálmok, a valósághoz semmi közük. Ha ezt végre tudomásul vesszük, akkor mindjárt nem is oly kétségbeejtő a helyzet. Ki kell rúgni a hiánygazdaságban szocializálódott boltost, és az új menedzsmentnek föl kell rakni az új termékeket a polcra.

Mert van új termék. Van a Demokratikus Koalíció, van az Együtt, van  MoMa. Fodort, Schiffert én inkább terjedelmi okokból nem írom ide, megtettem már párszor korábbi cikkekben, elég is belőlük annyi. Szóval meg kell kérdezni a vásárlókat, hogy mi a véleményük az új termékeinkről. A szardíniagyártás Szegfűs Fellegvárában persze ettől megy a visítófrász, merthát erősen visszaeshet a maradék olajoshal fogyasztás is, ha az újabb típusú kaják fölkerülnek a polcra. Naja, de mi az Ellenzék boltját üzemeltetjük, ahová sok új vásárlót szeretnénk bevonzani, és nem a Szardíniagyár érdekeit tartjuk szem előtt, bocsi. Szóval esetünkben nem kell mikroökonómiai mélyelemzésekbe mennünk a kereslet-kínálat ügyeiben, mert a boltos egyszerű valósága megmutatja: új termék kell, mert a vásárlók a régit kiköpték.

Nosztalgikus okokból biztos maradnak páran, akik örökre szardíniát esznek: egészségükre, jó étvágyat hozzá, csak a saját ízlésüket ne keverjék össze a Nép ízlésével. Azt meg a Magyar Szardíniafogyasztás Prófétáinak figyelmébe ajánlom, hogy az se megoldás, ha a többi halat belekeverjük az olajosba: nem lesz tőle jobb, legföljebb  a vásárlók háborodnak majd föl, mikor a tonhalkonzerv a felnyitás után szardíniává változik. Szóval röviden: elég volt ebből. Van tonhal, van hekk, van makréla, ki kell tenni a polcra. Nem hátra, nem a raktárba, hanem legelőre, pont ugyanoda, ahol a régebbi konzervek vannak. Aztán ott tartani a polcon folyamatosan, hogy legyen ideje és lehetősége a vásárlóknak megszeretni az új terméket, és híre menjen körükben, hogy ismét van miért a boltba járni. Ha csökken a kereslet, akkor frissíteni kell a kínálatot, gondolom nem én találom föl ezzel a forróvizet. Nem kell a szardínia a Népnek, se szólóban, se keverve, se kavarva, sehogyse, na. Ez van. Lehet változtatni.

Vagy csődbe menni.