Műbalhé

Fölösleges palacsintasütővel verni netes szomszédunk fejét a 2018-as választások ürügyén, és rituális emberáldozatokra sincs szükség. Nem akkora a tét, mint amekkorát páran, nettó önérdekből sulykolni igyekeznek.

Kezdjük tán azzal, hogy mi NEM MÚLIK a jövő tavaszi voksoláson, aztán majd rátérünk a valós tétekre is. Orbán teljhatalmát semennyire nem veszélyezteti a parlamenti választás. Egyrészt azért, mert diktatúrát választással leváltani nem lehet, erre van 5000 évnyi világtörténelmi bizonyíték, de persze lehet nem figyelembe venni, csak ostobaság lenne. Másrészt meg ha az elmúlt 12 hónap bármelyikének közvéleménykutatási adatait nézzük, akkor könnyen rájövünk: tetszőlegesen választhatunk hónapot, mert mindegyikben olyan magasan vezetett a Fidesz, hogy abból a mandátumszámítási módszer szerint mindig kijött volna egy parlamenti kétharmad. És nem azért, mert a közvéleménykutatók mindegyike a Fidesznek dolgozik. Erről szó sincs, tessenek belenyugodni: ez a VALÓSÁG.

És ezt persze minden politikai erő pontosan tudja. Azt is tudják, hogy épp fenti tények miatt tökmindegy, hogy együtt indulnak, vagy külön: a Fidesz tarolni fog, semmi sem veszélyezteti kétharmados többségüket. De akkor minek is turbózzák a pislákoló szikrát tűznek látszó mittoménmivé?  És ezzel a kérdéssel el is értünk a 2018-as választás valós tétjéig. Egy dolog valóban múlik rajta. Mégpedig annyi: melyik, magát ellenzékinek nevező politikai alakulat mekkora részt kap majd a parlamenti tortából. Lesznek, akik nem jutnak be, Nekik nagyjából meszeltek: nem lesz többé pártfinanszírozás, meg sajtókapcsolat, nem mérik többé a közvéleménykutatók, ez pedig ma egy párt politikai halálát jelentik. A diktatúra mindent eltorzított, így aztán az a faramuci helyzet van, hogyha a parlamenten kívül akarsz nagyszabású rendszerellenes tevékenységbe fogni, ahhoz benn kell lenned, hogy elhiggyék Rólad a Zemberek: számítasz, létezel, erős vagy.

Még egyszer, gyengébbek kedvéért: semmi nem múlik azon, hogy 2018-ban a magukat ellenzékinek nevezők együtt, vagy külön indulnak. Mindenképpen meglesz Orbán kétharmada.  Aki nem hiszi, majd meglátja, lesz sírás-rívás, merthát népünk többsége csak akkor fogja föl a törvényszerűen megtörténő dolgokat, ha már megtörténtek. Az ellenzéki lapok újraosztásának játszmája lesz 2018, és semmi más. Akik bekerülnek, lehetőséget kapnak, hogy a pozícióhoz párosuló pártfinanszírozást és médiahátteret valami olyan dologra is felhasználják, ami egyszer tán veszélyt jelenthet a Rezsimre. Sokáig azt gondoltam, vagy inkább reméltem, hogy saját bőrömet vásárra vivő forradalmi tettekkel fölébreszthető a magyar. Nem ébreszthető fel. Egyszerűen nem tart ott. És még sokáig nem is fog.

Nincs ma olyan politikai alakulat, amelyik elégséges számban tudná a Rezsimmel szemben állókat összegyűjteni és összefogni, hogy egy társadalmi méretű robbanást tudjon kiváltani. Márpedig amíg ilyen nem lesz, addig Viktor lesz. Magam, csapatom, és tán még párezren bojkottálni fogjuk a választást, mert elvi politikát folytatunk, és tudjuk, hogy diktatúrában egy választás csak a rendszer legitimálására jó, semmi másra. De a Népünk nemcsak hogy ott nem tart, hogy valami keményebbet csináljon tömegesen és kitartóan, hanem ott sem, hogy megértse a választások hiábavalóságát. Milliók fognak tehát elmenni szavazni, akár akarjuk, akár nem, és legalább egy részük számára világossá kell tenni: miben is lehet szerepük, és miben nem.

Az ellenzéki szavazók voksukkal el tudják dönteni, kiknek adjanak az ellenzéki oldalon esélyt, hogy megerősödve talán élére álljanak később egy diktatúra ellen utcán küzdő aktivitásnak. Egy összefogás ezt lehetetlenné tenné: nem lehet elválasztani egymástól a szereplőket, így óhatatlanul is bevinnének a választók olyanokat, akiket nagyon nem akarnak. A tiszta sor az, ha mindenki szépen külön elindul, aztán megméreti magát. Akik összefogásról hablatyolnak, és azt sulykolják: Orbán leváltható, azok hazudnak. Önös érdekből teszik ezt: attól tartanak, hogy saját színeikben, önállóan elindulva nem lesznek képesek elérni a parlamenti küszöböt. Van tétje 2018-nak, de csak a távolabbi jövő szempontjából. Orbán marad, kétharmaddal, mert ezek a ma, és a közeljövő valós erőviszonyai, ám újrarendezhetők az ellenzéki erővonalak. Azt már tudjuk e négyéves ciklus alapján, hogy kik nem használták semmi komolyabbra a parlamenti erőforrásaikat.

Hát akkor adjunk az újaknak esélyt.