Orbánűzés két felvonásban

Én egylépcsőben akartam Orbánt elkergetni, de nem ment. Hát akkor más utat kell keresni. Mert Orbán nem maradhat örökké.

Néha bolsevikok is tudtak jókat mondani. Mint például Lenin. Ami nem megy, azt ne erőltessük. Igaz. Nem is erőltetem. Két éven át kidolgoztam, kidolgoztuk a belünket is, hogy a Népet utcára vigyük, szép priuszt is összeszedtünk közben, gyakrabban jártunk rendőrségre, meg bíróságra, mint más a boltba. De a Nép nem jött. Hát, van ilyen. Máshová ment, de nem rendszerváltó szándékkal, így aztán volt is tömeg, meg nem is. Én meg úgy vagyok vele: ha valamiről biztosan tudom, hogy az nem lehetséges, akkor nem erőltetem. Lásd Lenin örökbecsűjét. Egylépcsőben, hirtelen földindulással az Orbán Rezsim nem eltakarítható, a Nép erre nincs felkészülve, csattintgathatjuk a szikrát, ha nincs gyújtós, nemde.

Hát ilyenkor érdemes leülni, és elgondolkodni, hogy ami egyik úton a gyakorlatban lehetetlennek bizonyult, arra nincs-e más megoldás. Jelentem: van. Nem én fogom megoldani, de az egy dolog. Atommag se vagyok, de azért a világban egészen sok energiát termelnek tőlem tökfüggetlen atomreaktorok. A közügyek pedig nem tartoznak a hiúsági kérdések közé. Mármint normális, és valóban alapvető változást akaró ellenzékiek számára. Nem az a lényeg, hogy nekem sikerüljön, hanem az, hogy sikerüljön, mindegy kinek. És akkor a megoldásról. Az biztos, hogy egy Diktatúrát választással megbuktatni nem lehet, nem fejtem ki jobban, miért, ezerszer megtettem. Azt bizony utcán kell. Ahhoz meg tömeg kell. A tömeghez meg olyan politikai erő, amelyik képes országosan sokszázezer embert utcára vinni.

Van ma ilyen? Nincs. Létre kell tehát hozni. Hogyan lehet? Tuajdonképpen egyszerű, csak el kell hozzá fogadni a mai magyar valóság visszataszító működési mechanizmusát tényként. Ez pedig annyi: aki nincs a Parlamentben, az nem létezik. Nem kap sajtót, nem mérik a közvéleménykutatók, izmozhatsz a neten persze, de az a lakosság töredékéhez jut csak el. Paradoxon: ahhoz, hogy Orbánt utcán elkergesd, be kell kerülnöd a Parlamentbe. Ha ott naggyá és erőssé válsz, akkor képes leszel megmozgatni hatalmas tömegeket utcán. Utálom, hogy ez van, de attól még ez van. És ezt nem Orbán alakította így ki, hanem a demokrata oldal saját maga. Egyszerűen akkor vesznek csak tudomást a politikai létről, ha benn vagy, vagy épp esélyesnek tűnsz a bekerülésre.

Magam nem lépek erre az útra, erkölcsi alapom nem engedi. De elfogadom, ha mások ezt teszik, mindaddig, amíg valós céljuk nem a székben üldögélő alkukötögetés, hanem a megerősödés, hogy aztán utcán váltsanak rendszert. És itt jön az be, amit sokan megkérdeztek tőlem az utóbbi napokban. Miért támogatom a Momentumot? Hát ezért. Mert bennük látom azt a friss erőt, amelyik bekerülve a Parlamentbe, azt erőforrásként fogja használni, hogy utcára vigye az embereket. Mondjuk úgy: nem célnak, hanem eszköznek tekinti a parlamenti széket. És erre bizony csak olyan alakulatnak van esélye, akik mozgalomként, utcán kezdték, és megmutatták: tömegeket képesek megmozdítani. Merthát megtették, nemde. Úgyhogy én bizony támogatom Őket.

Orbánűzésig.