Fütyülünk Orbánra

Muszáj tiltakozni, mikor egy Diktátor gyalázza forradalmárok emlékét. Úgyhogy eleve nem kérdés, kifütyüljük-e ma is. Ki hát.

Az első Orbánt kifütyülő akciót magam szerveztem és vezettem két évvel ezelőtt, ugyancsak március 15-én. Akkor nem volt bejelentett tüntetés, hanemcsak összegyűltünk kábé ötvenen az Astoriánál, és bementünk a tömegbe. Volt némi hepaj, a Narancshorda nem riadt vissza a fizikai erőszaktól, anyánk foglalkozását illetően pedig egyértelmű eligazítást kaptunk. Aztán jött a Valtonnak öltözött TEK-csapat, és kiszorított minket, de úgy szerveztük a dolgot, hogy legyen egy második hullám is, akiket addig nem észlelnek, amíg Orbán hablatya el nem kezdődik. Így aztán, bár nagyobb részünket kinyomtak a drótosfülű TEK-legények, de csapatunk egy része megtette, amit kellett.

Azóta ebből már hagyomány lett, helyes, már nem éltem hiába. Ma kétoldalról fogjuk közre a Narancsosokat, lesznek Juhász Péterék az Astoria felől, Ők onnan nyomják, mi meg, csapatommal, a Demokrata Ellenállással a Kálvin tér felől tesszük ugyanezt. Kétévvel ezelőtti akciónknak logikus következménye, hogy ilyenkor megerősített biztonsági intézkedéseket hoznak karhatalomék, és a legismertebb arcokat nem engedik Orbánhoz közel. Nem baj, a síp, meg a vuvuzela, meg egyáltalán minden erős hangú cucc együttes ereje bőven elér a forradalomgyalázó Diktátorig, teccenek emlékezni, hogy múltévi Múzeumkerti beszédében nem is bírta ki, hogy ne reagáljon a fülrepesztő hangzavarra.

Az október 23-i kifütyülésénél is hasonló volt a helyzet, annyiban is, hogy ott is kétoldalról fogtuk közre a Narancshordát: egyik csapat, Juhász Péterék nyomták a Szalai utca felől, mi meg a Vértanúk terénél tettük ugyanezt. Volt némi jogvita, hogy lehet-e fütyülni, de ez épp időben eldőlt: a Fővárosi Törvényszék jogerősen kimondta: lehet. Hát akkor ez van. Bár nem ezen múlik, magam, meg csapatom mindenképp fütyültünk volna, de így kétségkívül könnyebb lesz. És akkor pár gondolat arról, hogy miért is fütyülünk. Egyrészt már mondtam: Diktátor ne sütkérezzen forradalmárok fényében, mert ez gusztustalan. Másrészt, bár a Népünk még nem érett meg egy forradalomra, de a parazsat életben kell tartani, mert ki tudja. Harmadrészt meg: mert tartozunk ennyivel a lelkiismeretünknek.

Várok mindenkit féltízkor a Kálvin téri templomnál, síppal, dobbal, nádihegedűvel, és tesszük a dolgunkat.