Vádalku?

Sokan a mai napig nem értik, hogy az utcai ellenállást hirdető, a parlamenti részvételt kollaborációnak nevező Gyurcsányból miért lett egyik napról a másikra a legbékésebben üldögélő parlamenter, aki pártjával mindent megtesz azért, hogy az utcai küzdelmet lehűtse.

Úgy jártunk, mint egy Poirot, vagy Sherlock Holmes sztoriban a főszereplő detektív: nem láttuk a fától az erdőt. Minden tény itt volt az orrunk előtt, de nem állt össze egységes képpé. Ilyenkor pedig azt kell tenni, amit Poirot, vagy Sherlock szokott: leülni, és újrarakni a puzzlet, hátha kijön belőle az összkép. Én megtettem. És ki is jött. És tényleg itt volt az orrunk előtt. Vágjunk is bele. Volt egy ember, aki megalakított egy pártot néhány olyan elv képviseletére, amelyik akkor forradalminak számított. Azt mondta: elég a parlamenti kollaborációból, Orbánt csak utcán lehet megbuktatni. Rengetegen várták ezt a hangot, ezt az irányt, percek alatt gyűltek a kék zászló alá az ország legjobb demokratái. Tagként, szimpatizánsként, mindenki úgy segített, ahogy tudott. Mert az értelmes ember már akkor tisztában volt vele: Orbánt valóban csak a saját fegyverével lehet legyőzni: utcai tömegek, mozgósítás, polgári engedetlenség, ésatöbbi.

Ezt az embert Gyurcsánynak hívták, pártját meg Demokratikus Koalíciónak. Harcos kiállások, akciók követték egymást, növekedett a népszerűség, erősödött a párt, mindenki úgy érezte: megérdemel a Feri mégegy esélyt, ha végigcsinálja, amit elkezdett. Aztán egyszercsak minden megváltozott. A harcos utcai pártvezér, aki a parlamenti ellenzéket kollaboránsnak nevezte, maga vált a legcsendesebben, legbékésebben üldögélő bársonyszék-foglalóvá. Majd ennél is tovább menve, mikor az utcai mozgalmak nekimentek Orbánnak, élenjárt azok lehűtésében. Csak békés úton lehet váltani, választásokon, nem kell itt a ribillió. Igen, sokat hallottuk ezt korábban. Másoktól. Csakhát ezt olyan ember kezdte el mondogatni, aki addig ennek épp az ellenkezőjét ismételgette, és eszerint is cselekedett. Mostanra kezdeti tagságának többsége el is hagyta a DK-t, ekkora pálfordulást elvszerű, tisztességes demokraták nem bocsájtanak meg.

De vajon mi lehetett az oka, hogy egyszercsak Gyurcsány teljesen kifordult magából, és épp azt kezdte tenni, amit élesen elítélt korábban? A válasz egyszerű. Mint mondtam, itt volt az orrunk előtt, csak nem vettük észre. Sukoró Ügy. Hatalmas, sokmilliárdos beruházás, ráadásul izraeli befektetővel, tökéletes: egyszerre lehet Gyurcsányozni, zsidózni, pont olyan téma, amit a Fidesz lakájsajtója a legjobban szeret. El is kezdték nyomni a hülyeséget, aztán egyszercsak leálltak. És azóta is maradtak leállva. Persze az Ügy maga végigment, négy éven át rángatták, zárták el, sajtózták agyon, és ítélték el első fokon a vádlottakat. Hogy aztán persze  másodfokon a vádak összedőljenek. Mint mindig, minden ellenzékiekkel szemben indított koncepciós eljárásban. De a Fideszt a végeredmény sosem érdekli. Mindenki másnál jobban tudják, hogy a vádlottak ártatlanok, de az nem érdekes: az az érdekes, hogy éveken át lehessen sugalmazó, lejárató cikkeket írni, tökéletesen elég ez a karaktergyilkossághoz.

Megtapasztalta ezt Molnár Gyula, Juhász Ferenc, Juhász Péter, Fapál László, Császy Zsolt, jómagam, egyáltalán mindenki, akit ilyen ügyekben éveken át rángattak. És az egyetlen, egyesegyedüli ember, akivel szemben az a Főügyészség, amelyik nettó Narancsvégrehajtó szerv, a vádat visszavonta: Gyurcsány. Sukoró Ügy persze nincs a valóságban, tehát Gyurcsány éppoly ártatlan volt, mint a többiek: Császy, Tátrai, de míg utóbbiakat, a kishalakat évekre elintézték, bezárták, vagyonukat zárolták és agyonsajtózták, Gyurcsányt megkímélték. Teccenek érteni. Pont Gyurcsányt kímélték. Pont a Gyurcsány elleni vádat vonták vissza. Pont az Ő esetében mondtak le arról, hogy éveken át karaktergyilkolászni lehessen, elítélni elsőfokon, mutogatni a vezetőszáras képeit. Ilyenkor, ha ennyire kilóg a lóláb, már csak egy dolgunk maradt: megnézni, mi mikor történt, aztán megvilágosodni.

Bezony. A Gyurcsány elleni vád visszavonása pont egybeesik azzal az időszakkal, mikor Miferinken döntő személyiségváltozás következett be, és elkezdte pont az ellenkezőjét képviselni, mint addig. Egyszercsak a publikum azt vette észre, hogy kamublogok nyílnak, amik ugyanazt a sugalmazós karaktergyilkosságot művelik, mint a Fidesznyik lakájmédia. Aztán fanatizált nyugdíjasok leptek el minden demokrata fészbukos oldalt, hogy karaktergyilkossági panelekkel, nulla tényalappal mindenkit lejárassanak, aki bármilyen ellenzéki tevékenységbe kezdett. Az ellenzékiek ellenzéke lett Gyurcsány pártja. Nem hiszem, hogy van olyan Orbán ellen küzdő ember, aki ne kapott volna már legalább tucatnyi, DK-kamublogoktól jövő sunyi, ténymentes, fideszpropaganda-típusú aljasságot. És hát akkor a végére is értünk a dolognak. Az olyasmire, mikor valakit azért cserébe, hogy nem vádolják be, nem hurcolják meg, épp csak kérnek Tőle valamit, van egy szó.

Vádalku.