Emlékezet és eltökéltség

Orbán sosem jutott volna újra hatalomra, ha a címben szereplő két értéket nem hagytuk volna el a rendszerváltás sietős lázában. Első kormányzása idején már látható volt mindannak az előjele, amit mostanra megtett, de többségünk sajnos elfelejtette az igazi arcát, és ment fülkeforradalmat csinálni saját magunk ellen.

Első megközelítésben lehet persze azt mondani, hogy a magyar az ilyen: forradalmár vagy megalkuvó, hangulatember, kreatív, de nem kitartó, megatöbbi. Igaz is, ahogy a németekről a precizitás jut Európa eszébe, úgy a magyarokról inkább ennyi: a jég hátán is megél. Najó, ezt nem annyira dicsérő hangsúllyal mondják, főleg nem Ausztriában a burgenlandi háztartási boltok tulajai, nyeljük ezt be, és közben kezdjük el kialakítani saját emlékezetünk és eltökéltségünk új alapjait. Árpád apánk sem céltalanul őgyelgett párezer kilométert Etelköztől Kelenföldig, meg végvári vitézeink is a végtelenségig bírták a sarat állni, szóval nem lehetetlen dolog ám újraépíteni ügyek és célok mentén egykori elköteleződéseinket. És bár látszólag per pillanat csak ennél fontosabb dolgaink vannak, hogy mást ne mondjak: az Orbánbanda eltakarítása, de valójában ennek is csak akkor van értelme, ha aztán nem felejtjük el, miért is kellett Tőlük megszabadulnunk, és milyen alapértékek mellett elköteleződve tettük ezt. Nem lehet párévente újraírni a történelmünket, meg az elveinket sem: ha ezt tesszük, márpedig az elmúlt 25 év kapkodása épp ilyen képet mutatott, akkor bármikor eljöhet újra egy Orbán, mindegy, hogy épp mi a neve, vagy milyen politikai oldalúnak mutatja magát.

Nem, nekünk, demokratáknak a mostani változások, vagy inkább változtatások lázában ki kell alakítanunk azokat a minimál-elveket, melyekből többé sosem engedünk. Ez lesz ugyanis az egyetlen garanciája annak, hogy többé ne térjünk el az europer értékrendtől, az alkotmányos jogállam eszményétől. Most kell kiépítenünk azokat a hagyományokat, melyek a jövőben is mindannyiunkat emlékeztetni fognak arra, hogy a jelenkorban végzett cselekedeteinknek a jövőre nézve miért is volt értelme. Egy Tömeg, pláne ha az országnyi, egy egész Népnyi, pedig a legkönnyebben példákból tud elfelejtett, de újratanulandó értékeket magáénak elfogadni. Minden ismételgetett jelszónál többet ér ilyenkor a személyes példa: Hősök kellenek, akiknek közelfogadottan pozitív cselekedetei közérthetően mutatják meg mindannyiunknak a helyes erkölcsi irányt. Magunkkal teszünk jót, ha ezeket a Hősöket megtaláljuk, és példaképként bevéssük Őket az emlékezetünkbe egyszer s mindenkorra. Vannak ilyen Hőseink, mikor előttük tisztelgünk, valójában kőbe véssük az Ő életükből sugárzó erkölcsi normákat, hogy hétköznapi hajlékonyságainkat képesek legyünk az Általuk megmutatott gerincességhez képest megítélni.

Nem most mondom először, sőt, de nekem ilyen Hős az Alcsúti Juhász: Váradi András. Kristálytiszta ember, az igazi szegénylegény, aki szembeszállt a Hatalommal, és ezért az életével fizetett. Demokrata Mártír, igazi népmesei Hős egyben, elfelejtett történelmünk és egykori megalkuvásmentes habitusunk Jelképe. Október 18-án temettük el, és akkor ígéretet tettem a magam, és az OGYM nevében, hogy emlékezetét megőrizzük: nem egy hónapra, nem egy évre, hanem örökké. Ennek részeként minden hónapban elmegyünk díszőrséget állni etyeki sírjához, kapcsolatot tartunk a családjával, és amiben csak képesek vagyunk, segítjük Őket. November 20-án tettünk először eleget a kötelességünknek, a "baleset" helyszínét újra, immár higgadtan megnézve újra megállapíthattuk: ott aztán kizárt az a történet, amit a torkunkon valóságként próbálnak letuszkolni. Bementünk Göböljárásra, kaptunk egy kávét Kovács Apollóniától, Váradi András özvegyétől, és élőben is garantáltuk, hogy a segítőkészség nem felbuzdulás, hanem egy állandó valami, amire bátran támaszkodhat. Megpróbálja betölteni Váradi András helyét családfenntartóként is, folytatva mindazt a tevékenységet, amiről mi kevesebbet tudtunk, de a mindennapokban egy igazi földműves életét meghatározza. Most szombaton pedig eljön hozzánk a Kossuth térre, fölavatni a Váradi András Sátrat, legyen csak Orbán arcában a Parlamentnél egy igazi Népi Hős élő emlékezete.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!