Európa! Európa! Európa!

Ha tudni akarjuk, mit akar a Tömeg, csak oda kell rá figyelnünk: a spontán skandált jelszavak megmondják nekünk. Ezekből meg négy van: Orbán takarodj!, Fideszmaffia!, Torkig vagyunk!, és ami lehet, hogy sokakat meglep, de attól még tény: Európa!

Tegnap írtam arról, hogy a Tömeg egy önálló élőlény: vannak korlátai, hogy mit tehetünk meg Vele és mit nem. Szervezők, szónokok mondanak kiváló, vagy kevésbé kiváló beszédeket, elmondanak olyan kulcsmondatokat, kiemelnek olyan téziseket, amiket Ők fontosnak gondolnak. Aztán a Tömeg meg vagy rezonál rájuk, vagy nem: volt a netadó kapcsán a Nem hagyjuk!, a NAV kapcsán a Mondjon le!, de ezek a Nép radikalizálódásával egyszerűen meghaladásra kerültek: az idő, és a kollektív tudat túllépett rajtuk. Tüntetésekben járatos, vagy az utóbbi időkben azzá vált tízezrek igazolhatják: az igazi jelszavak, hívóigék azok, amik a Tömegben keletkeznek. Ott ugyanis, a menetelés, meg álldogálás közben a Nép a szónokokkal egyidejűleg önmagát is szórakoztatja. Rengeteg a beszólás, bekiabálás, néha üvöltünk, néha röhögünk, ha úgy tetszik, a gondolatok spontán szabad versenye zajlik. És nagyon kevés az olyan hívószó, ami a Tömegben azonnal rezonál, és skandálása önmagától megindul: de nekünk, akik meg akarjuk érteni a tüntetések igazi mozgatórugóit, azok valódi Célját, épp ezekre a jelszavakra kell igazán odafigyelnünk, mert ezek mutatják meg az igazi Népakaratot.

Ma délután kettőkor leszek a Klubrádióban Rózsa Péter "Balkanyar" című egyórás műsorának vendégeként, beszélgetőtársam Várady Zsolt, a netadós és a NAV-os tüntetés egyik szónoka. Szerdán volt a fölvétel, jó kis vita kerekedett köztünk épp a Tömeg valódi Célját illetően, de egy dologban maximálisan egyetértettünk: a mostani tüntetések legmeglepőbb motívuma, hogy annak egyik spontán jelszava lett Európa. Még márciusban volt egy olyan nagymintás közvéleménykutatás, amelyik a magyarok Európa iránt táplált érzéseit térképezte föl, és meglepő eredményt hozott: a Nép több mint kétharmada Európa-párti. Közkeletű az a tévedés, hogy a mi kis provinciális hazánk utálná a tőlünk nyugatra fekvő szomszédainkat: nem, egyértelműen kiderült, hogy nem utálja, sőt, csak az éppen akkor zajló választási kampány zajában igazából senkit nem kavart föl ez a fontos tény. Írtam ugyan e tárgyban akkor pár Blogot, rábeszélendő az ellenzéki pártokat, hogy álljanak bele gyorsan a tematikába, ráadásul Ukrajna kapcsán még adódott is a lehetőség a Nyugat és Kelet ellentétpárjának hiteles bemutatására. Dehát nem hallgattak rám, illetve nem eléggé, fölkapták kicsit a témát, aztán visszatértek a rezsicsökkentéses főtengelyre pro és kontra, mint láttuk: nem sok sikerrel.

Persze más ugyanannak a leányzónak a fekvése, ha épp sietünk máshová, vagy épp ráérünk. Most nincs választási kampány, most tüntetések vannak, és a Népakarat elég tömeges és hangos ahhoz, hogy a megbukott pártstratégák is elgondolkodjanak Európa kérdéskörén. A mostani, döntően az Ifjúságból álló, és általuk dominált Tömeg ugyanis kitalálta önmagának Európát, és ugyanolyan lelkesen kiabálja, mint az Orbán takarodjot. Annyira eltökélten, hogy az eddigi demonstrációk egyetlen valóban tömegesen forró pillanata is Európa kapcsán robbant ki a Kossuth téren a 100 ezres Erzsébet hídi tüntetés után. A spontán a Parlamenthez megérkezett ötezres tömeg kemény magja ugyanis úgy döntött, hogy a Parlamentre ki kéne végre tűzni az EU zászlaját. A Lendvai utcánál lezajlott páremberes dobálózás kismiska volt ahhoz képest, mintha 5000 ember egyszerre megindul EU lobogót kitűzni a Kossuthon, a rendőrsorfalon keresztül. Az OGYM mikrofonján keresztül sikerült lebeszélnünk a téren levők döntő többségét, elmondtuk páran, hogy nem a zászló a lényeg, hanem az, hogy maga a Parlament váljon európaivá, de azért párszázan egy kicsit nyomakodtak a zsarukkal, szerencsére semelyik oldal nem lépte túl az érzékeny agresszióhatárt.

Szóval értsük meg: ha egy tízezres tömeg annyit mond, és hangosan és sokszor: Európa!, akkor azt komolyan mondja, mert komolyan is gondolja. Ha a tömeg kemény magjának pedig ez annyira fontos, hogy csaknem fizikai erőszakig megy el, hogy akaratát érvényesítse, akkor ott nagyon figyelnünk kell, mert ott nagyon komoly spontán értékválasztás zajlik éppen. Mondtam, mondom, és mondani fogom sokszor: ha a Tömeg vezetői más jelszavakra akarják rávenni a Népet, mint amit az skandálással kifejezve önálló entitásként akar, akkor a Tömeg marad, a szervezők meg mennek a levesbe. Orbán takarodj, Fideszmaffia, Torkig vagyunk - ez tőlünk, az OGYM-től érkezett meg a Néphez, és rezonál is rendesen -, és Európa. A hétfői lehetséges eseményekről tegnap írt víziómat nagyjából úgy szórták szét a neten, mint egy Justin Bieber-Miley Cyrus pornóvideót, tehát valamit eléggé elkaptam a tömeghangulatból. És a cikkem végén tettem is egy konkrét javaslatot az Orbán utáni idők forgatókönyvére, abban erős szerepet adva az Európai Uniónak a szükséges átmeneti időszak levezénylésében. Voltak, akik nem értették, miért teszem ezt: mostmár akkor tudjátok, Olvasóim és Barátaim: a Tömeg Európát akar, a mi dolgunk pedig annyi, hogy ezt az akaratát tudomásul vegyük, és eszerint cselekedjünk. Mert Európa mi vagyunk.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!