Nem kitalálni. Betartani!

Ki az a barom, aki még húsvét hétfőn is blogot ír közügyileg. Csakhát munka van, április 29-én pártot alapítunk, addig meg az elvi alapvetését rögzíteni kell, tegnap netmentes napot tartottam, kemény hetünk volt, ideje továbbhaladni.

Kicsit össze is kell magam szedni, mert alapvetően lelki lény volnék, és föl kell dolgoznom pár dolgot, mégpedig sietősen. Az alapvető csalódás annyi: nagyjából az OGYM-en kívül nem akar itt senki 2018 előtt Orbántűzni. Nekem meg télleg tele van a tököm a Rezsimmel, ha elképzelem, hogy még három évig a Dilis vigyorgó képét kell nézegetni, és nem az van aláírva, hogy a Grazi Ápolt, hanem az, hogy Miniszterelnök, na ez nem tolerálható. Pedig láthatóan kénytelen vagyok tudomásul venni, mert a realitás az, hogy hiába szervezünk valódi ellenzéki pártot, az sem fog megerősödni annyira pár hónap alatt, hogy eltakaríthassuk a Felcsúti Spiclit. És a legszarabb az egészben az, hogy nem azért trónolhat még három évig, mert oly különlegesen képességes, hanem azért, mert a parlamenti "ellenzék" szintén nem akar 2018-ig semmit csinálni. És köztük is van pár ember, akikben bíztam, hát, mit ne mondjak: hiba volt. A Térre augusztusben nem azért mentünk ki, hogy magunk eltakarítsuk Orbánt, hanem azért, hogy katalizátorai legyünk az ellenállásnak. Csakhát pont kiderült, hogy nincs mit katalizálni, az "ellenzék" max a változásoknak hajlandó ellenállni, nem a Narancsoknak.

Valójában az Orbánbanda gyenge, mint a harmat, ha akárcsak a létező demokrata erők valóban célul tűznék ki az eltávolításukat, simán sikerülne. Na, de ennyi volt a kesergő, csak nehéz a magamfajta ténykedvelő bloggernek túllépni azon, hogy miért nem azt teszik már megint, amit kéne. Kritizálták az OGYM-et anno sokat, hogy kikaparjuk majd másnak a gesztenyét: megszervezzük az ellenállást, de ha sikeres a dolog, akkor majd az előrehozott választásokon a semmittevők kerülnek újra pozícióba. Persze, igazuk volt, de nem volt könnyű túllépni a kisebb rossz szellemiségén még nekem sem. Egyszerűen annyira gusztustalan a Narancsbanda, a gátlástalan, melldöngető szabadrablásukkal, hogy el tudtam volna fogadni, hogy szürke csinovnyikok vegyék inkább vissza az Országot. A terv ennyi volt: Orbántűzünk, szavazunk a kisebb rosszra, hazamegyünk, blogot írok, megmaradunk lövészárokban összeérett baráti körnek, dolgunkat elvégeztük, pihi. Hát bassza meg, ehhez képest most meg neki kell állni, hogy a következő három évben magunk megtegyük mindazt, amit simán el tudott volna végezni más is. Ehhh. Úgy kellett ez, mint malacnak a kés, ja, ez húsvéti utalás lett volna.

Nade vissza a címhez, meg a megalapítandó ellenzéki párt alapvetéséhez. Valójában nem nagy ügy, hogy mit is kell csinálni az Országgal. Nem kitalálni kell, hanem mindazt, amiket már mások kitaláltak, és tőlünk Nyugatra sikeresnek bizonyult, azt átvenni. Nem kell a hülye duma, hogy a magyar viszonyok olyannyira mások, hogy saját utat kell járni: épp azt járjuk, kösz, nem ízlik. Kiegyeznék egy jó kis német, vagy francia közerkölcsű társadalommal, mert sajnos pont mindenben, amiben különbözünk tőlük, na azokra ne legyünk büszkék. A legalapvetőbb dolgokat kell a helyére tenni, nem elbonyolítani kell a problémákat a közérthetetlenségig, hanem megoldani azokat. Szabadverseny, emberi jogok, humanitás, szolidaritás, csókolom, mindet ismerjük, csak nem gyakoroljuk. A dráma az, hogy ezt eddig minden párt képviselte, a probléma csak annyi, hogy amíg ellenzékben volt, mert ahogy kormányra került, alig bírt lefarolni róla. Jöttek ugyanis a spanok, kellett a biznisz, a pártbekötött kontraszelektált csinovnyikok meg szabadversenyben éhenhalnak, így aztán kellett nekik némi előnyt adni másokkal szemben. 

A hatóságok, a média pártsemlegességét is mind csak addig szerette, amíg hatalomra nem került, nem Orbánék kezdték a haverok mindenhová bepottyantását, csak Ők vitték a gusztustalanságig tökélyre. Szóval ezért a fönti cím: ha egyszer a politika hatalomra kerülve ugyanazt tenné, mint amiről ellenzékben beszélt, akkor rendben is lenne az Ország. Amire mi az április végén létrehozásra kerülő pártunkkal vállalkozunk az annyi: nem lesz kettős mérce semmiben, az új politika alapfeladata az életünk politikátlanítása. Semmi keresnivalója a hatóságok munkájában, nem haveri ügyészek, meg zsaruk kellenek, hanem olyanok, akiket hagyunk dolgozni, nem akarjuk megmondani nekik, ki a jó meg a rossz. Az alapfeladatunk annyi lesz, hogy "szakmásítsuk" az Országot: egyáltalán ne számítson semilyen döntésnél, hogy ki kinek a kije, milyen kötődései vannak, tisztességes és alkalmas-e, ennyi a kérdés, ha meg igen a válasz, akkor szabad az út. Ja, tudom, naiv vagyok. De csaxólok, hogy ha vigyázó szemünket nyugatra fordítjuk, ott azért többé levésbé ez műxik. Tán épp ezért sikeresek, nemde. Egyszóval: politikátlanítani fogunk.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!