Tegyük föl, hogy hétfő este...

Egy Tömeg, ha hatalmas, és frissen szabadult félelmei gátlásából, az megállíthatatlan. Önálló ragadozó lény, messze több az egyének egyszerű számtani összegénél: saját akarata van, amit senki sem tud kontroll alá vonni.

Tegyük föl, hogy hétfő este 6-kor a Kossuth téren megszámlálhatatlan Tömeg gyűlik össze: tele van az egész Belváros, minden utca és tér a Parlament környékén csurig van emberekkel, akik be szeretnének jutni a Kossuthra, de már ott sem lehet egy fogpiszkálót sem leejteni. A rendőrség vidékről, az ott egyidőben megrendezésre kerülő, és szintén megdöbbentő méretű demonstrációk miatt nem tud erőket a fővárosba átcsoportosítani. Marad a BRFK meg a Készenléti Rendőrség egy biztosíthatatlan, és föloszlathatatlan méretű tömegben néhány rendőrsorfalas kordonnal, és csoportokban mozgásképtelenné vált, elszigetelt, a többi egységgel csak rádión kommunikálni képes kisebb alakulatokkal. 200 ezres, mindenhol föltorlódott, hangos és erejét érzékelő Tömeg, és 5 ezer rendőr, egy részük tömegoszlatásban járatlan, elszórtan, a Nép által körbefolyva. Ilyen szituban minden információ hibásan terjed, mert nincs visszaigazolási lehetőség: sem a Tömeg, sem a rendőrök nincsenek az egész szempontjából képben, max a helikopterről meg drónoktól kapott infó jut el a parancsnoki lánc tetejére, de onnan a terepre már nemigen. Nincs rá idő, és a hangzavar sem segíti a tájékozódást. Félelmetes szitu, de a tömeglélektanban jártasak tudják, hogy ilyen arányoknál, ennyire átláthatatlan földrajzi viszonyok között, mint a Belváros, nem a Tömeg fél. A rendőri egységek parancsnokai gyakorlatilag magukra maradnak, a begyakorolt formációk nem alkalmazhatók, nincs menekülő út, nincs a palacknak szája, mert azt ismét csak sűrű tömegek zárják el.

Ha nincs menekülő út, és nincs összetorlódás-mentes járat a Tömeg számára, amerre szorítani lehetne, akkor pedig oszlatni lehetetlen. Lehet hogy először a Nép menekülne, de mivel nincs út, ezért tehetetlenségében visszafordul üldözői felé, és egyszerűen elkezdenek érvényesülni a brutális számbeli fölény tényei. És ott marad sarokba szorítva 200 rendőr 10 ezer tüntetővel, ilyenkor meg aztán a parancsnoknak nem sok választása marad, ha meg akarja óvni emberei épségét, ráadásul azok az emberek többségükben nem is lennének hajlandóak bármilyen parancs végrehajtására. Aztán az átláthatatlan káoszban elkezdenek terjedni az ellenőrizhetetlen hírek és álhírek: a TEK már menti kifelé az országból Orbánt, meg a legfőbb Fidesznyikeket, rendőri alakulatok álltak át a Nép oldalára itt-ott-amott, katonai helyőrségek parancsnokai közlik, hogy amennyiben éleslőszert alkalmazna bárki a Néppel szemben, akkor kénytelenek lesznek arra reagálni, e célból páncélozott járművek indulnak pár rendőrkapitánysághoz nyomatékot adva a laktanyaparancsnokok közléseinek. A független televíziós csatornák közvetítenek, épp egy rendőrezredes lép a kamerához, aki elmondja, hogy voltak olyan állami vezetők, akik tűzparancsot akartak kiadatni, de azokat már letartóztatták, felszólítja az ország összes rendőrkapitányságát, hogy tűzze ki a lyukas nemzeti lobogót a Népfelség előtti tisztelgésként, és akik ezt nem teszik meg 10 percen belül, azokat letartóztatják a továbbiakban. A rendőrök föllélegeznek, elvegyülnek a tömegben, mindenki Őket ünnepli.

A Tömeget mindenki nyugalomra inti, közlik a hangosítással rendelkezők, hogy a Forradalom győzött, Orbán épp átlépte egy helikopter-konvojjal már az ország határát és kelet felé, ismeretlen irányba távozott. A Főfidesznyikek országszerte rohannak az autóikhoz és zúgnak az autópályákon a legközelebbi határátkelőhelyek felé. A Nép pedig a Kossuth téren kikiáltja a Magyar Köztársaságot. Na, egy merőben elméleti tömeglélektani fejtegetést teccettek olvasni egy elképzelhető forgatókönyvről. A forgatagban valakik kinőnek a Tömegből, mások elsüllyednek benne, az Ország ünnepel, a Zemberek, illetve onnantól kezdve: az Emberek pedig kimennek a főterekre megmártozni a szabad levegőben, az újraéledő társadalomban. És akkor nézzük, mi ilyenkor a teendő. Én spec azt tenném, hogy a terepen kinőtt Vezetőket leültetném egy asztalhoz, és rábeszélném Őket egy konszenzusos Köztársasági Nyilatkozat kiadására. Valami ilyesmik lennének benne:

1. A mai naptól Magyarország neve és államformája: Magyar Köztársaság.

2. A Magyar Köztársaság Európa része, a demokráciát és a jogállamiságot mindenekfölött való értéknek tartja.

3. A mai naptól számított 1 hónap múlva Alkotmányozó Nemzetgyűlés kerül összehívásra, melynek feladata egy Európai normarendszerű, a következő 50 évben semilyen módon nem megváltoztatható Alkotmány létrehozása, melynek a választási törvények is részét képezik.

4. A mai naptól számított 6 hónapon belül az Új Alkotmány szerint parlamenti választások kerülnek megtartásra.

5. A Magyar Köztársaság az átmeneti időszakra az Európai Bizottságot kéri föl, hogy Jose Manuel Barroso vezetésével Átmeneti Kormányt hozzon létre az Ország működésének fönntartása érdekében.

6. A Magyar Köztársaság a Fideszt és a KDNP-t törvényen kívül helyezi, e pártok bármilyen választott mandátumot szerzett képviselőjét pozíciójából azonnali hatállyal leváltja.

7. A Magyar Köztársaság felkéri az Európai Uniót, hogy tagországainak ügyészeiből és nyomozóiból hozzon létre egy Független Múltfeltáró Irodát, melynek feladata a magyarországi korrupció egészének föltárása és a bűnösök Bíróság elé állítása.

8. A Magyar Köztársaság felkéri az Európai Uniót, hogy tagországainak bíróiból hozza létre azt a Bírói Testületet, mely a föltárt ügyekben az ítéletek meghozására jogosult.

Nakérem. Nem kell mindig 12 pont, elég a nyolc is. Gondolatkísérletemet befejezve csak ennyit még hozzá:

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!