Orbán: "Béke van, ne meneteljünk."

A Felcsúti Bandita rendelkezik mindazon információkkal, amelyek alapján eldöntheti: szükséges-e hatalma megvédéséhez a tömegtámogatás fölmutatása, a Békemenet aduászának előrántása. És úgy döntött, hogy nem, és sajnos igaza van.

A legszomorúbb az egészben az, hogy mégcsak tömeges titkosszolgálati adatgyűjtésre sincs szükség ahhoz, hogy tudjuk: jól döntött. Elég megnézni a nettüntetések Szervezőinek november 17-i tüntetési meghívóját, és látjuk: a jelentkezések leálltak, új tartalom nem található, a mindenféle aktivitások is töredékükre estek. Ráadásul a 33 ezer jelentkező döntő többsége még a pénteki "örömünnep" előtt jelentkezett, az emberi lustaság meg márcsak olyan, hogy nem vonják vissza az egyszer már leadott bejelentkezést, mert minek. Nem lesz netadó pár hónapig, aztán majd Dajcstompi nemzetikonzultál egyet, aztán majd persze lesz netadó, meg lesz még ezer másik, hogy a Narancsbanda országrablását a mi zsebünkből tovább lehessen finanszírozni. Orbán kihúzta a dolgok méregfogát, de ehhez az kellett, hogy a nettüntetések Szervezői kiváló partnereinek bizonyuljanak. Miközben a tömeg még elkeseredetten próbált és próbál az Orbán Rezsim elleni általános kritikába fordulni, ezt épp a Szervezők hűtik le minden alkalommal. Gyakorlatice papagájkommandóvá alakultak, bármilyen témát hoz föl a Nép, arra mindig ugyanaz a válaszuk: nem lesz netadó, és nagyon odafigyelünk, hogy ne is legyen. Klassz, kösz Srácok, pár hónapig nem lesz netadó, de azért csak halkan megjegyzem: Orbán meg lesz, meg az összes többi rendszerszintű szemétládasága.

A tehetséges politikusokat a tehetségtelenektől az különbözteti meg, hogy előbbiek fölismerik a lehetőséget, és maradéktalanul ki is használják. Orbánék a vizitdíjból olyan szintű általános rendszerkritikát építettek föl, ami a szoclib kormány teljes hitelvesztéséhez és bukásához, majd a Narancsok kétharmadához vezetett, aminek következményeit azóta is, és egyre fokozódó mértékben szívjuk mindahányan. A tehetséges politikusok ugyanis tudják, hogy egy témát, ami hirtelen mindenkit kiborít, azt biz Ürügyként kell fölhasználni, és locsolni vastag sugárban benzinnel a lángot és feszíteni a húrt, amíg az el nem pattan. És Orbán sajnos tehetséges politikus, mégha a legrosszabb fajtából is, míg a Gulyásokról élő egyenes adásban derült ki, hogy tehetségtelenek. Nem látták meg a netadó témájában rejlő hatalmas lehetőséget, nem volt képességük, bátorságuk abból rendszerkritikát fölépíteni, pedig végigjárhatták volna ugyanazt az utat, mint Orbán 2006-tól a vizitdíj kapcsán. A netadó ráadásul keményebb téma volt, mint a vizitdíj, mert egyszerre volt benne egy Őszödi Beszéd - a Fidesz főemberei 2008-ban épp a netadó ellen mentek teljes erővel, így aztán mostani lépésük bizonyította hazug mivoltukat -, és a zsebbe nyúlás pitiáner gusztustalansága, ráadásul mindez a legmobilisabb társadalmi réteggel, az Ifjúsággal szemben.

A netadó témájában minden lehetőség benne volt egy gyors Orbánűzéshez, de a Gulyásparti visszariadt ettől és gyakorlatilag passzív mellébeszéléssel szemléli, hogy esik szét az ellenzéki fölhorgadás bázisa. Nem hiszem, hogy ne hallották volna meg a Tömeg hangját: pontosan tudják, mit tehettek volna, de visszariadtak a lehetőségtől és ebben a bátorság hiánya mellett valszeg még egy szempont szerepet játszik. A netadó kapcsán országos ismertségre tettek szert páran, gyorsan, ügyesen, ez eddig rendben van. Legyünk méltányosak: el is értek valamit, mert ha csak időlegesen is, de nem lesz netadó, és a Srácok most épp azt keresik, hogyan is léphetnének le viszonylag feltűnésmentesen a kaszinó hátsó kijáratán át a nyereménnyel. Összeraktak egy kis politikai tőkét, azt át kéne menteni, és ha a Tömeg rendszerellenzékbe fordulását hagynák, meg még rá is segítenének, akkor könnyen elveszthetnék azt, amit épp bezsebeltek. Bárhogy logikázok, mindig ugyanarra lyukadok ki: a Srácok valójában 2018-ra készülnek, és valójában egy új párt alapításának vagyunk átvert szemlélői. Per pillanat kevéssé izgatja Őket, hogy a tömeg döntő része meghátráló passzivitásuk után árulónak fogja tekinteni Őket: bíznak a Nép rövid emlékezetében.

A százezer Erzsébet hídiból van nagyjából 20 ezernyi, aki valóban csak a netadó miatt ment utcára: ez komoly bázis, a Gulyások egy ekkora tömeg szemében megdicsőültek, erre meg már lehet tömegszervezetet alapozni, kezdődhet az aprómunka. A másik 80 ezer fele szépen hazamegy, tudomásul veszi, hogy megint átverték, Milla, Rendvédelmisek, Szolidaritás, nabumm, volt már ilyen. De marad még 40 ezer, akik meg nem akarnak hazamenni lehajtott fejjel, hanem tenni akarnak, és az Orbán Rezsimmel szemben akarnak tenni. Ráadásul a zömük fiatal, akik eddig a politikától távoltartották magukat, de most beleszagoltak, sőt bele is kóstoltak. Belőlük került ki az az ötezres tömeg, amelyik spontán átjött a Kossuth térre a 100 ezres tüntetés után, és Ők azok, akik nem akarnak többé apolitikusan élni. Bejött egy új generáció a politikába, és a dolgunk innentől annyi, hogy ott is tartsuk Őket, és zöld jelzéseket biztosítsunk akaratuk érvényesüléséhez. A következő hónapokban rájuk alapozva föl kell építeni egy olyan ellenzéki hálózatot, tüntetésekkel, polgári engedetlenséggel, miegymással, amelyik egy következő netadó-szerű Narancshibánál már képes lesz kézbevenni és végigvinni az Orbánűzést. Mert a Narancsok már hibakényszerben vannak: annyira tönkretették az Országot, hogy az már csak súlyosan népszerűtlen döntések meghozásával tartható a víz fölött. Bízhatunk a Narancsok pénzéhségében, hibázni fognak, és bízzunk az Ifjúságban. De a Gulyáspartiban többé már nem.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!