Revolúció helyett evolúció

Akik kiüthették volna Orbánt, nem tették, spongyát rá, lépjünk túl Rajtuk, az események is épp ezt teszik. Nézzük inkább, milyen úton kell továbbmennünk, hogy ha már a KO elmaradt, legalább leléptethessük a Felcsúti Banditát.

A dolgunk tulajdonképpen végtelenül egyszerű: tüntetni minél többször, minél több helyen, és az egyes tüntető csoportokat megfelelő időzítéssel összekapcsolni. Minden egyes demonstráció lehetőséget ad a csatlakozásra mindazoknak, akik nem akarnak a fellobbanás után visszaaludni, és ahogy a közeljövő tüntetési menetrendjét elnézem, maradtunk elegen ahhoz, hogy újraszerveződjünk. Hatalmas a nyomás az Orbánbandán: az USA kitiltási botrány nem került le a napirendről, az EU sem épp buksitsimogat, az elmúlt évek gazdasági katasztrófapolitikája pedig épp elégségesen kiürítette az államkasszát ahhoz, hogy a Narancsok öngyilkos költségvetési döntésekre kényszerüljenek. A legtöbb társadalmi réteg arcba lesz most gyalulva: már senkinek nem maradt olyan tartaléka, amiből le lehetne merülni és kibekkelni Őket. Itt bizony már a puszta lét lesz a tét legtöbbünknek, és ez a jövendő eseményeket meghatározza majd. Orbán másfél héttel ezelőtt már megroggyant, ha a 100 ezres tüntetést múlt kedden nem városnézésre viszik a budai hegyekbe, hanem a Parlamenthez, akkor most már az Alkotmányozó Nemzetgyűlésről meg az átmeneti kormányról beszélgetnénk, de mindegy már, haladjunk. KO helyett megsorozás, egy menet helyett több, lényeg a lényeg, ki kell most már szorítani a szuszt a Narancsfiakból, és több hiba nem fér bele.

Fönn kell tartani a tüzet, mindenáron, ha több helyen, és a korábbihoz képest kisebb lángon is, de égnie kell, hogy muníciót, bátorságot adjon mindenki másnak, aki még nem mert eddig utcára menni. Nem mindenki Terminátor, jobb is, mert különben egymást is kinyiffantanánk a tesztoszterongőzben, de azért sok lúd előbb-utóbb legyőzi a disznót, és utóbbi esetünkben akár szó szerint is vehető. Minél több a tüntetés, és minél többen vesznek azokon részt, annál inkább megoszlik a Hatalom figyelme, és annál inkább elbizonytalanodnak annak szolgái is. Orbánék fortélyos félelmet gerjesztő hatalomgyakorlási módszerét épp az roppantja össze, ha elégséges számban, és minden honfitársunk számára láthatóan sokan vannak azok, akik ebből a bűvkörből már kiléptek. Heti többtízezer embert országszerte nem lehet már megfigyelni, munkahelyi vagy egyéb szankcióknak alávetni, mert erre más nincs kapacitása Narancséknak, pláne ha a végrehajtó apparátus is egyre bizonytalanabbá válik a végkimenetelt illetően. Hisz Orbánék állama nem más mint opportunisták és megélhetésiek gyülekezete: olyan habitusú emberek gyűltek össze náluk többségében, akik eladták a lelküket a biztos egzisztenciáért cserébe. Csakhát ez a típus ez ilyen, és akkor is az marad, ha épp a Hatalom csúcsa remegni kezd: nem megy a szomszédba egy kis árulásért, ha a jövőjét is biztonságban szeretné tudni. 

Tessenek tüntetéseket szervezni, mindenütt, mindig, ha 100-an, akkor 100-an, ha ezren, akkor meg ezren. Tessenek figyelni a már létező demonstrációkat, és csatlakozni, és különösen figyelni a legtömegesebbnek tűnőkre: oda meg aztán mindenképp menni kell, egyszerűen azért mert fontos, hogy a demósorozatnak legyenek kiugró csomópontjai. Gyakorlatra lefordítva: a következő időszak két legnépesebb tüntetésének a NAV székháznál tartandó most vasárnapi, és a Kossuth téren megrendezésre kerülő november 17-i tüntetés látszik. Meghívóik ITT és ITT, ezek tematikája és helyszíne az, aminek a legtöbb értelme van. Utóbbival egynapon van ugyan még Gulyásparti is elvben, de mint tudjuk, maguk sem döntötték el, hogy megtartják-e egyáltalán, bejelentve sincs még, és teljes a pangás. Van egy nagyon hasznos fészbuk csoport, ahol a tüntetni szándékozók megtalálják csokorba szedve, hogy hová is érdemes menni, és mikor, ez pedig ITT található. Holnap pedig saját tüntetésünkre hívom meg minden olvasómat a Kossuth térre délután ötre: ott kezdünk, majd csatlakozunk a József Nádor téren 6-kor kezdődő másik demonstrációhoz, és velük együtt teszünk egy nagy sétát a városban, majd visszatérünk együtt a Kossuth térre. Saját tüntetésünk meghívója ITT, a 6-kor a Nádoron kezdődő demóé pedig ITT.

Egy fontos dologról a tüntetések és azok szervezői kapcsán még mindenképp szólnom kell. Magam azt gondolom, hogy a Magyar Köztársaságra nincs ma nagyobb veszély, mint az Orbán Rezsim. A tüntetési kavalkádban lehetnek olyan szervezők, akiknek széljobbos, vagy szélbalos kötődései vannak, amik normál esetben kizárnák az együttműködést. De most épp olyan időszakot élünk, ami minden, csak nem normális: mindaddig, amíg egy tüntetés tematikája Orbánellenes, nem fogom nézni, hogy a szervezői korábban mit és merre tettek. Ha előkerül a cigányozás, a zsidózás, meg az árpádsáv, akkor persze onnan csinálunk egy hátraarcot, de egyelőre úgy tűnik, hogy mindenki érti, hogy itt most csak egy Cél a fontos: hogy a Zsarnok menjen, és minél gyorsabban menjen. Szép tézis az, hogy Forradalmat valamiért kell csinálni, csakhát hamis tézis: egy Forradalomhoz bizony az egész Nép kell, világnézettől, egyéb kötődésektől függetlenül. Ha valaki most neveket kezd el bedobálni, meg pártokat a közösbe, azzal nem tömegesít, hanem elriaszt. Mindenkire szükségünk van Orbán ellen, és ha majd azzal megleszünk, akkor össze lehet ülni és a frissen visszatért szabad levegőből nagyokat szippantva értelmesen és kompromisszumkészen lehet újraírni a jövőnket. Most azt kell néznünk, ami összeköt, az pedig ennyi: Magyarok vagyunk, és elegünk van Orbánból.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!