És akkor a Nép nem ment haza

Mivel tegnap délután 1 órától, a Szervezőkkel való első egyeztetés pillanatától, az első színpadelem fölrakása előttől a Kossuthon voltam, ahonnan éjfél körül, az utolsó tüntető távozása után jöttem el, tudom mi történt tegnap, és mi nem. Lássuk a Valóságot.

Elmondtam már párszor, elmondom újra: a Tömeg önálló élőlény, nem vezethető pórázon, saját akarata van, amit csak kiszolgálni lehet, de azzal szembemenni nem. Ritkán olvas az ember annyi hülyeséget, mint azt hajnal óta nekem sikerült, végignézve a különböző véleményeket, sajtótudósításoktól magukat mérvadónak gondoló ballib értelmiségiek fanyalgásáig. Aki azt hiszi, hogy másfél órányi Téren tartózkodás, a Tömeg, és a Valóság egy szűk szeletének ismeretében meg tudja ítélni az Egészet, az pont ugyanazt teszi, mint amilyen felületes észjárások alapján bukja rommá az Ellenzék az összes elérhető választást. Márpedig a tegnapi nappal kapcsolatban nem értékelés, hanem ítélkezés zajlik, az meg nem fogja megkönnyíteni Orbán eltávolítását, csaxólok. Nézzük először a szikár tényeket, ha meg akarjuk érteni, mi történt, csak ezt tehetjük, nem pedig a vágyálmok és utálkozások fura egyvelegéből elindulni, hogy megérkezzünk Sehovába. A TÉNYEK: most először a Kossuthon volt végre tömegtüntetés. Ismerve a Tér fizikai dimenzióit, 30 ezer ember gyűlt össze. A Tömeg nem valamiféle szakpolitikai célra, hanem Orbán ellen érkezett. A beszédek elhangzása és a demonstráció Szervezők általi lezárása után a Nép nem indult haza. A Tömeg egy része be akart menni a Parlamentbe, bár inkább jelképesen, mintsem valódi erőszakkal. Na, ezek a Tények, mehetünk tovább.

A Tömeg jóval nagyobb volt, mint az első netadós és a NAV-os tüntetésen, és kisebb, mint a második netadós, Erzsébet hídi tüntetésen. Sokat radikalizálódott, egy folyamat közepén tart, a célok és a hozzájuk használt spontán rigmusok kikristályosodtak: Orbán takarodj, Nem félünk, Európa. A szónokokat megintcsak lehet fikázni, de ezúttal kár lenne: végre nem lesimították a Nép hangját, mint a korábbi tüntetések szónokai tették, hanem eltalálták és kiszolgálták a közhangulatot. Ez már Orbántakarodj tüntetés volt, lehet az egyes beszélők konkrét mondanivalóján, stílusán, bármijén rugózni, csakhát akkor a fától nem látjuk az erdőt: egy demonstrációban a hangulat a lényeg, nem az egyes mondatok. És a Szervezők a beszédeikkel segítettek a Tömegnek a hangulat kialakításában, nem pedig elnyomták, vagy épp elterelték azt, tehát jól tették a dolgukat. Azon el lehet persze gondolkozni, hogy nem kellett volna-é még csinálni valamit a beszédek után, mondjuk tenni egy városi sétát, aztán vissza a Kossuthra: fene tudja. De egy biztos: ha nem marad magára a Tömeg, akkor sosem tudtuk volna meg a tegnapi nap legfontosabb eseményét: a Nép nem akart hazamenni. Aki tud arra példát, hogy az Orbán Rezsimben ott áll többtízezer ember még egy órát, miután hazaküldték, az most jelentkezzen, naugye. 

Unos untalan imételni fogom, míg csak szükséges: a Tömegnek önálló akarata van, amit csak becsatornázni lehet, de irányítani nem. A tegnapi Tömeg egy Majdnem Forradalom tömege volt: nem volt még meg benne az eltökéltség, hogy mindent együtt csináljon: az eleje megindult, de a zöme nem követte, ám ott maradt pszichológiai támogatást adni az elöl a rendőrsorfallal nyomakodóknak. Ez egy passzív-agresszív, és nem egy aktív-agresszív tömeg: már van akarata, de még nem jutott el a minden mindegy, vágjunk bele, lesz ami lesz érzületéig. Voltak, akik fölvetették, hogy miért nem vettem át a Tömeg felett az irányítást, hisz van december 31-ig engedélyünk, meg van hangosításunk is, itt volt az alkalom. Nem, kezitcsókolom, több szempontból sem volt itt az alkalom. Először is, a Tömeg elfért a Kossuth téren, fizikailag könnyen körbevehető volt, tehát az egységes karhatalmi föllépésnek nem volt akadálya: ilyenkor biztosítható menekülő útvonal, és a Tömeg oszlatható. Másodszor: pontos képem volt a közhangulatról. Még a rendezvény előtt dobogókból építettünk egy emelvényt, hogy láthassam az egész teret, másrészt meg minden korábbi rekordunkat megdöntve legalább 400 OGYM aktivista volt jelen, úgyhogy minden információt megkaptam minden pillanatban.

Ha csak annyit tettem volna, hogy bekapcsolom a hangosításunkat, és beleszólok egyetlen szót, máris kicsesztem volna a Tömeggel. Ugyanis ez azt jelentette volna, hogy átveszem a rendezvény további lebonyolítását, és mivel nekünk a központi, Nemzet Főtere elnevezésű területre és 5000 emberre van jóváhagyásunk, ezért a többi területen levő 25 ezer ember azonnal föloszlathatóvá vált volna. Ígyhát szépen kussban maradtam, bár sokan ösztökéltek, hogy most vagy soha, de ellenálltam, mert a továbbiaknak nem tett volna jót, ha a megszólalásom után 5 perccel már a rendőrség tömeget oszlat. Mivel nem tettem semmit, ezért egy önálló jogi kategória jött létre: a spontán népfelindulás nevű, amikor nincs szervező, nincs területi és tömegesedési korlát, és mégis jogszerű a tüntetés egésze. Ezt tettem, ha valaki meg akarja érteni a tér esti történéseit, ez alapján megértheti: a spontán tüntetés nem volt föloszlatható, így aztán a zsaruk is hosszú órákig is csak nyomakodtak, meg fölszólítottak, de oszlatni nem mertek, nem is tették. Összességében azt gondolom, hogy a tegnapi nap épp úgy volt jó, ahogy volt: tiszta már a tematika: Orbán takarodj. Erre a célre össze tud jönni egy hatalmas tömeg, és ez a Tömeg már nem akar hazamenni. A lélektannak vannak törvényszerűségei: a Nép akaratának kell érési időt hagyni, és három hét alatt eljutni a netadótól az Orbántakarodjig, az elég gyors tempó, érdemes ezt azért négy évnyi ellenzéki semmittevés után rögzíteni. Azzal zárom, amivel kezdtem, mert a tegnapi napnak ez az egyetlen igazán fontos momentuma: a Nép nem ment haza. Ezen tessenek a továbbiakban elgondolkodni.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!