Rendőrfőnök, partvisra csavarva

Jószándékúan megállapíthatnám, hogy a Bíróság ismét fölmosta a padlót Bucsek Gábor Budapesti Rendőrfőkapitánnyal, de mivel olyan a fogadjisten, mint az adjonisten, ezért inkább maradok a ténynél: az újabb döntés már inkább padlósúrolás.

Szisztematikusan haladunk, végtelen türelemmel, és ez láthatóan megtérülő taktika: a legújabb Bírósági Végzésből ugyanis már kitűnik: másnak is kezd tele lenni a hócipője a nyilvánvalóan törvénytelen Rendőrfőkapitányi működéssel. És mikor már a Bíróság is megállapítja, hogy a Főkapitány törvénysértő módon jár el Kossuth téri állandó tüntetésünk ügyében, ott valami komoly dolog kezd kialakulni, amiben mi vagyunk a szikra. Már a múltkor is a sorok között megkapta a tockost Bucsek Rendőrfőnök Úr, de a Bíróság mostani döntésében ennél már tovább ment: ami ebben a 6 oldalas Bírósági Végzésben található, az már egy igen nyomatékos figyelmeztetés: tudd a helyed, Rendőrfőnök.

Ott tartunk, hogy a Bíróság már nemcsak a mi alkotmányos jogunkat védi, hanem a saját magáét is. Leírtam már korábban, hogy a helyzet valójában rém egyszerű, vagy inkább rémes: a rendőri vezetés elszabotálja a Bírósági Végzést, sőt tudatosan szembemegy azzal. És ez bizony már nettó jogállam-sértés: az egyes intézmények feladata és súlya Alkotmányos kérdés, és egy jogerős Bírósági Végzéssel mindenki csak egy dolgot tehet: végrehajtja és pont. És mivel a Rendőrfőnök nem ezt teszi, hanem épp ennek ellenkezőjét, ezért innentől kezdve a Bíróság már önmaga hatásköreit védi. Hatalmas szövetségesre tettünk persze ezzel szert, sikerült az Ország Gyűlése Mozgalomnak megmutatni a hatóság antidemokratikus voltát, és ezzel a jogállam maradványának védelmezőit is harcra késztetni.

Írtam már korábban többször, nem kis vitákat generálva, hogy én a Bíróságot még viszonylag függetlennek látom, és örülök annak, hogy konkrét döntésekben igazolódik be ezen tézisem. A mostani Végzés minden létező jogi csűrcsavar lehetőségét lezárja és egyszerűen utasítja a Rendőrfőnököt: mondjon igent vagy nemet a Kossuth téri tüntetésünkre, és ezt péntekig tegye meg. Innentől ez már pusztán idő kérdése, a meccs véget ért, vagy Bucsek Rendőrfőkapitány igent mond és akkor már pénteken áttelepülünk mostani helyünkről a Parlament Főkapujához, és végre fölállíthajuk végleges formájában a Demokrácia Erődjét, vagy mond egy nemet, és akkor jövő hétfőn a Bíróság mondja ki a végső verdiktet.

Az időnek valójában nincs már számunkra jelentősége: mivel nem pár napra mentünk ki a Kossuth térre, hanem egyszer s mindenkorra, egészen addig, míg Orbán hatalmon van, ezért aztán néhány hétnyi csúszásnak igazából nincs jelentősége. Mostani, ideiglenes Demokrácia Erődünk kiválóan működik, él, lüktet, kibírjuk kapkodás és rögtönzések nélkül, míg a Bíróság véget vet a rendőrállami kísérletnek. Ez a harc ugyanis innentől nem az Ország Gyűlése Mozgalom és a Főrendőr között, hanem a Bíróság és a Rendőrség között zajlik. Hogy kinek drukkolunk, az ugye nem kétséges: tüntetésünk már nem egy egyszerű gyülekezési jogi probléma, hanem a jogállam létének vagy megszűntének normateremtő rítusa. Precedens születik, mely már általános kérdésről szól: megteheti-e bárki, de leginkább a hatóság, hogy letojja a Bíróság autoritását.

Ha igen, akkor ez már valóban diktatúra, ha nem, akkor ki tudja milyen folyamatokat indít el Mozgalmunk, melyek messze túlmutathatnak egy tüntetésen. A mi célunk a jogállam helyreállítása, és bár sokan ezt nem értik, vagy nem hajlandók fölvállalni, de nagyon úgy tűnik, hogy a Bíróság viszont igen. És jobban örülök egy ilyen hatalmas és eltökélt szövetségesnek, mint bármelyik pártnak, azt ugye nem kell mondanom. Ha már ellenzéki pártjaink nem érzik legfontosabb és azonnali feladatuknak a tusványosi Orbán beszéd után a jogállam maradékának azonnali védelmét, akkor megteszi ezt a Bíróság. Számukra dicsőség, számunkra öröm, a kötelességüket nem teljesítő pártszerű ellenzék számára pedig szégyen. Támogatóinknak pedig annyit: türelem, nyerünk, ez már a végjáték.

Demokraták, gyülekező!