És miért is ne sikerülne?

Jószándékú féltés, kiégett értelmiségiek szöszölő nyavajgása, öröm és káröröm, meg egyáltalán: a szokásos "dögöljön meg a szomszéd tehene" típusú magyar virtus kíséri az Ország Gyűlése Mozgalom megalakulását. Pedig sikerre ítéltettünk, bocsi.

Úgy tűnik, hogy épp a Narancshatalom az egyetlen, amelyik a helyén kezeli Mozgalmunkat: nem azért próbálják egyértelműen alkotmánytalan eszközökkel megakadályozni a Demokrácia Erődjének fölépítését, mert jelentéktelennek tartanák. Nem azért volt az első napon láthatóan kiemelt rendőri készültség a Kossuth téren és környékén, mert legyintenének erre az egészre. És akkor szokás szerint csaxólok, hogy az utóbbi évtized a Fidesznyikek stratégiai tervezésének profi voltát bizonyította, lazán, komolyabb ellenállás nélkül foglalták el az Országunkat, nemdebár. És bár kétségkívül nehéz kikerülni a Fészbukon lejárt szavatosságú baloldali megmondóembereink butáskodásait, de azért törexem erre, ugyanis Őket olvasva a kollektív öngyilkosság lenne az egyetlen megoldás, ami azonban nem az én habitusomnak megfelelő opció, bocs. És nem tudom, hogy ezzel megnyugtatom, vagy épp kiakasztom Őket, de mindegy is: Mozgalmunk sikerre ítéltetett, lehet kardba dőlni, vagy épp mosolyogni, csííííz.

Ha valamiről objektív ítéletet akarunk mondani, ahhoz kicsit távolabbi nézőpontot kell választani. Onnan racionálisan fölmérhető, hogy milyen esélyekkel és erőforrásokkal rendelkezik az a valami, aminek a várható sorsáról filózok éppen. Kezdjük a kályhától, a Mozgalom létével és alaptevékenységével, ami ugyebár egy Kossuth téri nonstop tüntetés. Amíg az Alkotmányban van szabad gyülekezés, addig ott leszünk a Kossuth téren, és mint Ország Gyűlése Mozgalom leszünk ott. Merthát így döntöttünk, teccenek tudni, és ehhez a dologhoz akaraterőn, bátorságon kívül más nem kell. Roppant konok pali vagyok, és megvannak körülöttem már azok az emberek, akik hasonlóképpen élnek, és gondolkodnak. Szóval Kossuth tér, meg Mozgalom az van, lesz, ha kell időtlen időkig, lehet belenyugodni. A következő kérdés annak tömegesedése. Én azzal nem tudok, mellesleg nem is akarok foglalkozni, ha valaki tízezer embert várt az Alapító Gyűlésre, mert mi viszont nem annyit. Ha 297 első napi alapítói létszámunkat valaki kevesli, az nem abban csalódott, amiről a Mozgalom szól, hanem csak saját vágyaiban, hibás logika minket okolni magánkudarcokért.

Kristálytisztán leírtam nemegyszer, hogy mi az Ország Gyűlése Mozgalom Jövőképe, és ahhoz hogyan, milyen időtávban kíván eljutni: lehet újraolvasni és meglepődni. Hosszútávú, építkezős, szervezetfejlesztős történet, nem pikkpakk Orbánűzés, már csak azért sem, mert az ugyebár eddig nem jött be senkinek. Aktivitásunkat nem az Alapítói Gyűléssel fejeztük ki és be, hanem csak azzal kezdtük: nem azért parkolunk a boxutcában járó motorral, mert véget ért a verseny és várunk a mérlegelésre, hanem azért, mert most fogjuk megkezdeni az első edzőköröket. Pszichológiai változást fogunk elérni az Országban: hozzászoktatjuk az embereket, hogyha akarnak valamit tenni az otthoni fogcsikorgatás helyett Orbánék ellen, akkor mi ott vagyunk ehhez a megfelelő helyen. Jöjjön ki, mutasson be egyet a Parlamentnek álcázott Bolhacirkusznak, csüccs, és dumáljunk. És ha ezt egyszer megteszi, akkor valószínűleg másodszor is meg fogja tenni, mert a hozzá hasonlóak társaságában teheti ezt, és nem az otthon magányában.

A tüntetés állandó létszáma pedig elkerülhetetlenül folyamatosan növekedni fog. Persze nem az Alapító Gyűléshez képest, hisz oda eljött mindenki, akit létező saját kommunikációs eszközeinkkel meg tudtunk szólítani. Egy aktus, az meg ugye kivételes alkalom, ha állandóan az lenne, asszem gyors kifáradáshoz és unalomhoz vezetne: a Jókai bablevest is meg lehet unni, ha mindig csak az van. Nem, kérem szépen, van egy átlagos napközbeni 20 fős induló csapatunk, ami éjszakára 10 főre csökken. De azért arra fölhívom ám a figyelmet, hogy az a 20 fő, az nem 20 darab emberből, hanem 50-ből jön össze. Nem 20-an dekkolunk magunkra hagyatva, hanem jönnek-mennek az embereink, és ennek a forgalomnak a következménye az állandó 20 fős létszám. Magyarul, ha az érdeklődést Mozgalmunk iránt fönn tudjuk tartani, akkor növekszik az a bázis, amelyiknek jövésmenése a csapat mindenkori aktuális létszámát a helyszínen meghatározza. És a bázis folyamatosan növekszik, és egyre többen kezdenek rájönni, hogy ha csak egy szabad órájuk van, és odajönnek közénk beszélgetni a sors-, és gondolattársaikkal, máris hozzájárultak a Mozgalom erősödéséhez. És minél többen teszik ezt, annál nagyob lesz az aktuális létszám a helyszínen, és annál vonzóbb lesz ez a részvételi forma a passzívabbaknak.

Naponta 40 fövel növekszik Mozgalmunk fészbukos csoportjának létszáma, és mivel csak önkéntes jelentkezés alapján veszünk föl valakit, ez bizony a bázis erősödését jelenti. Mozgalmak a média hiányába szoktak belepusztulni: van egy pont amikor nem jön már újságíró, nincs kamera, és egyszercsak eltűnik a hírfolyamból az aktivitás. Én azonban eleve nem számoltam külső médiával: a Blogom, a Fészbukos Csoportunk, és egyéb netes kommunikáció volt az egyetlen hírvivőnk. Mi nem tudjuk elveszteni a média érdeklődését, mert nem is akarjuk megnyerni egy egyszerű elv miatt: nem mennyiségre, hanem minőségre törexünk. Aki jön, azért jöjjön, mert azt és úgy akarja csinálni, amit mi is akarunk, és ne ki tudja mit akaró embermennyiség gyűljön össze a zászló alá, mert az káoszhoz vezet. Szóval van saját médiánk, amelyik szintén napról napra erősebb, és mivel saját, ezért nem függünk senkitől. Egyre több és több embert érünk el, egyre több és több emberi kapcsolatot teremtünk, egyre többen jönnek közénk, és ezért egyre többen néznek ki a Kossuth térre segíteni nekünk, és persze önmaguknak.

Kizárólag saját, mindentől és mindenkitől független erőforrásainkra támaszkodva hoztuk létre a Mozgalmat, így aztán csak saját magunkkkal cseszhetünk ki, mert külső tényező erre képtelen. Mi viszont vigyázunk rá, hogy ne csesszük el, ezért aztán nem látom, mitől is kezdenénk összezuhanni, mikor minden létező tény és elemzés azt mutatja: bővülünk. Minden egyes nap nekünk dolgozik, minden egyes elért újabb ember egy csatlakozási esély, egyszerű matek ez, mégha fáj is kritikusainknak és irigyeinknek. Van már egy törzsgárdánk a legtöbbet kint tartózkodókból, és ehhez már most is jönnek azok a Társaink, akik ha csak egy órára is, de jelenlétükkel, részvételükkel erősítenek bennünket. És mivel a Téren nagyon klassz a lét, jó a hangulat és erős az összetartás, ezért aki egyszer már kinézett, az többször is így tesz. Ha meg valami olyan tervvel és módszertannal rendelkezik, amelyiknek nincs gyenge pontja, akkor az bizony sikerre ítéltetett.

Az Ország Gyűlése Mozgalom.