Miénk itt a Tér

Az Orbántűzni akaróknak ez jó hír, a többiek meg nem érdekelnek. A kezdeti, kritikus konfliktusokon és problémákon túlvagyunk, az Ország Gyűlése Mozgalom megtelepedett a Kossuth téren, és azt lassan be is lakja.

Ezernyi veszély leselkedik mindenre, ami új, és az első napok mindig a legfontosabbak egy közösség életében, pláne ha azt olyan mérvű ellenszélben kell kialakítani, mint ahogy azt nekünk kellett. Elég visszalapozni az elmúlt 5 nap történéseit, nem túlzás azt állítani, hogy akár minden percben elbukhattunk volna. Csakhát nem buktunk el, sőt, és innentől már a terjeszkedés fázisa következik, nem az egyszerű megmaradási küzdelemé. Sokan azt várták, hogy majd az első napok felbuzdulása után kimerül a lelkesedés, lanyhul a tetterő, és egyszercsak elfogyunk a térről, és lehet lebontani, amit addig fölépítettünk. Nem jött be, minden ellendrukkerünk kezdjen el hozzászokni ehhez a kínos gondolathoz: az Ország Gyűlése Mozgalom újszölöttből serdülő korba lépett. Volt itt minden gyönyör, az ellenem indított bűnügyezős lejárató kampánytól kezdve, provokátorokon és látványosan a térre fölszerelt minket rögzítő állványos kamerán át az áramfejlesztőnkből kifolyt féldecinyi olaj problémájának Parlamenti Főigazgatóval történt megbeszéléséig. Gondolom, ezeknek valamiféle elrettentés lett volna a céljuk, csakhát jó csapatban az ilyesmi inkább a közös mulatság témájává válik, mintsem eltántorítani képes problémává.

Növekszik annak a magnak a mérete, mely szinte folyamatosan kint tartózkodik, egyre többen jönnek egy-két órás beszélgetésre, folyamatosan hozzák a Térre a hozzánk tartozók a kávét, kaját, mindenféle ellátmányt, és pénzügyi támogatóink is gyarapodnak. Röviden: működünk, és jól működünk. Ma, de legkésőbb holnap pedig ismét dönt a Bíróság a Parlament főbejáratával szemben felállítandó végleges Erődünk ügyében, ami újabb mérföldkő lehet. Mivel a Bíróság előző döntését Budapest Rendőrfőkapitánya elszabotálta, ezért aztán tulajdonképpen ugyanarról kell döntenie, amiről a múltkor egyszer már megtette. Józan ésszel a döntés nekünk kedvez majd, de szokás szerint rendelkezünk forgatókönyvekkel minden eshetőségre. Kitartásunkkkal egyébként a rendezvényünket biztosító rendőrök jelentős részének megbecsülését is kivívtuk, tapasztalataik alapján biztosak voltak benne, hogy pár nap, és hazamegyünk. Egyébként is fontos megjegyezni, hogy a terepen semmiféle problémánk nincs a rendőrséggel, ütközeteket nem velük folytatunk, hanem a politikának lefeküdt legmagasabb szintű rendőri vezetéssel.

Béke van, nyugalom, jó hangulat, éjszakánként kifejezetten romantikus a légkör, a Parlament tényleg gyönyörű, és akkor még az éjfél körül a kupola csúcsa körül keringeni kezdő többtucatnyi sirályról nem beszéltem: aki már kiállta az éjszakai virrasztás próbáját, az ezt a látványt kapja jutalmul. Szóval jó ott lenni, már a cigitöltőmet is kivittem, ez meg a végső jele annak, ha valahova odaköltöztem. Az első napokban nagyon kevés dologra volt csak időnk a legfontosabb feladataink azonnali elvégzésén kívül, becslésem szerint hétvégére annyira összeérik a működésünk, hogy tere nyílhat a minél szélesebb kreativitásnak. Most fizikailag lakjuk be a teret, és onnantól egyre inkább szellemileg is, hisz ez a cél: visszavenni az ország főterét Narania Uraitól és mindenki számára láthatóvá tenni, hogy vannak még demokraták az elvileg a demokrácia fellegvárának épített Parlamentnél. Ha magunkat leszámítom, akkor ugyanis nagyon úgy tűnik, mintha mindenki csendesen tudomásul venné Orbán Tusványoson meghirdetett demokráciagyilkolását.

Rengeteg kérdést kapok, kapunk, ezeket a Téren, vagy a fészbukon meg is válaszoljuk többnyire - van azért kapacitás-korlátunk, de gondolom ez érthető -, de egyre kiemelten válaszolok. Azért nem hívunk még országos médiát magunkhoz, mert nem szeretnék káoszt a tömegesedésben. Blogom és fészbukos szervezésünk következményeként nyaralgatós időszak közepén, kánikulában gyűlt össze 200-nál több ember egy új mozgalmat megalapítani és működését megkezdeni: semmi okunk a kapkodásra, a minőséget előtérbe helyezzük a mennyiséggel szemben. Ha túlgyorsítjuk Mozgalmunk növekedését, akkor elveszíthetjük annak belső összetartását: így is sokat kellett már küzdenünk a közénk beférkőző szélsőségesekkel, provokátorokkal, és ennek veszélye erősödésünkkel csak tovább növekszik. Úgyhogy mindaddig, amíg saját információs módszereinkkel létre nem hozzuk azt a kritikus tömeget, mely képes már önmagát megvédeni a kisiklatástól, addig nem fordulunk országos médiához. A miénk egy humánus, emberi kapcsolatokra és közösségi érzésre épülő Mozgalom, nem pedig tömegtivornya.

Lényeg a lényeg: a Köztársaság, az alkotmányosság helyreállításáért létrehívott közösségünk kiállta az első nehéz próbákat. Folyamatosan terjed a hírünk, és ebben a lejárató propaganda éppoly hasznos, mint a támogató: rendelkezünk igaz válaszokkal, így nem gond, ha az emberekben velünk kapcsolatban kérdések, netán kételyek ébredenek. Készült tegnapelőtt velem egy átfogó riport - nem házi mikrofonállvány készítette, hanem valódi riporter, valós, és előre nem egyeztetett kérdésekkel -, fölteszem ide, javaslom megnézni, minden lényeges kérdés szóba került. Tessenek bátran jönni, mi mindig ott vagyunk, és egyre többen, és egyre magabiztosabban.

Várunk Titeket.