MOST, vagy soha többé

De legalábbis a következő 20 évben biztosan nem lesz alkalmunk békés ellenállással megállítani Orbán nyomulását. A tusványosi demokráciagyilkos beszéddel Narania Ura valójában leteszteli az Országot, és ha nem ütközik ellenállásba, akkor itt diktatúra lesz.

A Narancshatalom évek óta apró lépésekben szívja el a szabad levegőt Országunkból. Szisztematikusan, kiszámítottan bontja le a demokrácia alapjait, kényszeríti behódolásra mindazon társadalmi csoportokat, akik normális esetben Velük szemben ellenállást tanúsíthatnának. Lopakodó diktatúra épül, és minden kicsi önbecsapó belenyugvásunk csak megerősíti Orbánt abban, hogy bármit megtehet velünk. Minden önkényuralmi rendszerben azonban eljön a pont, amikor a Hatalom kimutatja a foga fehérjét, és a demokrácia addigi mennyiségi csökkentését minőségi váltásba fordítja. Ez az új minőség pedig már a Diktatúra, mikor már a demokrácia látszatára sem akarnak ügyelni többé, és az addigi fontolva haladást egy nagy ugrással koronázzák meg. A tusványosi beszéd ez a minőségi váltás: farkasfog villantás, nem más, nem kevesebb, akárki is akarja ennek ellenkezőjét saját magának bemagyarázni.

Az Ország Gyűlése Mozgalom Kossuth téren, augusztus 8-val kezdődő folyamatos tüntetését a Hatalom megpróbálja betiltani. Tegnapi írásomban ott vannak ennek módszerei és dokumentumai, a legmagasabb ilyen ügyben Illetékes Elvtárssal, Budapest Rendőrfőkapitányával íratták alá az elutasítást, jelezve ezzel, hogy már az alkotmányosságra és a jogszabályokra is magasról tesznek. Természetesen már megtettük a szükséges ellenlépést, a Bíróság jövő keddig döntést fog hozni tüntetésünk ügyében, és ha lesöpri a józan ésszel egyértelműen jogsértő Főkapitányi Végzést, akkor még van némi demokráciamaradék az Országunkban. Természetesen fölkészültünk arra is, ha a Bíróság is a Hatalom részének bizonyul, ám erről majd akkor, ha megtörténik, nem adunk előzetes muníciót senkinek, aki velünk szemben munkálkodik. Ám ha a rosszabb forgatókönyv lép életbe, akkor onnantól tudni fogjuk: Orbán akarata már az egyes számú szempont a hatalomgyakorlásban, és nem az írott jogszabályok. Az ilyen rendszert pedig Diktatúrának hívják és létrehozó urát pedig Önkényúrnak.

Orbán tusványoson bejelentette a Diktatúrát és most vár. Vár és figyel, és nem a New York Timesra, meg az EU-ra, meg bármiféle külföldi vagy belföldi írott malasztra, hanem arra, hogy megmozdulunk-e. Mertha erre sem mozdulunk meg, Mi, Magyarok, a saját hazánk demokratikus rendjét megvédeni, akkor ezt senki nem fogja megtenni helyettünk, és akkor Narania Ura eléri célját. Egy megalázott, megfélemlített, apátiába süllyesztett Néppel már valóban azt tehet és tesz is, amit csak jólesik. Nem szankciók, nem újságcikkek, nem nyilatkozatok és felszólalások állíthatják meg Orbánt, hanem csak Mi, fizikailag, terepen, a jelenlétünkkel megmutatva, hogy sem gyávák, sem megalkuvók nem vagyunk. Nem várhatjuk mástól hogy megvédje azt ami a miénk, és augusztus 8-tól a Kossuth téren, élőben fog kiderülni, hogy kik tartják elsődlegesnek a demokrácia megvédését, és kik azok, akik önbecsapó módon kitérnek a végső Kihívás elől. Mert Orbán harcba hívta a demokratákat önmaga ellen: abban bízik, hogy kevesen maradtunk, hogy magunk részérdekek mentén történő szétaprózásával vagyunk elfoglalva, és ha igaza lesz, és nem mozdulunk, akkor kaján vigyorral a szája szegletében nyugtázza: önként járomba hajtottuk a fejünket.

Orbán kihívást intézett a demokratákhoz, a Demokráciához. Ha ezt el akarjuk bagatellizálni, akkor az Ő játékát játsszuk el, és abban csak Ő nyerhet. Ha azt keressük, miért ne legyünk ott élőben, a tömeg erejét megmutatva augusztus 8-án, akkor találni fogunk ezer indokot. Ha nem érünk rá megvédeni a demokráciánkat, akkor hosszú éveink lesznek ezen hibánkon némán elgondolkodni. Ha MOST nem mozdulunk, hogy még békésen, de határozottan jelezzük tömeges eltökéltségünket demokráciánk megvédésében, akkor később ezt már csak vér árán tudjuk megtenni, és a mostaninál rosszabb pozícióból. Ha most a kényelmi szempontjainkra, a melegre, esőre, fáradtságra, nyaralásra hivatkozunk, akkor lesz időnk bőven a Diktatúra hidegét megtapasztalnunk. MOST még valós fizikai kockázat és polgárháború nélkül megmutathatjuk Orbánnak: EDDIG, és nem tovább. Akik pedig nem értik, hogy a mi megmutatásunknak egyetlen alternatívája van: mikor Orbán bemutat egy nagyot röhögve mindannyiunknak, azok vagy nem elég okosak, vagy nem elég bátrak ahhoz, hogy megvédjék a Hazánkat.

Nem azért megyünk ki augusztus 8-án a Kossuth térre, megteremteni a Demokrácia Erődjét a Parlamenttel szemben, hogy aztán azt mondjuk: menjetek békével. Nem, azt mondjuk és azt fogjuk mondani: MARADJATOK itt. És mindaddig maradjatok, és mindaddig gyülekezzetek, gyertek velünk és közénk, amíg Orbán el nem menekül saját népének néma haragja elől. De ehhez látnia kell Neki is, és mindenkinek az országban és a világban, hogy maradt vér a pucánkban, és nem csak írni és beszélni tudunk, hanem fáradtságot és veszélyt elviselve konokul kitartani demokráciánk, Országunk megvédéséért. Ha élő tömeg lesz és minél nagyobb és minél hangosabb, akkor el fog jutni a kiabálásunk az ország minden részébe, és kitartásunk erőt fog adni elkeseredett, apátiába süllyedt emberek százezreinek. Ha ez a nyár nem lesz elég forró, akkor már az ősz is nagyon hideg lesz, aztán pedig hosszú tél következik. Magam egész életemben egy mottó szerint élek: inkább állva meghalni, mint letérdelve élni. Én ott leszek, Mi ott leszünk a Kossuth téren augusztus 8-ától, az pedig Rajtad múlik, Honfitársam, hogy leszünk-e elegen.

Közöttünk a helyed!