Megy a gőzös, megy a gőzös...

Kanizsára, mégpedig vasárnap. Véget ér kéthetes Kossuth téri demonstrációnk, vasárnap délelőtt tábort bontunk, aztán délután a NAP már Nagykanizsán, az ottani Városháza előtt, az Erzsébet téren folytatja az országjárást egyhetes folyamatos tüntetéssel.

Na, de előbb egy kis kitérő, pontosabban visszatérő, legutóbbi cikkemhez, amely nem volt más, mint egy sikkasztás ügyében tett feljelentésem. Töknyilvánvaló a sztori, van egy ember, aki kezel más célra adott pénzeket, aztán egyszer csak a korábbi gyakorlattal szemben úgy dönt, hogy majd Ő határozza meg, mire lehet, mire nem abból adni. Ehhez azonban természetesen semmi joga, ugyanis egy biztos: akik a pénzt adományozták, nem azért tették, hogy arról a könyvelő hozzon döntéseket, így aztán kristálytiszta az eset. A sikkasztás tényállása ugyanis nem arról szól, hogy azt valaki magára költi, hanem arról, hogy olyan pénzről hoz döntést, amit nem Neki szántak, és föl sem hatalmazták, hogy arról rendelkezzen. Csakhát Magyarországon mindenki ért a focihoz, meg a logókhoz, meg a joghoz is, napersze a valóságban pont annyira, mint ahanyadikok vagyunk a focivilágranglistán. Semennyire. Így aztán tegnap netszerte roppant mennyiségű ásatag hülyeséget olvastam végig, éppen csak Hammurapi törvénykönyvéig nem sikerült eljutni a nagy mellébeszélőknek. Mert persze pont azok próbáltak terelni ezerrel, akiknek a szerepe ebben az egész, a NAP-ot lassítani akaró sumákolásban minimum kétes.

Közben persze előadták a szokásos mi kutyánk kölyke mentalitást: tökmindegy mi a téma, mennyi az igazságtartalma, mik a tények: a spanok kiállnak egymásért, hurrá. Korlátoltságukban nem veszik észre, hogy pont ez a kettőmércézős mentalitás ölte meg a politika tisztességét: a mieink stiklijeit megpróbáljuk elsikálni, ahelyett, hogy saját hitelességünk érdekében részrehajlás nélkül azonnal tisztázni akarnánk. Csakhát a Nincs Alku Pártnak (NAP) nem véletlenül az a neve, ami: mi szakítunk ezzel az akolmelegbéli kéz kezet mos mentalitással, nem tűrjük a sunyítást, hazugságot, lopáscsalást, tekintet nélkül arra, hogy azt ki követi el. Ha a sajátunk, vagy az ellenfél, pont ugyanúgy járunk el: a közélet erkölcsi kiüresedésének, teljes elhiteltelenedésének csak így lehet véget vetni. Mindaddig, amíg nincs minőségi, csak mennyiségi különbség Orbánék mentalitása, és a magukat ellenzékieknek nevezők között, addig a Nép ugyanúgy fogja Őket minősíteni: fehérgalléros bűnözők. Nincs kis lopás, nagy lopás, csak lopás van, mint ahogy nincs Te mutyid, én mutyim, csak mutyi van: mindet ki kell irtani, tövestől, nincs más út az Ország erkölcsi szétzüllésének visszafordítására.

Azt sem sikerül észrevenniük, hogy Orbán hatalma pont ezen alapul: a kádárizmus egy kicsit neked, egy kicsit nekem megalkuvó mentalitására építi egész rendszerét. Ebben az egymásnak mindent megbocsátó langymeleg légkörben persze mindenki sebezhetővé válik, hiszen az ilyen alkuk ritkán morális alapúak, inkább a közös elhallgatás "elvén" alapulnak, ezért aztán az abban résztvevők a Hatalom által zsarolhatóvá is válnak. A kis mutyik szőnyegalásöprése teszi lehetővé az Orbánbandának, hogy elfogadtassák a nagy rablásokat, jó lenne ezt minél többeknek fölfogni végre, minél előbb, vagy marad a Felcsúti, amíg csak akar. A NAP tevékenysége persze pont erre irányul: elmagyarázni az összefüggéseket és személyes példák felmutatásával bizonyítani: nem kell résztvenni ebben az ördögi körben, ki lehet belőle lépni, igaz kell hozzá némi bátorság meg áldozatvállalás. Szerencsére azonban egyre gyarapodó tapasztalatunk az, hogy az emberek élőben veszik az adást: ha olyanokkal találkoznak és beszélnek, akik már kiszálltak ebből a gyomorforgató ringlispílből, akkor könnyebben hangolódnak át a tisztesség európai alapnormáira.

Visszajöttünk két hétre a Kossuth térre, hogy a Hatalomnak jelezzük: ha vidéken adminisztratív módon próbálnak beavatkozni országjárásunkba, akkor megkapnak a Parlament előtt, vették is az adást, minden nehézség nélkül, első körben megkaptuk a nagykanizsai jóváhagyást az ottani egyhetünkhöz. Pénzünk és egyéb javaink visszatartásával nem sikerült elérni semmit, meglesznek időre a zászlóink, pólóink, standunk, vasárnapi vidékre indulásunk előtt, szombaton 5-kor szervezünk is tagjainknak és szimpatizánsainknak egy zászlóbontó gyűlést a Kossuthon. (jelentkezni ITT lehet) Ahogy Dobó István mondta vala Egervár ostrománál: a magyar az olyan, mint a kovakő, mentül jobban ütik, annál jobban szikrázik, és ez kis módosítással - ami nem öl meg, az erősít - a NAP közösségének egyik alapelve is. Emberi számítás szerint most jóideig nem leszünk Budapesten, az egész nyugat-magyarországi régiót bejárjuk, Győr, Nagykanizsa, Zalaegerszeg, Szombathely, Veszprém, Székesfehérvár, mindenhol egy hét, egyik helyről közvetlenül megyünk a másikra, és állítjuk föl egymás után a helyi szervezeteinket. Merthát a dolgunk nem kevesebb, mint év végére lefedni az egész országot, kell ugyanis egy demokrata párt, amelyik képes lesz legyőzni a Narancsokat, mikor eljön az ideje. És mi a NAP-pal ezt vállaltuk.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!