Orbán és a Stockholm Szindróma

Orbán Viktor egyszerre őrült és zseni, egy elszabadult hajóágyú, aki ugyanakkor halálos pontossággal képes célozni. Tömegpszichológiai érzék és bizánci típusú kamarillapolitika tekintetében pedig mindenkit fölülmúl az Országban.

Nagyon is érthető amit csinál, és meg is kell értenünk, ha sikeresen tenni akarunk ellene. Az ellenség - nem, nem ellenfél, Miviktorunk azon a ponton már túllépett - megismerése az első lépés legyőzésének útján. Jó lesz tehát elkezdeni dolgoznunk azon, hogy pontosan leírjuk, micsoda valójában Orbán Viktor, mert a buta paraszttól a kényszerzubbonyos bolondig sokféle értelmezés röpköd a levegőben. Ám ezek valójában valamiféle szellemi fölény hamis tudatából táplálkoznak, de csaxólok, mi vagyunk már sokadszor megverve, és épp Általa. Ez kétségkívül rossz hír mindenkinek, aki magát mindenekfölött álló intellektusnak tartja, csakhát ugyebár mégiscsak az a TÉNY, hogy mostanra egy gyakorlatilag teljhatalmú kormányzóvá vált Narania Ura. Szóval ebben a kérdésben is jó lesz végre levetni az értelmiségi gőgöt, lehúzni a klozeton a hamis fölényérzetet, és megnézni a dolgot önmagában, éppúgy, ahogy azt egy külső szemlélő tenné. Jelentem: Orbán uralkodik, mi pedig alattvalók vagyunk, célszerű lesz ebből kiindulni, ha meg akarjuk buktatni.

Sokan tudják, micsoda is a címben szereplő Stockholm Szindróma, de sokan meg nem, ezért röviden elmondom. Egy Stockholmi túszdrámáról kapta a nevét, ahol a túszul ejtettek későbbi pszichológiai helyrerakásakor az derült ki, hogy a fogvatartottak elkezdtek ragaszkodni fogvatartóikhoz. Nem mindenki persze, de épp elég sokan ahhoz, hogy a jelenség megdöbbentő legyen. Azóta ennek a létező törvényszerűségnek szép terjedelmű irodalma van, ugyanis történt azóta is pár terrorcselekmény, és mindannyiszor tapasztalható volt ez a látszólag érthetetlen reakció. Pedig a magyarázat pofonegyszerű: ha valaki megtehetné, hogy megöl, de mégsem teszi meg, akkor elhitetem magammal, hogy Neki köszönhetem az életem. Önbecsapás persze, de eredményes túlélési technika válsághelyzetben: a túszszedő ugyanis valószínűleg nem azokat fogja kivégezni fenyegetése nyomatékosítására, akik lojálisak hozzá. De olyanról még nem hallottam, hogy valaki egy egész országot képes legyen túszul ejteni, és kiváltani a Nép nagy részében a Stockholm Szindróma furcsa alattvalói ragaszkodását. Pedig itt van az orrunk előtt, mondhatni benne élünk, ugyanis épp a mi Országunk és a mi Népünk a kísérleti terepe a valaha ismert legnagyobb Stockholm Játszmának.

Orbán tusványosi beszéde ennek egy eleme, ugorjon eszünkbe: nem először éljük át a döbbenetet, hogy egyszerűen ilyeneket normális ember nem mond, mint amiket Ő összehordott. Pedig ez ismét egy pontosan megtervezett előadás volt, nem ostoba, eszement hőbörgés: aligha lett volna élő közvetítés, ha valami kaotikus dolog készül. Orbán Viktor Stockholm Játszmáját láttuk ezúttal is élő adásban: jelzi, és kőkeményen jelzi, hogy Ő Élethalál Ura és most aztán jönnek Mordor kihalt világának sötét képei leföl randalírozó orkokkal. A szomorú az, hogy mi meg azonnali reakcióval beszállunk ezt tovább hinteni, és ezzel szándékunk ellenére mi is részeseivé válunk Orbán teljhatalma bemutatásának. Csaxólok, mi is bele vagyunk tervezve a játékba, mert akiket a királyi média nem tud elérni a fenyegető üzenettel, azokat mi meg épp jól elérjük, ezért aztán az Üzenet átjutása 100%-os lesz: itt megkezdődött a valódi diktatúra. És aztán holnap meglepődünk, ugyanis kicsit lehiggadva azt látjuk majd, hogy nem kezdődött meg: nem indulnak el a fekete autók, csak épp bejön majd néhány új törvény, meg ilyesmik, amikre minimális lesz a fölháborodás, hisz az Üzenethez képest ezek jóval csekélyebb súlyú történések lesznek majd.

Teccenek érteni, ugye? Orbán Viktor, mint a túszejtő közli mindannyiunkkal, hogy hatalmában áll kinyírni minket. Az egész sajtó - az Övék tudatosan, megtervezetten, a miénk a játszmát nem átlátva - 10 millió magyar tudatába égeti, hogy bármikor kinyírhatókká váltunk. Mivel minden média ugyanazt mondja, ezért aztán a Nép meg is eszi. Aztán nem történik semmi ilyesmi, csak megnyirbálják kicsit az amúgyis kivéreztetett szociális ellátórendszert, közvetve éhenhalasztanak párezer honfitársat, dehát mi ez ahhoz képest, hogy lemészárolják az egész Országot, ugyebár. Ilyen tömegpszichológiai légkörben már lenyelethető minden további nélkül egy klanya kis megszorítás, újabb stadionépítős lenyúlástömegek, az EU-pénzek zárolása miatti botrány, gyakorlatilag bármi. Hisz a legnagyobb rosszhoz képest ezek már jóval elfogadhatóbb történetek. És a Nép azt látja, hogy a sajtó átverte, hisz nem jött el a kemény diktatúra, nincsenek éjszaka suhanó fekete autók fekete emberekkel, meg a többi kötelező kellék se jelenik meg. És akkor hülyének néz mindannyiunkat, hisz minimum tévedtünk, de a Narancssajtó szerint meg majd egyenesen tudatosan ballibsi módon azt hazudtuk a Népnek, hogy Orbán egy diktátor, pedighát nemisaz, ugye látható.

Mi meg nézünk ki a fejünkből és tátogunk frissen fogott pontyként, hogy már megint hülyét csináltak belőlünk. És akkor jusson eszünkbe az az apróság, hogy egy buta parasztnak és flepnis dilinyósnak minősített pali szívatott meg ezredszer is minket, fölsőbbrendű, írástudó értelmiségieket. Éshát akkor megismétlem mégegyszer, amit az elején, a kifejtős rész előtt már mondtam: ha Ő nyer, mi meg folyamatosan vesztünk, akkor fájdalom, tudomásul kell vennünk, hogy Ő az okosabb. Fájdalmas érzés, tudom, én se örülök neki, de ha van elég eszünk ahhoz, hogy megértsük: mi vagyunk a hülyébbek sajnos, akkor máris eljutottunk addig a pontig, hogy szabadon elgondolkozzunk: hogyan kerekedhetnénk mégiscsak Fölé. Velünk itten játszanak, és mi azt hisszük, hogy méltó játszótársak vagyunk, pedig nem: nem mi sakkozunk, hanem velünk sakkoznak, ahol mi vagyunk a parasztok és nem a Felcsúti. Kezdjük el ezt az élményt földolgozni magunkban, ugyanis eddig lenéztük az ellenfelet, és ha másból nem, tanuljunk a hadtörténetből: ez önveszélyes magatartás, és örökös vereségre ítél minket. Következő írásomban teszek majd javaslatot, hogyan is lehet Orbánt megfékezni és legyőzni, de addig azt javaslom: szellemi fölényünk halálának gyászmunkáját kezdjük el.

Mielőbb.