Söpredék

A Szonda friss, Angyalföldön készített közvéleménykutatása alapján nyilvánvaló, hogy Budapestet simán meg lehetett volna nyerni, ha mindenki kezdetektől Bokros Lajost támogatja. Ha mégis elveszítjük, akkor nagytakarítanunk kell.

Angyalföld régóta ellenzéki fellegvár, köszönhetően Tóth József polgármesternek és csapatának, így persze az ottani eredményeket egy az egyben nem vehetjük alapul egy budapesti általános összképhez. De azért erősen elgondolkodtató, hogyha mindössze másfél héttel Bokros összdemokrata főpolgármester-jelöltté válása után már pariban van Tarlóssal, akkor hol tarthatnánk mostanra, ha augusztusban sorakozott volna föl mindenki Bokros mögé. Simán hozhattuk volna a fővárost minden szinten, ugyanis a korábbi önkormányzati választások tapasztalata alapján tudjuk, hogy a jó főpolgármester-jelölt fölhúzza a kerületi eredményeket is, és igencsak magasra. Meg lehetett volna nyerni a kerületek többségét, mind a polgármesteri, mind a képviselő-testületi többség szintjén is, és olyan ellensúlyt létrehozni, amivel szemben bizony már Orbánék is kemény kompromisszumokra kényszerülnek. Nem ez történt, küzdünk Bokrosért, nem is esélytelenül, csakhát egyszerűbb lett volna laza gyalogmenetben fölérni a hegycsúcsra, mint kétségbeesett hegyivadász rohamokkal, nemde. És a kerületek többségét már így is el fogjuk veszteni, azon már aligha segíthetünk a hátralévő pár nap alatt.

Szóval megint az a helyzet, hogy már megint nem Orbán nyer, hanem mi veszítünk, és nem az Ő zsenialitása, hanem a mi lúzerségünk a csatadöntő tényező. De mikor a felelősöket megnevezzük, mert ha ki akarjuk végre takarítani az ellenzékből az ostobákat és kollaboránsokat, akkor bizony meg kell neveznünk, különbséget kell tennünk a hibázók és a bűnösök között. Vannak, akik belátták tévedésüket és korrigálták, amennyire az idő szűk keretei azt korrigálhatóvá teszik, Ők hibáztak, de valszeg tanultak belőle. A Bűnösök, az viszont egy gyökeresen más tészta: Ők azok, akik bár tudják, hogy tevékenységük kizárólag Orbán érdekét szolgálja, mégis rezzenéstelen arccal, gátlástalanul végigviszik ocsmány feladatukat. Akár sikerül a Csoda, és sikerül az utolsó pillanatban Bokrost Tarlós helyére szuszakolni, akár nem: az ellenzék kollaboráns söpredékét el kell takarítanunk, ha valaha hozzá akarunk férni a Narancsokhoz. Október 12. után nem tárgyalni, meg jópofáskodni kell velük, hanem eltakarítani mindet még a politika közeléből is. Schiffer, Fodor, Tóbiás: Ők a mai magyar politika rákfenéi, és nemcsak személyüktől kell megszabadulni, de még a típusuktól is, vagy itt diktatúra lesz.

Szeretem néven nevezni a dolgokat, és akikről beszélek, úgyis inkább a valami, mint a valaki kategóriájába esnek: Söpredék. A Puch Lászlói Narancsbizniszek örökösei, a sok apró és kevésbé apró szívességgel megvásárolt megélhetésiek, akik mindig a megfelelő pillanatban bújnak elő, és rakják be botocskáikat a küllők közé. Lebénítják a demokratikus ellenzéket, lehetetlenné teszik az együttműködést, mindig találnak valami részérdeket, amire hivatkozva szembe mehetnek a közérdekkel, hadd örüljön a Felcsúti Gazda. Orbán a maga alig több mint kétmillió szavazójával soha nem tudná az Országunkat sakkban tartani, ha nem birtokolnának a demokrata oldalon is kulcspozíciókat az ügynökei. Mert aki azt hiszi, hogy Schiffer, Fodor, Tóbiás bármiféle elvi politikát folytat, az keresse meg náluk az elveket, aztán ha talál egyet is, rögtön kiabáljon: nagy lesz a csend, nyugi. De minden kritikus helyzetben van valami jó, így a budapesti önkormányzati választásban is: egyértelműen kiderül, hogy ki kivel van, így aztán a jelen kudarcaiból lehet nekiindulni, és megalapozni a jövő győzelmeit.

Minden sunyi keverés-kavarás ellenére is lesznek az országban néhány helyen polgármestereink, és Bokros, és a mögé felsorakozók is megerősödve kerülnek ki ebből a történetből. Azt meg a kevésbé vájtfülűeknek mondom, hogy szükségünk lesz hiteles jobboldaliakra is, hogy megtörjék Orbánék saját köreikben való kizárólagosságát: a MoMa erősödése a demokraták közös érdeke. Minél szélesebb Orbán-ellenes koalíciót tudunk létrehozni, annál erősebb lesz az ellenállás a következő években. Nagyon remélem, hogy az önkormányzati választás után mindazok, akik rendelkeznek majd demokratikus legitimációval, leülnek valahol csendes helyen megbeszélni a jövőt. Gyurcsány, Kunhalmi, Bokros, Szigetvári, Tóth József, Botka, és még páran. Aztán vesznek egy fehér lapot és teljesen újraírják az ellenzék stratégiáját, és szervezeti felépítését. Mondom: teljesen, mertha még Ők is elkezdenek bütykölni, és párthatárokban gondolkodni, meg ki kinek a kutyakölyke játszmákat játszani, akkor aztán tényleg le lehet húzni a rolót, és marad a sötétség.

Október 12. egyedi alkalom lesz abból a szempontból, hogy a budapestiek nagyrészt szembe fognak menni pártszimpátiájukkal, és az illetékes Söpredéki Elvtársak Orbánérdekű kamuzásaival. Hiába Tóbiás kavarása, a szoci szavazók döntő része mindenképp elmegy szavazni, és ha már ott van, akkor biz odaikszel Bokrosra, és ugyanilyen megsemmisítő mértékben nullázza le Schiffert és Fodort a saját szavazótáboruk. És ha már a szimpatizánsok a cselekedetükkel elszigetelik saját táborfőnöküket, akkor ne legyünk mi kegyesebbek, illetve pontosabban mondva: ostobábbak náluk. Ott fognak állni a semmi közepén, értékelhetetlen választási eredményekkel az ellenzékbe épített Orbánügynökök, és annál nagyobb hibát elkövetni, mint engedni Őket visszabújni az üregeikbe, el sem tudnánk követni. A vakond a föld alatt nagy ász, de ha kicibáljuk a napfényre, akkor csak vaksin hunyorog. És most saját szavazóik fogják a mi vakondjainkat előásni: elő kell venni a politikai szívlapátot, és lerendezni végre az állandó áskálódást. A Söpredéknek a politika szemétdombján a helye.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!