Igen, mi tényleg komolyan gondoljuk

Mindenoldali fúrófaragóink nyilván örömmel nézik, amint napok óta szakadatlan esik az eső, és reménykednek, hogy tán elmossa az Ország Gyűlése Mozgalom mai Seregszemléjét, de leginkább magát a Mozgalmat.

Nyugi, nem fogja. Mai összejövetelünk létszámára biztos lesz valami hatással, de azért nem magamban fogok beszélni a Kossuth téren. A megpróbáltatások különböző fajtáit lehet csapásként fölfogni, de lehet próbaként is, jómagam, meg még sokan a Mozgalom soraiban pedig az utóbbit képviseljük. Ez pusztán életszemlélet kérdése: ugyanazt a valamit, ami a születéssel kezdődik, és aztán a halállal ér véget, lehet letudandó rettenetnek, vagy lehetőségek tárházának is tekinteni. És Orbánt puhányokkal nem lehet legyőzni, ez azért tán világossá vált az elmúlt években az okosabbja számára, akinek meg nem, annak mondom. A politikai, hatósági kihívások, vagy épp az időjárás, és kitudja mimég csak erősítik a Mozgalmunkat ahelyett, hogy elgyengítenék. Minél több és minél magasabb lécet ugrunk ugyanis át, annál magabiztosabbá tesznek bennünket a sikereink, és ami ugyanilyen fontos: a Nép felé is meg tudjuk mutatni, hogy nem hátrálunk, sőt. Józan előrelátással fölkészülünk a várható eseményekre, de már akkor sem esünk kétségbe, ha valami hirtelen esemény akar botot tenni a küllőink közé. Eső, szél, sötétedés, hó, fagy: előre látható, és kezelhető problémák, nem is spílázzuk túl a veszélyességüket.

Egy emberekből álló valamicsoda, mindegy minek nevezzük, az egy élő organizmus, úgy is kell hozzáállnunk. Az egyes sejtek menetközben lecserélődhetnek, a gyengébbje kihullik a szervezetből, de keletkeznek a helyére újak, és maga az EGÉSZ, mint Mozgalom ezzel csak egyre erősebbé válik. Egyszerű lélektani móka: minél több olyan dolgot bírunk ki, és teszünk meg, amire kevesen lennének képesek, annál inkább javul a renoménk. És nekünk pont ez a célunk: példamutatásunkkal fölébreszteni az alvó Népünket, megmutatni számukra, hogy a lehetetlen dolgok halmaza sokkal kisebb, mint azt önmaguktól gondolják. Ha egy laza menettel el lehetne takarítani az Orbánbandát, akkor az már meglenne, de mégcsak hatalomra sem kerülhettek volna. Ők ugyanis leginkább kitartásukkal és eltökéltségükkel tudták elfoglalni az Országunkat, és ha ezzel nem állítunk szembe minimum ugyanolyan elszántságot és rendíthetetlenséget, akkor örök vesztesek maradunk. A Demokraták soraiban eluralkodott széthúzó lúzerség, a körömreszelgető túlgondolkozások többnyire csak az akaratgyengeség elleplezésére szolgálnak: nem oly bonyolult azért a világ, hogy némi küldetéstudattal ne lehetne megérteni, és a megfelelő irányba befolyásolni.

Kennedy nem azért lett híres amerikai elnök, mert Dallasban lelőtték, hanem már azelőtt is az volt: tett ugyanis néhány dolgot, amit más nem mert volna a helyében, és ráadásul ezeket a tetteket kiváló beszédekben vezette be, tömegekkel megértetve pillanatok alatt szándékai helyességét. A kubai rakétaválság megnyerése, Berlin orosz blokádjának légihíddal való megtörése, vagy épp a Holdra szállást megalapozó Apolló Program elindítása: csupa történelmi léptékű tett, történelmi erejű beszédekkel bevezetve. Kedvenc idézetem Tőle - nem szószerint, csak úgy emlékezetből - akkor hangzott el, mikor az orosz Szputnyik elektronikus csipogása fölzavarta az amerikaiakat hamis biztonságérzetükből. A világ legerősebb országának polgárai arra ébredtek, hogy fölöttük, az Űrben ott vannak már az oroszok, és ha műholdat tudtak küldeni, akkor tudnak mást is, ami sokkal veszélyesebb lehet. Nemzeti pánik tört ki, és erre reagált Kennedy, mikor azt mondta: még abban az évtizedben, 1970-ig amerikai ember fog landolni a Holdon, visszavéve ezzel a technológia fölényt az oroszoktól. Sokkal komplexebb feladat ugyanis embert elvinni egy égitestre, mint néhány kiló vasat Föld köré keringetni, így ha sikerül, nyilvánvaló lesz mindenki számára, hogy az amik visszavették a vezetést.

És valami ilyesmi szöveggel vezette be az Apolló Programot Kennedy: "nem azért kezdünk bele, mert könnyű, hanem azért, mert nehéz". Ha van az életemben gondolati iránytű, akkor az leginkább ez a mondat: nem azért kezdek bele bármibe, mert könnyű, hanem azért, mert nehéz. A Kossuth térre tüntetési célzatból rajtunk kívül senki még csak igényt sem mert bejelenteni, mert azt lehetetlennek tartotta, mi meg ott vagyunk immár több mint egy hónapja, és épp a legközepén, és szünetnélkül, és egyre többen. A sátrainkat kétszer rombolta rommá a szél meg az eső, de amit a helyére építettünk, az már bírja az elemek játszmáit. Már folyamatban van a téli fűthető sátrunk fölállítása, és nem csak egy lesz majd belőle, mert biz egyre többen vagyunk, és kell majd a férőhely. És szépen áttelelünk, és közben is egyre erősödünk mind lélekben, mind számosságban, mind országos kiterjedésben, és tavaszra az Ország Gyűlése Mozgalom az addigi tetteivel válik hitelessé mindenki számára. Ugyanis miközben mások a fűtött lakásból mondják majd el ezredszer ugyanazt a nemfrankó tutit, mi kint leszünk a Valóságban, és mosolyogva elviseljük mindazt, amit az emberek zöme elviselhetetlennek gondol. És mivel a mai magyar politika hitelességét épp a szavak és a tettek szakadéknyi távolsága rombolta porig, ezért aztán épp ráfér majd az Országra, ha valakik azt teszik végre, amit mondanak. Szóval mégegyszer mondom, amit az elején már rögzítettem: nyugi.

Igen, mi tényleg komolyan gondoljuk.