Orbánnal, vagy nélküle?

Vannak, akik szerint az Ország nem bír ki már újabb évet az Orbán Rezsimben, újabb éveket meg aztán főleg nem. Vannak mások, szerintük meg lassan is lehet építkezni, mert az egész elmúlt 25 évet kell eltakarítani, annak megszervezéséhez meg idő kell, és türelmes fölkészülés.

Magam azt gondolom, hogy a lehető legrövidebb időn belül el kell takarítanunk Orbánt a Bandájával együtt, mert minden egyes nap, amit Hatalomban töltenek, súlyos kárt okoz az Országunknak: növeli a nyomort, távolabb visz Európától és szűkíti maradék demokráciánkat. Minél gyorsabban tudjuk azt a Tömeget összehozni, amelyik már puszta mérete folytán is elégséges az Orbánűzés kikényszerítéséhez, annál jobb, és ennek fontossága minden más kérdést megelőz. Orbánt az elmúlt két hónap tömegtüntetései padlóra küldték, szavazótábora megfeleződött, pártjában hatalmi harcok kezdődtek: ha nem ütjük ki, hanem hagyunk Neki időt föltápászkodni, akkor könnyen semmivé válhat mindaz, amit a Nép eddig az utcán elért. Honfitársaink fele a szegénységi küszöb alá zuhant, százezrek éheznek, napról napra távolodunk Európától, és közeledünk a Keleti Kényurak országaihoz, és hatalomgyakorlási szokásaihoz. Ezt a folyamatot pedig meg kell állítani, minél hamarabb, annál jobb, mert minél később, annál rosszabb, nemde. Ilyen helyzetben pedig tisztán kell beszélni mindenkinek: tüntetésszervezőknek, civileknek, pártoknak: mi a Cél? Mertha nem Orbán mielőbbi eltakarítása, akkor ezzel bűnrészessé válnak minden egyes olyan későbbi cselekvésben, amit a Fideszmaffia elkövet a számukra ajándékként odadobott időben.

Ha a lakásban betörő jár, akkor arra nem az a jó válasz, hogy a család behúzódik egy szobába, magára zárja az ajtót, és elbeszélget arról az időszakról, ami majd a betörő távozása után beköszönt. Nem, ott egy jó válasz van, amihez persze kell némi bátorság, meg minimálszervezés: mihamarabb harcképtelenné tenni a delikvenst, és aztán szépen becsomagolva odaadni a közben kihívott zsaruknak. A mi közös otthonunkban, az Országunkban pedig egy igen agresszív Banda járkál szabadon, és ha tovább várunk, akkor már a búvóhelyünkként szolgáló utolsó szobánkban is ránktöri az ajtót: na ezt nem kéne megvárni, gondolom én. A Józan Ész azt mondja: a Legnagyobb Problémát kell először kiiktatni, és majd jöhet AZUTÁN az összes többi gond lassú és biztonságos megoldása, mert akkor már lesz idő megfontoltan cselekedni. És akkor most ismét mondom: tessenek megkérdezni az összes mostanában mozgó közösségi embert, hogy mit tart a Legnagyobb Problémának. Mert csaxólok: jelentős részük nem Orbánt. Soktízezren az elmúlt időszakban már megérezték az a kettősséget, ami a tüntetések szervezői és a tüntető Tömeg között feszült. A Tömeg hiába skandálta az Orbántakarodjot, a színpadról ehhez inkább lehűtést, mintsem biztatást kaptak.

Volt itt már mindenről szó a szónokok részéről, netadótól, Vida Ildikón át a részvételi demokráciáig, meg új politikai erők fölállításáig, csak egyet nem mondtak ki soha: Orbán, TAKARODJ! A kezdeti soktízezres Tömegekből így maradt már csak ennek töredéke: a már hazamentek addig nem is mozdulnak újra, amíg nem a Legnagyobb Probléma: az Orbán Rezsim eltávolítására hívják Őket utcára. A Tömeg maradéka még reménykedik, és önbecsapásba menekül: akár nyilvánvalóan nem Orbánbuktatási céllal megszervezésre kerülő tüntetésre is elmegy, mert szeretné azt hinni, hogy a szervezők csak észrevették már mostanra, hogy mi is a Legnagyobb Probléma. Nem, nem vették észre. A január 2-i tüntetés ennek a legszebb példája: ott megint mindenről szó lesz, Mozgalomalapítástól elmúlhuszonötévezésig, meg eljövendő országimázsról, meg részvételi demokráciáról, csak épp egyről nem: Orbán, TAKARODJ! Aki nekem nem hisz, mellékelem fényképen a rendezvény fejlécét: (nagyításért katt a képre)

A szokásos mindenről beszélő, csak a lényeget kínosan kerülő hablaty, a Szervezők meg akarják lovagolni az Orbánellenes közhangulatot, és bíznak abban, hogy a Nép úgysem olvassa el, miről lesz szó, mert azt hiszi, ez egy Orbánellenes tüntetés. Tessék, föltettem ahhoz az eseményhez egy közvéleménykutatást, mit gondolnak a tüntetők a tüntetés céljáról, íme: (nagyításért katt a képre)

Még egy fénykép ugyanerről, mert nyitvahagytam a válaszadás lehetőségét, bárki írhatott bármifélét, hogy aztán arra is lehessen szavazni: (nagyításért katt a képre)

Itt az összes válasz, tessék jól megnézni. A kimenni szándékozó tömeg elsöprő többsége Orbánűzni akar, nem Mozgalmat alapítani, meg elmúlthuszonötévezni, csakhát nem figyelt oda, miről is szól maga a rendezvény: mozgalomalapításról és elmúlthuszonötévezésről. Itt ismételten, és már sokadszorra a Nép ügyes átveréséről, akaratának meghackeléséről van szó: a média számára föl lehet majd mutatni egy olyan tömeget, ami aztán azokat a szervezőket hitelesíti, akiknek valójában egész más a célja, mint magának a Tömegnek. Ennek a Tömegnek a zöme Orbán ellen megy ki, de majd a televízióban már úgy látják magukat viszont, mint egy olyan Mozgalom alapítói, amelyiknek nem célja a mielőbbi Orbánbuktatás. Ügyes, meg kell hagyni, annyira ügyes, hogy már-már Orbáni Módszertannak is nevezhetjük.

A baj csak az, hogy a történelmünk már megint ismétli önmagát: Millának hívták azt a jelenséget, amelyik egy százezres induló és Orbánellenes tömeget addig csavargatott mindenféle egyéb célokra, hogy végül elfogyott, és Orbán pedig hatalmában megerősödött. Ez, ami most zajlik, ez pont ugyanaz, mint amit a Milla nevű médiahack annak idején elkövetett: a Kész Átverés Show. Minden elemében ismétlődik: a Tömeg valós akaratának semmibevétele, az elmúlt 25 év kritikátlan egybemosása, zsigeri pártgyűlölet, mellébeszélő médiahablaty. Ám az ilyen dolgokat egyszerű ám tisztába tenni: tessenek megkérdezni a Szervezőket, hogy céljuk-e Orbán mielőbbi megbuktatása. Előre szólok: nem fognak válaszolni, kerülik a kérdést, mint vászon az ollót, pont ugyanúgy nem lehet belőlük egy egyenes választ kipréselni, mintha Narancsszóvivők lennének. Az igazi gond ezzel az egész újabb Millával pedig annyi: nem lesz könnyű a megint átvert Népet újra utcára hívni, és az ilyen tüntetések végeredményben csak az újabb otthonmaradók számát gyarapítják, mint azt az elmúlt hónapokban megtapasztalhattuk. Annyi a különbség az akkori és a mostani helyzet között, hogy most nem az összes civil áll be ebbe a Milla-sorba: az Ország Gyűlése Mozgalom, és más civilszervezetek is - róluk majd később - a Legfontosabb Problémát akarja megoldani: az Orbán Rezsim megbuktatását, és majd csak AZUTÁN, a szabaddá vált levegőn nekiállni a többi gond megoldásának. Március 15-én a Kossuth téren, az Ultimátum Napján találkozunk mindazokkal, akik nem akarnak egy napot sem tovább élni Fideszországban.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!