Mostantól fekete szalaggal

Váradi Andrást, a Hatalommal szembeni ellenállás Jelképét halálra gázolták Alcsútdobozon. A Hummeres gázoló a börtönben meghalt. Gyurcsányt megtámadták kampányolás közben. Egy napra ez kicsit sok a véletlenekből.

Különböző súlyú történések, különböző erkölcsiségű emberekkel. A Hummeres gázolóra sokan gondolhatják: megérdemelte a sorsát, de jogállamban egy bűnöző, aki rendőrt öl, csak akkor hal meg börtönben, ha a biológia letöltette vele életfogytiglani ítéletét, és nem menetközben, "csakúgy". Gyurcsány megtámadása persze a halálesetekhez képest pimf ügy, csakhát két ilyen halálesettel egy napon mégiscsak nyer némi pluszjelentőséget, nemde. Váradi András halálragázolásáról pedig akkor sem hinnénk el, hogy baleset, ha egyébként az volt. Mert lehet, hogy egyenként ezek az esetek véletlenek, de ha hozzácsapjuk a rendőrautóban elhunyt "vállalkozót", meg a szoftvercég szintén gyors halált halt tulajdonosát, akkor már matematika legyen a talpán, ami azt mondja: ezek egymástól elszigetelt, független események. Persze statisztikai alapról mindent be lehet bizonyítani, és a valószínűségszámítás is erősen variálható, de a józan ész azt mondja: mindegyik nem lehet véletlen, mert egyszerűen ez túl sok. És hiába véletlen közülük bármennyi, ha csak egy nem az: a szűzességet sem kell kétszer elveszteni, és ezek a Narancsfiúk igen távol álltak már eddig is az ártatlanság vélelmétől.

És ezek csak a látható áldozatok. Mert ennél sokkan többen vannak, akiket az Orbánbanda halálba hajszol. A kilátástalanság, a társadalom eleve legkiszolgáltatottabb rétegeinek árokba lökése, a cigányság, a rokkantak kitaszítása, a szociális és egészségügyi ellátórendszer elrothasztása és kiürítése: ez tömeggyilkosság, nem politika. Ez holokauszt, ez a szegényekkel szembeni leszámolás. De ezt most nagyon elbasztátok, Narancsbérencek. Egy becsületes és dolgos embert gázolt tegnap halálra egy autó. És ha Ti, Orbánszolgák, nem üldöztétek volna halálra ezt az embert, hogy Felcsúti Gazdátok főpénzmosójának, Mészáros Lőrincnek mindene meglegyen amire csak rámutat, akkor ez a hír csak a baleseti rovatban szerepelne másik öt halálos gázolás között elbújva. De Ti, Narancsnácik, Ti mindenéből kiforgattátok Váradi Andrást, ha nem lett volna olyan kemény ember, mint amilyen, már öngyilkos lett volna, annyira gátlástalanul és gusztustalanul tettétek ocsmányságaitok célkeresztjébe. Ti Jelképpé tettétek Váradi András Alcsúti Juhászt, és most ez a Jelkép halt meg, és soha senki nem fogja elhinni, hogy nem Ti öltétek meg, mert nem volt hajlandó önmagát megölni, bár minden oka meglett volna erre.

És Váradi András a szegény, de becsületes emberek Jelképévé vált mindeközben. És azzal, hogy meghalt, Mártírrá vált, seggfejek. Ha kilátnátok mindenhatóságba beleőrült torz gondolatmocsaratokból, tudtátok volna: ha van egy ember az országban, aki nem halhat meg, az Váradi András, az Alcsúti Juhász. Nektek a fél titkosszolgálatot kellett volna arra ráállítanotok, hogy megvédjétek az életét, nehogy bármi baja essen, mertha csak a haja szála görbül meg annak az embernek, aki a Felcsúti Gazda otthonában áll ellen, akkor magát a Gazdát hozza lemoshatatlanul gyalázatos hírbe. Ha csepp eszetek lett volna, akkor úgy óvtátok volna az életét, az egészségét, mint egy hímestojást. Ti tettétek Jelképpé, Szarháziak, és most hogy meghalt, az önkényetek Mártírja lett. Ez volt a banánhéj, Srácok, és ezen akkorát csusszantok, hogy a nagy arcotok nemsokára betöri az aszfaltot. Tudjátok miért? Azért mert a saját jelképrendszeretek is a semmibe foszlott Váradi András, az Alcsúti Juhász halálával. Ti évtizedek alatt egész mitológiát építettetek Viktorra, mint a nép egyszerű gyermekére, aki a faluszélről, a libalegelőn focizva indult neki a nagyok világának, hogy aztán mind legyőzze Őket.

A szegényember legkisebb gyermekét csináltátok belőle, a focimánia, a kolbásztöltés, az összes többi ilyesmi egy ügyesen kitalált és kitálalt máz, amit megkajál sok, népmeséken felnőtt magyar. Csakhát vannak ám igazi Népmesék is, sokkal régebbiek, és valódiak, amiket nem a Habony, meg a Kubatov írtak. És azokban a Juhász az mindig pozitív hős, és többnyire Főhős, és ez sokkal mélyebben égett ám be a Népünk tudatalattijába, mint a két évtizedes Felcsúti Faluszéli Focista műsztori. Ti megöltétek a Juhászt, az igazi Népmesék évszázados Hősét, Pöcsök, és mindegy hogy fizikailag Ti tettétek, vagy nem, amit tegnapig tettetek vele, az már több gyilkossággal fölér. És tudjátok, mostantól lesz érthető sokszázezer embernek, hogy mitől vált szar hellyé ez az ország. Lekaraktergyilkolhatjátok Gyurcsányt, Bajnait, Bokrost, de nem tudjátok lekaraktergyilkolni a Szegényembert, a Népmesék Juhászát. Mert Ő valódi, hiteles karakter, és mától kezd el földerengeni sokszázezer emberben, hogy Ő is az Alcsúti Juhász. Akiknek Ti elvettétek a földjét, a trafikját, a mindenét, a különbség csak annyi, hogy Őket még nem ütötte el egy autó. De mától ez a sokszázezer ember arra gondol majd: lehet hogy egyszercsak fizikailag is beleütik majd az árokba, aminek a szélére már odalökdöstétek Őket, Narancsfiak.

És annál rettenetesebb dolog nem történhet veletek, mintha sokszázezren jönnek rá: nem maradt már vesztenivalójuk. Mert akkor a fortélyos félelem dühbe fordul, és az egyének elszigetelésével felépített manipulációtokat a közösség ereje összeroppantja. Nektek a mai nappal bevégeztetett, Narancsok. Váradi András, nem éltél hiába, és nem haltál meg hiába. Életeddel és haláloddal többet tettél ezért az országért, mint mi mindannyian, akik ellenzékiként tevékenykedünk. Nem voltak eddig szavaink, hogy érthetően el tudjuk magyarázni a megnyomorított százezreknek, mi is történt és történik velük. Te most segítettél mindannyiunknak, az Országodnak, a Népednek, hogy legyenek megfelelő szavaink. A megfelelő szavak pedig ezek: Váradi András, Alcsúti Juhász. Bátrabb, igazabb ember vagy mindannyiunknál és a halálod nem tett Téged múltidőbe. A Te történeted a legszebb és legtisztább modern népmese, és a mi dolgunk mostantól az, hogy azt mindenkivel megismertessük. Mostantól fekete karszalagot viselünk, amire ráhímezzük a nevedet, és egészen addig viseljük, míg Orbán Rendszerét el nem takarítjuk, és meg nem kapod a Kossuth téren a Téged megillető szobrot, ami nemzeti hősöknek kijár. Mától az OGYM címereire rákerül a neveddel a gyászcsík, és a Téli Sátrunk mostantól Váradi András Sátor. És ma a Te emlékedért is elmegyünk mindahányan szavazni, és minden tettünket a továbbiakban az motiválja, hogy méltóak legyünk Hozzád.

Velünk maradsz, Váradi András, Alcsúti Juhász.