Töltsd velünk a szombat5!

Nos, Kedves Olvasóm, ez egy nyelvi lelemény akar lenni a címben, mely akár mémmé is válhat a továbbiakban, és mellyel rá kívánlak venni Téged, hogy gyere ki hozzánk a Kossuth térre szombat délután 5 órakor, tüntetni Orbán ellen.

Demokrata Seregszemlének hívjuk egyébként, és minden héten megtartjuk, de eddig este 7-kor kezdtük, mostantól meg délután 5-től, mert egyre korábban esteledik, és azért is, hogy a vidéki barátaink még találjanak közlekedést a hazatéréshez a rendezvény után. Nyilván ezerféle indokot tudsz Magadban találni, hogy miért is ne gyere közénk, én meg csak egyet mondok, hátha az fölülírja a Te érveidet: meg kell buktatni Orbánt, és valahol neki kell kezdeni, mert magától nem fog elmenni. És ha Te ott vagy velünk, netántán még a családtagjaidat, barátaidat is Magaddal hozod, akkor többen leszünk, mintha ezt nem teszed, és minél többen vagyunk, annál könnyebben jönnek mások is legközelebb, hogy még többen legyünk. És ha ezt tesszük, és kitartóan tesszük, akkor önerősítő körbe kerülünk, mikor az egyre növekvő tömeg látványa és élménye egyre újabb demokratákat vonz közénk, és végül többen leszünk, mint Azok ott a Narancsoldalon. És ahogy Nekik sikerült az utcát megtöltve végül minden passzív otthonülővel elhitetni, hogy Ők az erősebbek, úgy ez nekünk is sikerülhet: ha egyszer az apátiába lenyomott Népünk ráébred, hogy erősek vagyunk, és elegen lehetünk Orbán elűzéséhez, akkor valóban elegen is leszünk.

Tudod, Kedves Olvasóm, az a fura helyzet van, hogy Te része vagy egy 20 ezer fős Közösségnek azzal, hogy a Blogomat olvasod. Múlt szombati Demokrata Seregszemlénken a Kossuth téren 260-an voltunk, ami azt jelenti, hogy minden 100 állandó Olvasómból 1 jött ki, hogy élőben is találkozzunk. Ha egyszercsak nem minden 100-adik, hanem minden 10-edik kijön, akkor 2 ezren leszünk ott, az meg biz a legnagyobb ellenzéki tömeg lenne, ami manapság összegyűlik. Ismerem az olvasói szokásaidat, segítek is azokat fönntartani: azért kelek hajnalban, azért írok mindennap cikket, hogy saját örömöm mellett a Tiédet is előidézzem: reggeli kávé, cigi, meg Blog, mondhatni együtt ébredezünk. És ezzel a mókával mi virtualice heti sok órát töltünk együtt, ismeretlenül is haverokká váltunk, közös életélményekkel. És én most azt szeretném kérni Tőled, hogy lépj ki a virtualitásból és ismerkedjünk meg élőben is: azt már tudod, hogyan írok, azt is tapasztald meg, hogyan beszélek. Aszongyák egyébként, egész tűrhető, azt meg én teszem hozzá, hogy pont úgy beszélek, mint írok: spontánul, ihletből, semmi előkészület, no papír, csak durrbele. Szeretem ugyanis az életszagú dolgokat, a tiszta beszédet, a nyers, őszinte fogalmazást, de erről Téged, aki régóta olvasol, aligha kell meggyőznöm. Szóval gyere ki, tulajdonképpen kapni fogsz egy élőben, mikrofonba megírt Blogot, helyszíni keletkezéssel.

De persze én csak egy vagyok a látni és hallanivalók közt ott a Kossuth téren, Orbán parlamenti bábszínházának tőszomszédságában. Mi ott egy Közösséget építünk, olyat, amelyik összetart, amelyik érti, hogy bátorság és személyes példamutatás nélkül nem lehet a Népet megmozdítani, hogy Orbántűzzön. Ha Blogom Olvasótábora egyszercsak egyszerre megmozdulna, és 20 ezer ember mutatná be a középső ujját Orbánnak és Bandájának - szoktunk ilyen rosszaságot tenni -, na abba beleremegne a Felcsúti térde, meg a záróizma is. Ha ugyanez a 20 ezer ember alakítaná ki azt az élőláncot, amit minden ilyen Demokrata Seregszemlénken ugyancsak kialakítunk, az bizony sokszoros sűrűségben venné körbe a Parlamentet, és nemcsak a nemzet Főterét az épület Főbejárata előtt. És ez a Vérnarancs Rablóbanda csak ebből ért: a Tömegből, és legfőképpen annak számosságából. Azt gondolják mostanra, mindent megtehetnek: épp csak az első éjszaka jogát nem léptették még életbe, mert nincs ellenük semmi ellenszerünk a puszta tömegen kívül. Magasról tesznek a parlamenti bohóckodásra, maguk alakították a képviselői karéjt Nagycirkusszá, naná, hogy nem veszik komolyan. Nem érdeklik Őket az újságcikkek, a tévériportok, a tényfeltáró írások, az Európai Uniós ellenlépések: csak a Tömeg az, amitől rettegnek.

Lerohanják a civilek alapítványait, szervezeteit rendőrséggel, elkobozzák újságírók telefonjait, épp csak meg nem veretik Őket, hogy fölfedjék informátoraikat, és mi meg alig teszünk valamit. Olyat meg aztán főként nem, aminek a számukra is volna jelentősége, nemcsak a számunkra. Tömeg kell. Minél gyorsabban, minél nagyobb tömeg, minél inkább láthatóan, ezért vagyunk a Kossuth téren. És nem haza kell jönni, hanem kinn kell maradni. Mi már ott vagyunk egy hónapja, a nap 24 órájában, váltott önkéntes Demokrata Őrséggel, nem alszunk, szórólapozunk, meggyőzünk, aktívkodunk, haladunk, de föl lehet ám ezt gyorsítani. Minél többen leszünk most szombaton 5-kor, annál gyorsabban leszünk még többen a következő szombaton, és így tovább. De önmagam nem tudok tömeget csinálni, illetve megpróbálom persze, és pontosabban fogalmazok: nem tudom magamat tömegnek föltüntetni: ahhoz biz Te kellesz, Kedves Olvasóm. Ha Te kijössz, hogy élőben is megnézd a búrám, és meghallgasd azon frissiben rögtönzött szóbeli blogomat, akkor sokan leszünk, és ha sokan leszünk, akkor már nem Blogot, hanem történelmet írunk. Szóval vedd úgy, hogy szeretném, ha Társszerzőm lennél a történelemírásban. Várlak szombaton délután 5-kor a Kossuth téren.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!