"A demokrácia minden, a párt semmi"

Gyurcsánytól idézek tegnapról, mert egyetértünk. Az Egyetem téren kb. 1000, a Kossuth téren 250 ember volt, ha hozzáadom mindazokat is, akik valódi okból maradtak távol, akkor ma 3000 aktív demokrata van az Országban.

Innen szép nyerni. Nézem a DK-s Fészbukcsoportokat, ahol nagy a szomorúság, hogy milyen kevesen is voltak az Egyetem téren, még a korábbiakhoz képest is. Vannak, akik nagyokat mondanak, de higgyétek el, fölösleges: jobb a valósággal szembenézni és annak alapjáról elindulni, mint vágyálmokba kergetni magunkat. 1000 ember, ha aktív, és a mindennapokban is az, sok mindenre elég lehet az idő előrehaladtával. A mi Kossuth téri létszámunkat könnyű belőni, mert az élőlánc alakításakor mindig van egy emberünk, aki megszámolja a csapatot, és hozzáadja a láncban ilyen-olyan okból részt nem vevőket. Némi átfedés volt, mert nagyjából 100 OGYM önkéntes az Egyetem téren is ott volt - velem együtt -, tehát mindösszesen 1150 harcos demokrata volt elég bátor és tettrekész, hogy jelenlétével tüntessen az Orbánvírus ellen tegnap. A jelentkezéseknél, meg a különböző Fészbukos helyeken pedig előre láttuk, hogy betegség, fizikai vagy pénzügyi lehetetlenség miatt kicsit több mint kétszer ennyien vannak, akiket valóban objektív korlát tartott távol, de a mindennapokban szintén részt vesznek az aktív ellenállásban. Szóval 3000 a Demokrata Közösség induló létszáma, és innen szép nyerni, de nyernünk kell, nincs B-verzió.

Nyernünk ilyen helyzetből csak egy módon lehet: ha komolyan vesszük saját szavainkat és azok szellemében cselekszünk minden pillanatban. Ennyi ember ugyanis kevés ahhoz, hogy fölébressze az otthon apátiában üldögélő, elmagányosodott magyarokat, és tettekre, bátorságra, állásfoglalásra sarkallja. Pláne kevés akkor, ha még ez a tömeg is többfelé oszlik, és arra figyel, ami elválaszt, és nem arra, ami összeköt. Informálisan jeleztem a DK felé még jóval az Ellenállás Napja előtt, hogy a Batthyány Örökmécses környéki építési munkálatok miatti helyszínkeresésüknél nyugodtan vegyék számításba a Kossuth teret. Mivel a Nemzet Főterének egészét foglaltuk el - a nagy fekete díszkő négyzet a Parlament Főkapuja előtt - Bírósági Végzésekkel a Hatalommal folytatott csatában, ezért aztán van kiváló hely minden demokratikus erő számára, hogy bármikor tüntethessen Orbán ellen. A Demokrácia Erődjét ugyanis nem azért építjük föl, hogy az csak az Ország Gyűlése Mozgalom otthona legyen, hanem azért, hogy minden demokrata oda hazaérjen. És persze tüntetni is ott érdemes, ahol az a Valaki és Valami található, aki és ami ellen tüntetünk: Orbánnak és Rendszerének pedig épp a bábszínházzá silányult Parlament a hatalmi központja, ott székeli ki magából a 2/3 a "törvényeit".

A DK nem élt a lehetőséggel, az Egyetem teret választotta, nyilván ennek is megvannak a maga okai, melyek azonban a jövő építése szempontjából talán másodlagossá válnak majd. A Feri szószerint ezt mondta: "a demokrácia minden, a párt semmi". Mondott persze ennél többet is, mélységében is ugyanazt a gondolatkört fejtette ki, amit az OGYM is képvisel: az egységes Demokrata Közösség létrehozásának szándékát. Biztos vagyok benne, hogy voltak jópáran olyanok, akik pártpolitikai okból nem vettek részt a DK tüntetésén, mint ahogy szerepet játszhatott az Egyetem tér kiválasztásánál is hasonló szempont. Na, de akkor itt az idő ezen a megfontoláson a gyakorlatban is túllépni. Magam ehhez pár egyoldalú gesztussal tudok hozzájárulni. Tegnapi Demokrata Seregszemlénken ennek megfelelően három meghívást is feladtam, és kértem a jelenlévőket, hogy postázzák azokat az érintetteknek. Először is: nyilvánosan is megerősítem, hogy a Kossuth téri Demokrácia Erődöt csak a Hatalomtól, de nem a Demokraták elől foglaltuk el. Bármely demokratikus párt bármely rendezvényét oda örömmel befogadjuk, nem kérünk érte semmit, nem akarok fölszólalni, semmi ilyesmi: használjátok, azért van, az Ország legjobb ellenzéki tüntetési helyszíne.

Második meghívásom egyszerre általános és egyben konkrét: mostantól minden szombatra meghívunk a Demokrata Seregszemlére egy vezető ellenzéki politikust. Mivel Karácsony Gergely, az Együtt-PM Főgóréja volt az első, aki Erődünkbe ellátogatott, ezért aztán a jövő szombati rendezvényünkön a felszólalás joga Őt illeti. De minden további szombatra postázunk ilyen meghívót ellenzéki pártvezetőknek. Harmadik meghívóm pedig minden esetben civileknek fog szólni. Beszéljenek az OGYM szimpatizánsainak arról, hogy Ők hogyan gondolják a demokrácia helyreállítását, vagy beszéljenek bármiről, amiről fontosnak gondolják. És mivel mi a Demokrata Minimumot képviseljük, és próbáljuk meg e mentén újraszervezni az agyonvert és szétesett demokrata bázist, ezért aztán félretesszük mindazt, ami elválaszt, és aszerint cselekszünk, ami összeköt. Orbán megbuktatása, az Alkotmányos Köztársaság helyreállítása, majd szabad választások kiírása: azt gondolom, hogy ebben könnyen megállapodásra juthat minden demokrata. És ehhez képest minden más kérdés tök másodlagos. Érdektelen, hogy ki kit szeret, vagy nem szeret, ki milyen averziókkal és egyet nem értésekkel viseltet a másikkal szemben. Nem cicaharcokra van szükségünk Orbán elűzéséhez, hanem erőink tigriscsapássá koncentrálására.

Ennek megfelelően jövő szombatra civil meghívottként számítok Zoltai Andreára, a Szabadság téri tüntetések Arcára. Nem szimpatizál velem, velünk, ám mint mondtam, nem is várom azt, hogy bárki ezt tegye. De meg kell haladnunk ezt a szintet, ha komolyan tenni akarunk a Narancsok ellen, így aztán a magam részéről a továbbiakban nem szállok be semilyen adok-kapokba demokratákkal szemben. Szabad, és elkötelezett emberek vagyunk, a szólásszabadság hívei és hordozói: nem várom azt egyetlen meghívottól sem, hogy mást mondjon, mint amit gondol. Sem a DK-tól, sem Karácsony Gergelytől, sem Zoltai Andreától nem várok semmiféle viszontgesztust a meghívásokért cserébe. Gyertek a Kossuth térre, és mondjátok el ugyanazt bátran, amit máshol elmondanátok, vagy el is mondtok. Nem az számít ugyanis, hogy mit látunk másképpen, hanem csak és kizárólag az, hogy miben értünk egyet. A Demokratikus Minimum, Orbán elűzésének, a Köztársaság helyreállításának igénye pedig demokraták között aligha vitatéma. Várlak, várunk Benneteket!

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!