Az Orbánvírus egyetlen ellenszere

Ha ma a DK Ellenállás Napján, az Egyetem térnél 20 ezer, utána pedig az OGYM Demokrata Seregszemléjén, a Kossuth téren 5 ezer ember gyűlik össze, akkor Orbánt bokáig biobarna nackóval viszik sürgősségi helikopterrel Grazba.

De nem fogják, mert jó, ha tizedannyian leszünk, mint amennyi egy ilyen KO-hoz kéne, és akkor még naiv voltam és nőies. Pedighát csak Budapesten a szükséges számnál sokkal több ellenzéki szavazó van, és ha csak a legaktívabbakat lajstromozzuk bármiféle látható aktivitásuk alapján, akkor is megvan az Orbánlélek megroppantásához szükséges létszám. Úgyhogy továbbra is az a helyzet, hogy Miviktorunk azért játszhatja mocskos játszmáját 10 millió magyarral, mert nincs 25 ezer aktív budapesti, aki hajlandó lenne pár órát az életéből Orbánűzésnek szentelni. Jönnek majd szép számmal vidékiek, pedighát nekik ez sokkal nagyobb erőfeszítést igényel, mint a fővárosi demokratáknak, de ha egy reális becslést akarok tenni, akkor az Ellenállás napján lesznek 1500-an, a Demokrata Seregszemlén meg 400-an. És persze az ellenzéki tömeg lassú fölépítése szempontjából ez sem kevés, mertha ez nem lenne, akkor csak a neten tűnne úgy, hogy nincs minden rendben Naraniában, de ennyivel épp csak egy aggódó ráncot sikerül Viktor homlokára fölvinnünk, többet nem.

Ha a ma Magyarországának két legjellegzetesebb viselkedési normáját kéne közmondással érzékeltetnem, akkor ez lenne az a kettő: "dögöljön meg a szomszéd tehene is", továbbá "fogjuk meg és vigyétek". Az ellenzéki nyilvánosságban egyre fogyó érdeklődő kapja körbekeringetve ugyanazokat az információkat. Olyannyira belterjes az egész, hogy az szinte fáj: nagyjából 100 ezer ember kukkolja az ATV-t, hallgatja a Klubrádiót, olvassa a Népszabit, meg tömködi tele ezek híreivel a Fészbukos Csoportokat. Hangos hőbörgéssel, csipetnyi szellemi fölénnyel megélt maró gúnnyal, és elegánsan eltartott kisujjal megy az agyonunásig ismert információk megosztogatása újra meg újra. Megtudjuk, hogy Orbán lopcsalhazudik, meg az emberei is ezt teszik, és jobbnál jobb stílusban sikerül megírni és elolvasni ugyanazt a tényanyagot. Már annyira tudjuk, hogy mi a helyzet Orbánföldjén, hogy annál már jobban tudni semmit sem lehet, csak épp itt a történet véget is ér, merthát agyondiagnosztizáltuk a beteget, csak épp nem adunk be neki semmiféle gyógyszert.

Ha az orvostudomány ilyen típusú fejlődésen ment volna át az elmúlt évszázadokban, akkor mindenki potenciális halott lenne, ha kitör egy influenzajárvány, és nem lenne szükség nyugdíjra, mert úgysem élne senki idősebb koráig. Nagyjából az ókorban volt ez a helyzet tudományilag: felismerték, hogy baj van, azt is tudták, hogy halál lesz a vége, de nem rendelkeztek semmiféle gyógymóddal a végkifejlet elkerülésére. Csakhát az orvostudomány szerencsére tele volt értelmes és aktív emberekkel, akik megoldást kerestek az ezerszer fölismert problémákra, és lőn: ma már a betegségek többségére létezik gyógymód, és nem a csoportos varázsige-skandálás az egyetlen lehetséges reakció a cukorbetegségre. A mi ellenzéki demokratáink döntő része azonban valahol ottragadt mentalitásában az ókorban: fölismeri a kórt, büszkén kibontja annak minden tünetét, megveregeti a saját vállát intellektuális teljesítményét önelismerve, aztán kibont egy sört és megnézi a tévében a Trónok Harcát. Hogy minek, azt nem tudom, mert abban is cselekvő embereket lát, leföl lovagolnak, kardoznak, harcolnak, magyarul: ÉLNEK, ami pedig demokrata honfitársaink döntő részéről nem mondható el.

Orbán hihetetlen magasságból tojik az ellenzéki publicisztikákra, tényfeltáró riportokra, beszélgetős műsorokra. Ezzel meg egyébként semmi mást nem tesz, mint amit a Népünk döntő többsége: egyszerűen józan paraszti ésszel is nyilvánvaló, hogy az agyonismételt semmitmondással csak egy dolgot lehet elérni: közunalmat, és közutálatot. Az RTL Klub az egyetlen olyan Valami ebben az országban, aminek van némi hatása az Orbánizmusra, najó, ehhez mostanság még az Orbán-Simicska Belbuli is hoz némi pikáns mellékzöngét. De ha az ellenzéki demokraták úgy gondolják, hogy ennyi majd elég is lesz, és majd magától elmúlik a Narancsjárvány, akkor pont úgy járnak, mint a ráolvasással gyógyulni akarók: először a beteg hal meg, aztán meg a család nyírja ki a ráolvasót. Orbán egyetlen dologtól tart: a Tömegtől, mégpedig az ellene tüntető tömegtől. Részben lelki alapon: az üldözési cezarománia, némi nárcizmussal keverve kiváló táptalaj a valóságtól való félelemre, és a Valóság csak terepen, utcán-téren mutatható meg. Másrészt meg Orbán maga is megtapasztalta és sikeresen használta az élő tömeg erejét: az általa szervezett békés és nembékés tömegesedések vezettek végülis a Narancsok hatalomátvételéhez, és azóta is fönntartja a tömeget CÖF formájában, hogy továbbra is mutatni tudja: Ők vannak többen, így minden egyéni ellenállás hasztalan.

Pedig valójában nincsenek többen, de mindaddig többnek látszanak, amíg az ellenzéki értelmiség zöme nem fogja föl, hogy csak az utcán lehet 4 millió otthon lefagyott honfitársunknak megmutatni az Orbánhatalom gyengeségét. Az aktív cselekvés alóli önfelmentések, a mit miért ne tegyünk hamis ürügyei, az elefántcsonttoronyból való hatástalan öntömjénezések tökéletes táptalaj Narania Urainak teljhatalmához. Vagy elkezdi az ellenzék használni a létező erőforrásait aktív cselekvések alapjaként, vagy előbb-utóbb az is eltűnik, amink még van, aztán már frekvenciák, meg nyomdagépek, meg Fészbuk sem marad. Orbán utcán került valójában hatalomra, és Orbánt utcán lehet megbuktatni: nem körömreszelgetni kell, meg szolidarítani, hanem odamenni, és megmutatni az Országnak, hogy mi vagyunk többen. Mert mindaddig, amíg ezt nem tesszük, addig 4 millió passzív elégedetlen talál magának önfelmentést, hogy miért is ne kockáztasson, és amíg a demokraták a fenekükön ülnek, addig Narania Urai a saját bársonyszékeikben. Na, ezt kéne fölfogni, ezért kéne kimennie mindenkinek, akinek van ehhez elég esze, bátorsága az Egyetem térre délután négykor és a Kossuth térre este 7-kor. Mert ma az Országban ez lesz az a két Valami, amire Orbánék egyáltalán odafigyelnek, és amit ma látnak, aszerint fognak holnap cselekedni.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!