A Demokrata Közösség fölépítése

Orbánék nem azért nyernek, mert sokan vannak, hanem azért, mert mi vagyunk kevesen. Ők fölépítettek egy érzelmi közösséget is, mi, Demokraták viszont ezt nem tettük meg, és épp itt az ideje belekezdenünk.

A Demokrácia Erődjében töltött éjszakai szolgálat kiváló alkalom a csendes gondolkodásra, tegnap éltem is a lehetőséggel. Ha az ember a napirend fogságában él - by Haraszti Miki -, akkor mindig csak a következő teendőit látja, és nem tudja a dolgokat összefüggéseiben, nagyobb léptékben átgondolni. Úgyhogy pont jól jött pár órányi szabadgondolkodás, és elmondom, mire jutottam. Az Ország Gyűlése Mozgalom egy blogbejegyzésemből indult el, és növi ki magát napról napra. A fő céljaink tiszták, azok elérésének módszertana is, de valahogy az EGÉSZET kell megfoghatóvá, és közérthetővé tennem, ha sikerrel akarunk végigmenni az úton. Ösztönös ember vagyok, minden közösségi és vezetési tevékenységemben a hatodik érzékre hagyatkozom, akik régóta olvassák politikai előrejelzéseimet, stratégiai tanácsaimat, azok tudják: be szoktak jönni a dolgaim. De ha van idő, és most épp volt, akkor nem árt értelmezni önmagam számára is tetteim mozgatórugóit, mert ha részleteiben megértem azokat, akkor könnyebb lesz az újabb lépések megtervezése. Úgyhogy most épp ezt teszem.

Orbánék már évtizede vannak velünk szemben folyamatos nyerőszériában. Mi pedig igazából nem értettük és nem értjük meg, hogy miből is származik az a többlet, ami miatt sikerült minket maguk alá gyűrniük. Adunk persze válaszokat, de azok csak részigazságok: látnunk kell, hogy kétmilliónál több szavazójuk fele nem azért áll ki mellettük tűzönvízen át, mert jól járt volna a Narancskormányzással. Egy fenét, gyakori Kossuth téri találkozásaink a Fidesznyik beszólogatókkal tisztázzák a képletet: a leghülyébb érveket képesek felhozni, mikor szembesítjük Őket a magyar gazdasági és társadalmi összezuhanással. Gyorsan elkezdenek magyarázkodni, és kisiklanak a tények alól: érzelmi jellegű érvelésbe menekülnek, és bár az ilyen viták nyomán mi mosolygunk, Ők meg majd szétrobbannak a dühtől, de azért ne legyen cseppnyi kétségünk: Ők azért mind Orbánszavazók maradnak. És azért maradnak minden ráció ellenére azok, mert a Fideszhez tartozásuk ad valami pluszt számukra, valami metafizikai, közösségi élményt, ami többet jelent, mint a nyugdíjak lerablása, vagy a munkanélküliség és szegénység riasztó térnyerése.

Ők kapnak rendszeresen közösségi élményeket, és bár meggyőződésem, hogy azt egy hamis élményvilágban találják meg, de attól még a Tény Tény marad: az érzelmi plusz fölülírja Bennük a ráció mínuszait. A Téren Velük folytatott rengeteg beszélgetés nyomán azért körvonalazódik bennem az a hitvilág, ami Őket összeköti és ha cselekvésre kerül a sor, egybetartja közösségüket. És persze most kellő iróniával ízekre szedhetném a Fideszvallást és jókat röhöghetnénk rajtuk, de nem teszem. Épp azért nem teszem, amiért nem kezdek nem istenhívő létemre valláskritikába sem: mindenkinek jogában áll abban hinni, amiben jólesik, és egyik hit sem rosszabb a másiknál. Ha elfogadom, hogy emberek tömegei járnak különböző templomokba, gyülekezetekbe, és nem megyek bele az ott hirdetett tanok igazságtartalmába, akkor ezt ugyanígy kell tennem a Narancshit esetében is. Mi racionálisan próbáljuk megtéríteni Őket, de Ők már rég megtértek, és nem a fizikai-szociológiai világképhez. És mivel nem Ők vannak legyőzhetetlenül sokan, hanem mi, Demokraták vagyunk elkeserítően kevesen, ezért aztán valójában mindegy is, miben hisznek, mert rajtunk múlik csupán, hogy egyszer majd sokkal többen legyünk, mint Ők.

A Narancsok eszközöket nem kímélve gondoskodnak arról, hogy hívő közösségük megmaradjon: a CÖF, a baráti média, a polgári körök, meg még ezerféle dolog szolgálja a cél elérését. Ezzel szemben mi, Demokraták nem állítottunk hasonló közösségteremtő értékvilágot: konkrét ügyekben nyilvánulunk meg, az elemzői tényszerűség szellemi fölényével, amivel mindig azokat sikerül csak meggyőznünk, akik maguk is eleve egyetértenek velünk, de senki mást. Pedig jobb, ha fölfogjuk, hogy az Ember nem számítógép, hanem csak egy racionális mázzal leöntött ösztönlény. Hiperintelligens kétlábonjárók is pillanatok alatt megbolondulnak, ha a szerelem fuvallata megcsapja Őket, oszt akkor itt a vége a ráció mindenekfelettiségének. Szóval a lényeg annyi: miközben a Narancsok lépésről lépésre fölépítettek maguknak egy hívő közösséget, aközben mi, Demokraták semmiféle ilyesmit nem tettünk. Valahogy szintalattiként éljük meg az ilyesmit, pedig a társadalom nem filozófusegylet: értelmiségi gőgből pedig súlyos választási vereségek, és társadalmi szétesés következik, semmi más.

Azt hiszem, hogy az Ország Gyűlése Mozgalom féltudatosan ösztönös létrehozása tulajdonképpen innen indult el: a Demokrata Közösség fölépítésének vágyából. Hogy mi is együtt lehessünk a hasonszőrűekkel, hogy legyen közös érték és élményvilágunk azokkal, akikkel egyébként racionálisan is összetartozunk. Az Ellenség tőszomszédságában vállalni a Hatalom és a természet vegzálását: ez az összetartozás élményét adja mindannyiunknak. Táborunk viharok általi összeomlasztása az újraépítés közösségi élményét adja, a hatósági vegzatúrák lepattintása pedig a győzelem ízét nyújtja csapatunknak. Szombat esténkénti Seregszemléinknek is alakul már egyfajta "liturgiája": a Demokrata Erőd határainak élőlánccal történő kijelölése, az Orbánnak való bemutatás, a faültetés, a közös éneklés - legutóbb a Ha én rózsa volnék -, spontán alakultak ki: sem jómagam, sem senki ezeket nem tervezte meg előre, ott, a helyszínen, a Közösség hatására rögtönöztük mindahányat. És mivel erőt adott mindnyájunknak, ezért aztán megtartottuk, és gyűléseink állandó elemévé tettük azokat. Szóval az Erődben töltött éjszakai szolgálatom alatt erre jöttem rá, immár tudatosan elfilózva a spontán történésláncon: mi itt a Demokrata Közösség kialakítását kezdtük meg. Rajtunk nem fog múlni, hogy az nagyobb legyen, mint Orbánéké.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!