A Külföld, a Zorbán, meg Mi

Tegnap megindult a Parlament működése, egy külföldi delegáció érkezett, úgyhogy élesben is letesztelésre került az ilyen esetekre a rendőrséggel kötött megállapodásunk. Betartotta mindenki a játékszabályokat, mi nem ágáltunk, Ők meg nem cseszegettek.

Ez persze még nem a teljesen üzemszerű működés, hisz a Képviselők csak jövő héten kezdenek, de lassan majd mindenkinek bedereng, hogy miért is épp a Kossuth teret választottuk állandó tüntetésünk helyszíneként. Egyrészt a Parlament az egyik leglátogatottabb turistacélpont, így aztán folyamatos a velük való interakciónk, ez pedig naponta többszáz embert jelent. Részben úgy, hogy sokan azt hiszik, mi valami információs sátor vagyunk, ezért aztán tőlünk kérdezik meg, hogyan is lehet az épületbe bejutni, és miközben útbaigazítjuk Őket, beszédbe elegyedünk. Másrészt meg aktívan vagyunk odakint, nonstop standként is működünk, legprofibb aktivistáink folyamatosan beszélgetnek az arra járókkal, és hatalmas mennyiségben megy kézből-kézbe soknyelvű reklámanyagunk. Ezek következménye volt Bolgár Györgyös interjúm is, több külföldi hazánkfia is nehezményezte, hogy előbb kapott rólunk tájékoztatást a nyugati tömegmédiából, mint az itthoniból. És persze ez a móka igazán csak most kezdődik, hisz a külföldi delegációknak is erőteljesen fölkelti a figyelmét az ottlétünk, így aztán várhatóak egyre magasabb szintű interakciók. Láthatóan az Európából érkezők jobban fölfogják ottlétünk jelentőségét, mint némely hazai közvéleményformálók, dehát az idő minden szempontból nekünk dolgozik, úgyhogy türelmesen tesszük a dolgunkat.

Fontos tapasztalatunk, hogy Orbánról Európában rendkívül rossz a közvélekedés. A turisták jelentős része hazájának médiájából már hallott Róla, és szinte kizárólag rosszat. Spanyolok, britek, lengyelek, olaszok, görögök, mindahányan azonnal értik, mikor ennyit mondunk Viktorról: a kis Putyin. Mondunk ennél persze sokkal többet is, árnyaltabbat, tényszerűbbet is, de nem kell túlzásba vinnünk, mert a Nyugat közvélekedése lesújtó a Felcsúti Fenoménról, ezt immár sokezer találkozás alapján bátran kijelenthetem. Azt persze el kell ismernünk épp tapasztalataink alapján, hogy a Viktor az eddigi legismertebb magyar politikus a világban, de ez a hírnév nagyjából olyan szintű, mint anno Csernobilé volt: nem sok jót jelent. Rengeteg az olyan nyugati turista, aki fölháborítónak tartja, hogy az Európai Unió nem tesz komoly lépéseket a megfékezésére, és örülnek annak, hogy legalább az országon belül megindult a tiltakozás. Az meg már csak a hab a tortán, hogy mostanra vannak olyan idegenvezetők, akik egyenesen hozzánk hozzák a csoportjukat, és a Parlament története után a mai magyar politika csoportos bemutatása következik, és nem mi vagyunk a Rosszfiúk.

De mondom, a java még csak innentől kezdődik. Mikor a rendőrséggel ment a tüntetés megkezdése előtt, még augusztus elején a huzavona, eleve kivédtem minden olyan tényezőt, amire hivatkozva betilthatták volna a Demokrácia Erődjének fölállítását. Ezek egyike volt a külföldi delegációk biztonságának garantálása, és szabad mozgásuk lehetővé tétele. Ezért aztán természetesen mindkettőt garantáltam, nem szerettem volna, ha műveleti területté nyilvánítják a Kossuth teret, és a Bíróság is, mikor nekünk kedvező döntéseit meghozta, díjazta konstruktivitásunkat. Ennek első gyakorlati aktusa volt tegnap, mikor az illetékes rendőri főnök odajött a sátrunkhoz, és elmondta, hogy akkor Ők most a Teret lezárják, kérik, hogy a gyülekezési helyszínen a delegációt engedjük át, és lehetőleg ne mozogjunk, biztonsági okokból. Akceptálható igény, valóban nem lenne jó, ha bárki, aki a miénktől eltérő szándékkal kíván a Parlament Főkapujához közelebb kerülni, azt ránk hivatkozva megtehetné. Úgyhogy páholyból, közvetlen közelről nézegethettük a delegáció érkezését, fogadását, mozgását, jöttek is hozzánk olyan emberek érdeklődni, akikről a megérzésem azt mondja: a delegáció csendes kísérői közé tartoztak.

A lényeg tehát innentől kezdődik: az üzemszerű működés külföldi és magyar politikusok tömegeit fogja felénk sodorni, a kíváncsibbját, meg okosabbját pedig egyenesen hozzánk. Érdeklődve várom, hogy melyik lesz az első olyan vezető nyugati politikus, aki önmaga odajön hozzánk kis kvaterkázásra, meg persze azt is, hogy előbb kávézunk-e külföldi főgóréval, mint magyar ellenzékivel. És persze ezt már a sajtónak is érzékelnie kell majd, akár akarja, akár nem, meghát egyre többen is vagyunk, és az Erőd infrastruktúrája is folyamatosan épül fölfelé, mind minőségben, mint láthatóságban. Szóval mint mondtam, az idő nekünk dolgozik, magabiztosan kaján félmosolyom mindig ennek szól: perverz módon megtanultam élvezni citromba harapott arcú antipátiásaink soha nem bekövetkező negatív jóslatait, majd pedig kínos önmegmagyarázásait. Egyébként meg csaxólok: kedves magyar ellenzéki politikusok, várunk benneteket a sátrunkban, kiváló kávénk van, önkénteseink lélekkel főzik és hozzák ki nekünk, ha azt akarjátok, hogy Parlamentben elmondandó szövegeitek kapjanak egy kis plusz-nyilvánosságot, esetleg szimpatizáló módon, akkor gyertek az Erődbe. Annak is lesz jelentősége ha jöttök, és persze annak is, ha nem. Mi ott vagyunk, ráérünk megvárni Benneteket.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!