Sok kicsi nemsokra megy

Magukat roppant értelmesnek gondoló ellenzéki civilek, pártemberek és sajtómunkások a józan paraszti ész minimumát nem képesek hozni, ne csodálkozzunk, hogy Orbán ily könnyen uralhatja az Országunkat.

Tegnap ugyanaz a Nemzeti Nyomozó Iroda ugyanolyan jellegű politikai megrendelést végzett el házkutatással az Ökotárs Alapítványnál, mint két éve nálam. Ugyanazok az ellenzékiek, akik most koncepciós ügyről kiabálnak - helyesen, egyébként - a nálam zajlott és azóta is zajló hasonló eseményekre engem bűnözőznek. Mikor a zsigeri gyűlölködés, a hiúság, a savanyú a szőlő oly mértékben képes megfertőzni az elvileg gondolkodásra szolgáló agyakat, hogy UGYANAZT aszerint látjuk két egymással ellentétes dolognak, hogy az kinél történik, akkor ott rettenetes a baj. Ha az Ökotársnál házkutatnak, akkor az hatalmi önkény, mikor meg a Szabónál, akkor az a jogos bűnüldözési aktus, ugyanattól a Narancshatalomtól. Ugyanez a nettó kettős mérce persze a tüntetésekkel kapcsolatosan is nyilvánvaló: vezető sajtóhír minden ellenzéki médiában 300 ember háromórányi összejövetele az Ökotársnál, de agyonhallgatott esemény a már csaknem ugyanennyi Kossuth téri szombatonkénti tüntető. Mindezt persze úgy, hogy a mieink hétközben is folyamatosan kijárnak a Parlamenthez, egy hónapja a nap 24 órájában adva növekvő számú ellenállót Orbán közvetlen szomszédságában.

De nem panasznapot tartok, nyugi, egyszerűen csak néha kénytelen vagyok magamból kiírni sajátjaink rövidlátását. Nézzük meg ugyanis a Nép szemével mindezt: azt látják, hogy itt-ott-amott vannak ellenzéki csírácskák, fölemelkedik egy zászlócska, aztán meg eltűnik, és az élet megy tovább: megunták és hazamentek. Ez inkább a Falu végén kurta kocsma, mintsem a Föltámadott a tenger érzülete, nemdebár. Röviden: bohózat. Múlt szombati Demokrata Seregszemlénken meghívtam a DK-t, meg a Szabadság tériek Arcát, Zoltai Andreát, hogy csatlakozzanak hozzánk a Kossuth téren: a hely adott, és biz tüntetési szempontból ez a hely a legjobb. Namost erre Zoltai részéről a gyorsreakció nagyjából annyi, hogy Ő nem, nem és nem, a DK meg nem reagált semmit. Türelmes vagyok, nagyjából a végtelenségig, ezért is szánhattuk el magunkat arra, hogy addig maradunk a Kossuth téren, amíg Orbán hatalomban van, de ezek a jelek azért nem túl biztatóak. Szoktam lenni a neten, gondolom ez azért feltűnő, így aztán van pár olyan kommunikációs csatornám, amin el lehet érni. Közvetlen és nyilvános meghívásokra lehet ám többféleképpen reagálni 50 órányi idő alatt, mondjuk ilyen módon: kösz, kösz nem, gondolkodunk, satöbbi. De semmi ilyesmi nem történt, nembaj, várunk, minden kiderül.

A vicces persze a dologban az, hogy a tüntetőknek több józan esze van, mint a szervezőknek. Ebből következően aztán spontán megjelennek nálunk mindenhonnan a máshol is aktívak, és növekvő számban csatlakoznak hozzánk. Kis fizikai példával élve: az ellenzéki lelkületű magánemberek lassan rájönnek, hogy a Kossuth téren lehet a legerőteljesebben kifejezni az Orbánellenességet, ezért aztán a gravitáció úgyis előbb-utóbb mindenkit hozzánk vonz. Pláne ha olyan emberekről van szó, akiknek már annyira tele van a hócipőjük, hogy nem elégszenek meg a ritka demonstrációs alkalmakkal, hanem szeretnének ennél aktívabbak lenni: Ők nagyon gyorsan megérkeznek a Demokrácia Erődjébe. Ökotárséktól, a Szabadság tériektől, a Dk-tól is folyamatosan érkeznek az emberek, és nemcsak szombatonként jönnek, hanem már hétközben is. Miközben máshol fogy a tömeg, nálunk meg stabilan növekszik, tegnap, a szokásos hétfői pangás ellenére egész nap folyamatos volt a jövésmenés, neki kell kezdenünk a következő komolyabb sátor fölállításának, hogy elférjünk.

Szóval mint mondtam, nem panasznapot tartok de nyugi, nem is dicsekvőset: egyszerű ténymegállapítás, létező törvényszerűségek leírása a cikkem. Oszt vagy időben ébrednek a potenciális szövetségesek, és egyesítjük a Parlamentnél a tüntetési kapacitásunkat, hogy a Nép mielőbb komoly ellenzéki tömeget lásson, fölgyorsítva ezzel az otthonülők aktivizálódását, vagy marad végül az OGYM az egyetlen komolyabb tömegépítésre képes szervezet. Hányszor szóltam előre, hogy mi várható, hányszor jött már be, és hányszor hagyták figyelmen kívül: már megszámolni is fölösleges. Most azért megint megpróbálkozom, ugyanis továbbra sem törünk kizárólagosságra, inkább szövetségben gondolkodunk, de ha nem megy, akkor nem erőltetjük. Az Ország Gyűlése Mozgalom a célja, a módszere, és a helye miatt sikerre ítélt, és jobb ezt időben belátni, és bajtársként viszonyulni hozzánk, mintsem fölösleges küzdelmeket folytatni ellenünk. Elvileg közös lenne a célunk az ellenzéki erők különböző formációival, de a gyakorlatban nem igazán ezt érezzük. Na mindegy, mi tesszük a dolgunkat, de gondoltam: csaxólok.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!