Falus Ferenc a Kossuth téri Erődünkben

Tegnap reggel Falus főpolgármester-jelölt meglátogatta a Kossuth téri Demokrácia Erődünket, beült a sátrunkba és beszélgetett az ott ügyeletben lévő önkénteseinkkel. Szép gesztus, más körülmények között viszonoznánk is, de most a tét túl nagy ahhoz, hogy megtehessük.

Nyilván erős összefüggés van a látogatás időzítése és szombati Seregszemlénk (videó itt) Bokros Lajos főpolgármester-jelölt általános támogatására felszólító határozata között, de a gesztus akkoris szép, és emberi. Ilyen tekintetben Falus Ferenccel eddig sem volt problémánk: emberként, egészségügyi vezetőként respektáljuk, de a hely és az idő rossz ahhoz, hogy főpolgármester-jelöltként támogatni tudjuk. A mai magyar politika leginkább bozótgyilokra, vagy méginkább aréna közepén zajló közelharcra hajaz, ahhoz meg gladiátor kell, nem íjász, ez van. Másképp mondva: homo politicus, vagy political animal, magyarítva: vérbeli politikus, és Falus nem az. Sokminden megtanulható a politikacsinálás során, kiváló szakértők tudják retorikára, imázsra, miegymásra kiokítani az embert, de a születéskor bizony eldől mindenki habitusa, ami már mesterségesen nem befolyásolható. És Falus inkább joviális, míg Bokros inkább bozótharcos típus, utóbbi esetében a nomen est omen is bejátszik, ha már idegennyelvülünk.

Van azért még pár aspektusa ennek a hirtelen jött látogatásnak. Nem valószínű, hogyha a sarki zöldséges azt mondja: Bokrost tessenek mindahányan támogatni, akkor ott is hirtelen megjelenne Falus Ferenc. Úgyhogy valszeg van némi súlya annak, ha nem a boltos, hanem az Ország Gyűlése Mozgalom mond valamit, merthát a látogatás tényében testet öltött nettó Valóság ezt mutatja. Karácsony Gergellyel és Juhász Péterrel voltak egyébként a Kossuth téren, DK-s politikust nem láttunk a környéken sem, lehet hogy mások is gondolkodóba estek főpolgármester-jelöltek ügyében. Legalábbis remélem. Az meg persze a szokásos tragikomikus szitu volt, ahogy a sok tévékamera úgy manőverezett, hogy még véletlenül se tűnhessenek föl, de még vágóképként se a Mozgalmunk sátrai. Ha valaki úgy gondolja, hogy puszta üldözési mánia részünkről arról beszélni, hogy az ellenzék politikai-média elitje ukázba kapta agyonhallgatásunkat, annak mondom: elég lett volna látniuk azt a kínos manőverezést, ami a Kossuth téren a kameramannok részéről történt. 

Józan paraszti ésszel persze nyilvánvaló, hogyha én mondjuk egy tévés vagyok, aki először megy ki a Kossuth térre, akkor rácsodálkozom, hogy ottan ilyen tüntetős dolgok vannak sátrastul, legalábbis elég szokatlan az ilyesmi Narania Földjén, hogy mindenképp forgassak erről nemkicsit. De nem, még véletlenül sem, ez meg aztán annyit jelent, hogy pontosan tudták, hogy ott vagyunk, és utasításuk volt a nemészrevételünkre. Hja kérem, kiderülnek ám a dolgok előbb-utóbb és mindig, és tegnap több szempontból is épp megtörtént a megvilágosodás. Mostanra ez persze kevéssé érdekes, nemrég beüzemelt Hírhálózatunk már napi 18 ezer embert ér el, és ha valaki amúgyis rápislant a netre, akkor igen sokfelé találkozhat Mozgalmunkkal, mondhatni: elkerülhetetlenül. Aztán van itt még egy dolog. Filózok egy ideje azon, hogy vajon hogyan is sikerült épp Falus Ferencet megtenni hárompárti főpolgármester-jelöltnek. Az nagyjából megerősítetten közismert, hogy Szigetvári ötlete volt az Együtt-PM részéről, és a többiek rábólintottak. De vajon Szigetvárinak honnan jött ez a lúzerség, aki azért csinált már egykét országgyűlési kampányt, és bár változó eredményességgel, de csak van ilyen irányú tudás a fejében.

Aztán az előbb rájöttem: pont azért, mert országgyűlési választási tapasztalata van, önkormányzati meg nincs. A két választás logikája, lélektana ugyanis erősen eltér. Csécsei Béla polgármester állandó kampányfőnökeként vezettem a Nyolckerben 3 országgyűlési és 3 önkormányzati kampányt. Utóbbiakon mindig két és félszer annyi szavazatot szereztünk, mint előbbieken, ezért is maradhatott Csécsei még akkor is polgármester, mikor már pártunk, az SZDSZ szinte mérhetetlen mélységbe süllyedt. Az önkormányzatin, azon belül is a polgármester-választáson ugyanis személyt kampányolunk, míg a parlamentin pártot. Személyt kampányolni pedig művészet, míg pártot inkább csak jól összerakott, körző-vonalzós iparosmunka. És Szigetvári csak az utóbbit ismeri: térkép, választókörzet, közvéleménykutatás pártokra, exceltábla és sok pici zászlócska szavazókörökkel. És azt gondolta, hogy mindegy kit jelöl a hárompárti koalíció, mert a személy nem számít, csak a párt, és majd szépen bejön mindaz a szavazat, ami az országgyűlésin megérkezett. És Bokrossal még csak nem is számolt, merthát pártja, a MoMa ugyebár még csak elindulni sem tudott az EP választáson.

Hát innen jött ez az egész dráma, ami miatt szegény Falus épp irtóztató, és meg nem érdemelt pofon felé halad: Szigetvári nem érti az önkormányzati választások lélektanát, és ugyanazzal a konok magabiztossággal viszi a falnak Falust, mint korábban Bajnait. Úgyhogy most akkor csaxólok: polgármester-választáson - és a főpolgármester-választás is ez a kategória - a személy az elsődleges. Ha a minimum 50 milliónyi főpolgármesteri kampányra szánt lóvéból csak egyet egy közvéleménykutatásra költöttek volna, ahol megkérdezik a budapestieket 5 különböző névről, akkor nem most kéne pipázó pontyként kifelé szemlélődni a kiszáradó tóból. Választáson nem árt figyelembe venni a szavazók saját véleményét is, nemdebár, mielőtt elkezdjük lecseszni Őket, hogy nem elég fegyelmezettek. Ez a fajta magatartás, hogy páran egy hátsó szobában összedugják a buksijukat és ráböknek a kampányolandó jelöltre, ez már áprilisban is politikai öngyilkosságba hajszolta az ellenzéket. Nem a budapestiek a hülyék, ha értitek, mire gondolok, Srácok. Ja, egyébként meg saját, ilyen irányú tapasztalatom alapján mondom: egy nap alatt át lehet állítani a kampánygépezetet egy másik személyre, ha az eleve közismert és közelismert. És legalább nem dobtok ki az ablakon pártucat-millió forintot fölöslegesen. Na, ébresztő, tessenek akkor végre személyre kampányolni kezdeni, és már mehet is Bokros a címlapokra. Köszi.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!