A karaván meg halad

Előző cikkem óta rég lelécelt extagjaink közül páran még fölfedezték magukban a forradalmárt, van aki Floridában bátorkodik, de a mókának vége: a NAP-ot 3%-os taglétszám-csökkenés érte, ez meg olyan, mint amikor a fáról leesik egy barack: nem a fa dőlt ki, bocs.

Úgyhogy a karaván halad tovább, 356 emberünkből 11 ment el, többre számítottak, sokkal, de hát a valós tevékenységnél maradt a csapat, nem a hógolyóhámozásnál. Lássuk akkor a következő lépéseinket, mert mint azt korábban elmondtam már: a NAP minden dolgát nyilvánosan intézi, csak a párt érdekeit alapjaiban sérteni képes taktikai elemek maradnak belügyek, más nem. Először is: magától a BRFK-tól megkaptuk a kéthetes Kossuth téri tüntetés jóváhagyását. Beszélgettünk előtte erről, ezt vártuk, a korábbi, minket kidobó bírói végzés legfontosabb két pontját ugyanis ezzel a tüntetéssel kivédtük. Azt mondta a bíró, hogy folytatólagosak vagyunk, és hosszú ideje, úgyhogy hagyjuk már abba, elég belőlünk. Jó, ez persze köszönőviszonyban nincs a gyülekezési joggal, az ügyet a TASZ Strasbourgba vitte, de amíg ott döntés nem lesz, addig is haladnunk kell. Úgyhogy tételesen meghatározott új célra, láthatóan valóban két hétre és nem többre kértünk jóváhagyást, és csak egy sátorra, nem az egész korábbi sátortáborra.

A június 14-étől 28-ig tartó állandó tüntetésünk témája az igazságszolgáltatás politikai kézivezérlése elleni tiltakozás, gondolom azoknak, akik követik a dolgainkat, a győri események után ez nem okoz meglepetést. Valamikor a két hét közben rendezünk majd egy nagyobb dzsemborit, de alapvetően arra használjuk föl az időt, hogy terepen tökéletesítsük Győrben kipróbált módszereinket. Egységesítjük a megjelenésünket, na erről többet most nem, de majd látja mindenki, mire gondolok. És ahogy a két hét végetér, a sátor lebontásával megindul a véget immár többé nem érő vidéki turné: még aznap fölállításra kerül egy nyugat-magyarországi város Városháza előtti főterén a frissen a Kossutról érkező sátor. Év végéig 24 legnagyobb városunkon megyünk végig egyhétnyi megalapozó állandó tüntetésekkel, a frissen felállításra kerülő helyi szervezetek pedig továbbmenésünk után folytatják a toborzást. Eredeti tervünkben 12 város szerepelt ezévre, de más módszerrel ez duplájára növelhető, és mivel terepen vagyunk erősek és mozgékonyak, a változtatást megtettük.

Négy régióra osztottuk föl a térképet, és akkor megyünk tovább, ha már egy régió 6 kulcsvárosában felállítottuk a helyi csapatokat, és azok már megkezdték egymás működésének támogatását is. Az első ilyen régiónk a nyugat-magyarországi: Győr, Székesfehérvár, Veszprém, Szombathely, Nagykanizsa, Zalaegerszeg. Mindegyik helyen várnak már minket ottani szimpatizánsaink, és ez a regionális szervezési elv lehetővé teszi a gyors tag és aktivitás-bővülést. Győrben még a pesti csapat vitte a prímet, de a következő helyszínen már mellettünk a fölállt győri csapat is besegít, a harmadik helyszínhez már a második helyszínünk csapata is beszáll, és így tovább. Ezt a különböző tudományágakban multiplikátorhatásnak nevezik, vagy mondjuk láncreakciónak, a lényege annyi: minden újabb helyszínre minden régebbi besegít, és mivel régiónként haladunk, ezért az újabb városok a korábbiak fizikai közelségébe esnek: könnyű a részvétel az akcióban.

Közben az egyes városok csoportjai összejönnek, együttműködnek, ami a jövőre nézve azért is kulcsfontosságú, mert a NAP az egyetlen olyan párt, amelynek különböző jelöltállításaiba a központ nem fog beleszólni: a helyi szervezeteknek kell megállapodni egymással. Ez év december 31-re a stratégiai terv annyi: 24 városi szervezet, szilveszterkor a Kossuthon és a 24 városban egyszerre politikai utcabál, 10 százalékos országos ismertség és 1 százalékos mért népszerűség. Addig a pontig a minket agyonhallgató országos médiával nem foglalkozunk, a terepes aktivitásunk, a helyi sajtó elégséges még, ha meg átlépjük az 1%-ot, úgyis kénytelenek lesznek hírt adni rólunk. Ja, és hogy miért merem lazán elmondani a tervet? Egyszerű: megtapasztaltuk, hogy a Jobbik kivételével egyetlen pártnak sincs létező terepaktivitása. Papírtagsággal dolgoznak, pártirodákban, ahol esetenként még a telefon felvételére sincs ember, aki aktív volt, az már bent ül valamilyen pozícióban az önkormányzatban, és nyomogatja a Narancsmutyik igen gombjait, vagy kilépett. Úgyhogy nincs konkurencia, terepen vagyunk mi, meg a Jobbik, megküzdünk egymással. Mert ez a dolgunk.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!