Orbán, diktatúra, dejavu

Nagy a felháborodás az ellenzéki sajtóban a Felcsúti Hibbant újabb agymenése tárgyában: nagyjából bejelentette a Geci, hogy diktatúrát akar. Ami viszont új fejlemény, hogy az eddig baráti sajtóban is egyre inkább mondják a parlamenti "ellenzéknek", hogy ki kell jönni a míves Bábszínházból.

Kezdjük tán a Grazi Ápolttal. Vagy végleg bekattant, vagy végleg bekattant, nagyjából ez a két verzió van, lehet választani. Ez a félszerzet azért profi hatalomtechnikus, meg tömegmanipulátor volt sokáig, ha nem az lett volna, nem Róla szólna az elmúlt évtizedünk. Fölépített egy szektát, katonai elvekkel, ami egy megkérdőjelezhetetlen vallásalapítón, a belé vetett feltétlen hiten, na meg persze az államból kirabolt hatalmas lóvén alapul. Csakhát nem veszi észre, hogy a feltétlen hit gyülekezete már megfeleződött ősz óta, bomlik a fegyelem, megjelent a jövőtől való rettegés - tettek eleget a rendszer tetejétől a legaljáig, hogy menetből 10 ezer Narancsnyiknak ki lehetne osztani egy jó hosszú letöltendőt. Az utolsó elem, ami még egyáltalán összetartja vakolatként a szanaszét repedt falakat, az a lóvé áramlása. És ezzel a diktatúrás szöveggel, meg előtte a halálbüntetéssel bizony veszélybe került a zsoldosok rendszeres kifizetése. Ez ugyanis már túlcsordul az amúgy békés EU-ban is, mikor Barroso már lazán kimondja, hogy ha halálbüntetés lesz Magyarországon, akkor meg EU-tagság nem lesz, na arra azért oda kell figyelni, mert nem a közönségből sípoltak be, hanem nagyonis a játékvezetők közül.

Szóval ha a Felcsúti Agyhalott ezen az úton tesz akár mégegy lépést, akkor az EU elzárja elsőkörben a pénzcsapot, aztán akkor lesz itt palotaforradalom. Ugyanis az évi 2000 milliárdnyi európai támogatás a Narancsok utolsó összetartó ereje: ennek a háromszorosan túlárazott közbeszerzéseiből lehet tölteni a pártkasszát meg a magánzsebeket. Ha ez kiesik, akkor mintegy mellesleg összeomlik a magyar gazdaság, jön az államcsőd, de ez a Narancsfiakat jóval kevésbé érdekli, mint az, hogy a luxuskocsi-luxuskurva-aranyóra-krokodilbőrcipő életformának is gyorsan annyi lesz. Az átlag Fidesznyik ugyanis épp tízszer annyit költ havonta, mint amennyi a hivatalos képviselői, polgármesteri, alpolgármesteri fizetése: valós jövedelmük lopásból jön össze, amellé csak zsebpénzként hasznos a bevallott jövedelmük. Azt már Rómában is tudták a Cézárok, hogy a légiókat akkor is meg kell fizetni, ha üres a kassza, aki meg nem tudta, az leúszott a Tiberisen, többnyire több darabban. Asszem, ezzel a beszéddel most a Miviktorunk valóban életveszélyes helyzetbe hozta magát: mi, demokraták nem ölünk, de erősen sanszos, hogy pár Narancsnyikban most felmerült a Főnök eltakarításának erőteljes vágya.

No, de ennyit a Hibbantról, meg a sorsáról, térjünk vissza az ellenzéki sajtóhoz. Mondom, új elem, hogy végre nem csak úgy általában fejezik ki rosszallásukat, hanem fölvetik végre a parlamenti "ellenzék" felelősségét is. Magam ezt dumálom már hónapok óta, tán lassan mindenkinek leesik a tantusz: ezt a Rendszert demokrata nem legitimálhatja azzal, hogy bentmarad egy nemparlamentáris önkényuralom parlamentjéban. Persze Viktorunk tett már ilyen bejelentést korábban is, szeret sokféleképp értelmezhetően fogalmazni, hogyha kell, kifarolhasson: volt múlt nyáron a tusványosi illeberálisozó beszéde, pont ugyanezt jelentette, elég csak az azóta eltelt idő valós fejleményeit megnézni: komolyan gondolta. Csakhát akkor még a Fidesz laza kétharmadon volt a közvéleménykutatásokban, mostmeg már egyharmadon sincs, más a helyzet, ezért is vár más sors a Felcsútira, mint szeretné. A tusványosi illeberálisozó beszéd után is volt sajtóvisszhang, de az csak annyiról szólt, hogy nanehogymá. De aztán szépen mindenki visszament a Balatonpartra lábat lógázni, mi kimentünk állandó tüntetéssel a Kossuthra, aztán szépen egyedül is maradtunk. Senki nem vette komolyan, hogy Orbán komolyan gondolja, tán most, így utólag belátták páran, hogy de, nagyonis.

Úgyhogy most ciki van parlamenti "ellenzékieknél". Lehetett eddig tuaregezni, ógyéemezni, napozni, karaktergyilkolászással, agyonhallgatással elkerülni a valós problémára adandó igazi válaszokat. Csakhogy most a párthaveri sajtónak is kezd tele lenni a mindene, innentől meg nehezebb lesz elmagyarázni, hogy miért is jó az, ami rossz. Kétségeink persze ne legyenek, már tegnap csöngtek a háttérben a mobiltelefonok, pártfőnökök hívtak főszerkesztőket, hogy csihadjanak már, mert nem lesz alapítványi lóvé, meg közbeszerzési reklám, meg a többi finomság. Aztán most kiderül, hogy maradt-e vér a pucájában a sajtómunkásoknak, vagy továbbra is fontosabb a biztos megélhetés, mint az elvszerűség, meg az igazság keresése. Tapasztalataim alapján abban biztos vagyok, hogy ez a parlamenti bagázs nem fog kijönni, nem azért küzdöttek meg a pártjaikon belül a listás helyekért, hogy 2018 előtt azt odadobják olyan kevéssé kézzelfogható valamiért, mint az Ország sorsa. Számomra az igazi kérdés az, hogy az eddig lojálisan kussoló "ellenzéki" média vajon ismét meghajlik-e a kollaboráns pártok nyomása alatt. Mert ha nem, és tudatára ébred, akkor még az is lehet, hogy eltakaríthatjuk Orbánt, meg a helyére készülő Jobbikot.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!