Rendszerváltás

Holnap beteljesedik Orbán Nagy Műve: negyedszázadnyi szisztematikus munkával friss demokráciánkat Maffiaállammá tette. És ez akkor is igaz, ha sikerül visszaszereznünk Budapestet, és megtartanunk néhány demokrata fellegvárunkat.

Holnap estétől, a szavazóurnák lezárásának pillanatától mindent újra kell kezdenünk. Nem mindegy persze, hogy az induló szituban mink van és mink nincs: ezért megyünk el holnap az önkormányzati választásra mindahányan, akik értik, mi a valódi tét. De jobb ha tisztán látjuk: a holnapi az utolsó olyan választás, amiről biztosan tudjuk, hogy megtartásra kerül, és egyáltalán valamennyire demokratikusnak nevezhető. 2018-ig amúgy sem lesz napirenden újabb voksolás, és 4 év a Narancsoknak bőven elég arra, hogy a szokásos szisztematikus levegőelszívó tevékenységükkel elérjék: ne legyenek többé választások, vagy csak olyan típusúak, mint a Kádár rendszerben voltak, mikor lehet egy darab jelöltre szavazni, de még inkább kötelező. Negyedszázada dolgozik Orbán ezen, és holnap célba ér: maga alá gyűrte az államapparátust, a gazdaságot, a médiát, és ami még katasztrofálisabb: a hivatalos ellenzék legnagyobb részét is. A Maffiaállam nem áll meg a Fidesz párthatárainál: jelen ellenzéki pártjaink, ha nem is azonos mértékben, de tele vannak olyanokkal, akiknek a megélhetése a Narancsgazdák jóindulatától függ. Az ellenzék színeiben a holnapi választáson elinduló jelöltek közül kevesebb az olyan, akiért tűzbe tehetjük a kezünket, mint az, akinek csak a meze ellenzéki, de a szíve és zsebe valójában narancsszínű.

Szilenciumot ígértem két hónappal ezelőtt az ellenzéki kollaboránsok tetteinek nyilvánosságra hozásával kapcsolatban: be is tartottam, de holnap urnazárás után leveszem a hangfogót. Országunkra a legnagyobb veszélyt ugyanis nem Orbánék Maffiaállamának 2 millió híve jelenti, hanem a másik 8 millió honfitársunk számára hiteltelen ellenzék. Mindaddig nem fog megmozdulni a Nép, amíg nem lát valódi alternatívát: az eltelt negyedszázad alatt beégett a tudatba, hogy a politikus az lopcsalhazudik, és ez a politika egészére rögzült, nemcsak a Narancsokra. És alappal: nem mentség a lopásra a Nép felé, ha a mostani ellenzék korábbi hatalomgyakorlóként csak talicskával tette és nem kamionnal. Nem fog mindaddig föllázadni a Magyar, amíg ezzel csak a kasszakulcsot adná át másoknak: a Nagyrablókat Kisrablókra cserélni, az nem egy alternatíva. Tragikomikus véletlen, hogy anno a Fidesz megalakuláskori törzshelye a Kisrabló nevű budai kocsma volt: nos, kinőtték magukat a Srácok. Sokan hajlandóak vagyunk a kisebbik rossz elvén szavazni, mert még mindig jobb a besurranó tolvaj, mint aki az első éjszaka jogát is követeli. De látni kell: egyre kevesebben, és ha nem hozunk létre valóban új, tiszta, minőségi erkölcsű ellenzéket, akkor a Nép döntő része nem fog megmozdulni.

Holnap rengeteg olyan ellenzéki bejutó lesz, aki jobban fog örülni ellenzéki képviselőségének, mintha többségbe kerülne. Korábbi tevékenységével kivívta ugyanis a Narancsok megértő barátságát, és számukra a valós cél nem az eredményes közösségi tevékenység, hanem a puszta megélhetés biztosítása. Felelősség nélkül beülni a közbeszerzési, meg felügyelőbizottságokba, tanácsadótestületekbe: számukra a világ legjobb biznisze. Megkapja a részét csendben az ország szisztematikus kirablásából, és semmi más dolga nincs, mint hallgatni, amikor üvölteni kéne. Végig fogjuk majd nézni a következő két hétben, amint különböző helyi ellenzéki potentátok diadaljelentéseket adnak arról, hogy hány helyet is sikerült "kivívniuk" a különböző önkormányzati testületekben a Narancsokkal "szemben". Be ne dőljön senki: azok nem hadijelentések lesznek, hanem a lélek eladásának melldöngetései, amibe épp csak az árat nem fogják belerakni. És mindez ellenzéki pártok ernyője alatt fog végigmenni, és mindazon ellenzéki pártok, amelyek ezt a tevékenységet a soraikban eltűrik, azok a Maffiaállam kiszolgálóivá, kollaboránsaivá válnak. Vannak emberek a hivatalos ellenzékben, akikben bízom, de a holnapi nap választóvonal lesz: mint mondtam, urnazárás után leveszem a hangfogót, és mindazon dolgokat meg fogom írni, amelyek egyértelmű Narancskollaborációk.

Saját tapasztalatból jól tudom, hogy a legnehezebb dolog, mikor az embernek a saját szervezetét kell tisztán tartania. Minden veszteség fáj, személyes kapcsolatokba, érzelmi kötelékekbe bont bele a döntés, mikor egy megbetegedett testrészt kell amputálni. Rettenetesen nehéz, sok konfliktussal jár, bele is lehet bukni, de akkor sincs más út: a Nép felé kell visszanyernünk a hitelességünket, az meg nem megy ímmel-ámmal. A világ legegyszerűbb dolga kijelenteni: ne lopj, ne csalj, ne hazudj, és a világ legnehezebb dolga azt a gyakorlatban meg is valósítani. De ha csak kijelentjük, de nem aszerint járunk jár minden nap minden percében, és kompromisszumok nélkül, akkor soha nem válunk hitelessé, a Nép nélkül pedig nem lehet Orbán Maffiaállamát lerombolni. Ez az év az ellenzéki taktikai alkuk éve volt: megegyezések tömkelege köttetett, egy részük elfogadható, egy része pedig nem. De holnaptól a taktikai alkuk kényszere végetér: nincs több választás, ahol párt-, és személyi érdekek tömkelegét kéne valami közös formába ölteni. Holnap este mindenki tiszta lappal indul, és meglátjuk, hogy nyerni akar, vagy csak blöfföl. Jómagam és az OGYM pedig vadászni fog mindazokra, akik aprópénzre, narancsgarasokra akarják átváltani a beléjük helyezett bizalmat. Maffiaállam van, holnap kerül végleg lebetonozásra, és nekünk azt le kell rombolnunk, az pedig csak a politika erkölcsének újraírásával lesz elvégezhető. Rendszerváltás kell, nem kevesebb.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!