A tüske a köröm alatt

Tegnap 1200 kivezényelt gimnazista, lovashuszárok, dísszázad, Áder, Pintér, Hende meg többtucat egyéb VIP jelenlétében állami ünnepség volt a Kossuth téren. De az OGYM is ott volt, ugyanis minden előző heti cseszegetés ellenére maradtunk.

A tegnapi nap Nemzeti Gyásznap volt, és a Kossuth téren tartották az Aradi Vértanúinkról való megemlékezés központi rendezvényét. Egy héten át kaptuk a burkolt és kevésbé burkolt figyelmeztetéseket, hogy jó lenne, ha a sátrainkkal elhúznánk a vérbe onnan, aztán jött a jogászkodás, majd a kérések és ajánlatok. Én pedig az OGYM nevében mind élőben, mind a telefonba a Mozgalmunkra jellemző konok mosollyal mondtam egy kerek NEM-et, és amikor szükségesnek látszott, hozzátettem ottlétünk Bírósági Végzésekkel megerősített jogalapját is. A helyzet az ugyanis, hogy a különböző állami szervek és szervszerűségek egymás közötti kommunikációs zavara következtében senki nem kért tőlünk előzetes garanciát, hogy október 6-án elhagyjuk a Kossuth teret az Állami Ünnepség miatt. Megtették ezt augusztus 20-szal, és október 23-mal kapcsolatban, és mivel folyamatos tojáshéjtáncban kell manővereznünk, és a Bírósági Végzés az egyetlen fegyverünk, ami viszont elvárja tőlünk az együttműködést, így aztán a kért garanciát a Szabadság térre való átköltözésre mindkét esetben megadtam. És amire a szavamat adom, azt be is tartom természetesen, az OGYM folyamatos erősödésének záloga kiszámíthatóságunk, szavaink és tetteink mindenkori azonossága. Csakhát mint mondtam október 6-ról elfelejtkeztek, és mivel mi a Hatalom hibáiból élünk, és azokat fordítjuk előnyünkre, így tegnapi Téren maradásunknak a továbbiakban komoly következményei lesznek.

Október 23-a lesz ugyanis az utolsó olyan Állami Ünnepség, amikor elköltöztetjük a táborunkat. Tegnap a rendezvényt megelőzően és közben tűzszerészek, titkosszolgák és minden rendű és rangú biztonságiak csekkoltak folyamatosan minket, és mivel minden szűrőn átmentünk a gyakorlatban, így a továbbiakban nem jelentünk biztonsági kockázatot, így nem marad jogalap bármikori eltávolításunkra. A tegnapi napot precedenssé tettük: átkutatták keresőkutyával a táborunkat, minden szerv minden biztonsági kérésének eleget tettünk, sőt: odafigyeltünk arra is, hogy ne tegyünk félreérthető mozdulatokat, ne nyúljunk a zsebünkbe, ne legyenek táskák elöl, tisztában voltunk vele, hogy mesterlövészek kukkolják a tevékenységünket. 15 méterre voltunk Áder János köztársasági elnöktől, 20-ra Pintér és Hende Miniszterektől, nyilvánvalóan a biztonsági zónán belül, a legkisebb provokációnak tűnő cselekményünk alapot adhatott volna bármire. De megbeszéltük a teendőinket és azt fegyelmezetten be is tartottuk: sokkal nagyobb provokáció mostanra meglehetősen látványos Kossuth téri Sátortáborunk puszta ottléte, mint egykét macsó bekiabálás, vagy bármi rövidtávú tesztoszterongőz. Nem véletlenül szabadultunk és szabadulunk meg azonnal a békés utat kevésnek tartó, sorainkba folyamatosan beszivárgó provokátoroktól: egy is elég közülük a téren, hogy Orbánék számára a jogalapot megadja eltávolításunkra. És mivel nem hibázhatunk, ezért aztán nem is hibázunk.

Az egész ünnepségen feszült csend honolt, amin mi jókat mosolyogtunk, annyira nyilvánvaló volt, hogy ennek oka mi magunk vagyunk. Sátraink ugyanis pont ott állnak, ahol a különböző díszegységek bevonulási útvonala, és a védett személyek kijelölt helye van. Az egész rendezvényt át kellett miattunk installálni, raktak körénk kordont, meg 1200 kirendelt gimnazistát, enyhítendő jelenlétünk súlyát. Csakhát elég nagyok és elég feltűnőek a sátraink, jómagam meg fényképezni és videózni fölálltam a kisszínpadunkra is, így aztán lehetetlen volt nem szembesülni Hataloméknak a ténnyel: ott bizony egy Orbánellenes köztársasági tüntetés van, lehet benyelni. Látszott, hogy Főnarancsék még egymást is figyelik, mintha mindegyik féloldalas nyakbénulást kapott volna: kínosan kerülték, hogy felénk nézzenek, persze azért elkaptunk egykét lapos pillantást. A legcikibb rész a Himnusz és a Szózat éneklése volt: a Teret uraló nyomott feszültség abban öltött testet, hogy csak mi énekeltük, senki más, kirendelt Főmuftik, vendégek, senki. Látszott, hogy mindenki túl akar lenni ezen az egész kínos szitun, megteszik, amit kötelező, de aztán gyorsan el onnan, ahol Orbánt mindenféle demokraták a látványos jelenlétükkel inszinuálják.

Mi kiválóan éreztük magunkat, asztalainkból kékabroszos páholyt csináltunk, végignéztük az építkezést, a főpróbát, az ünnepségben részt vettünk, de lelkileg asszem csak mi emlékeztünk ott meg az Aradi Vértanúkról. A helyzet ugyanis tegnaptól az, hogy nem jelentünk biztonsági kockázatot, így mikor majd Orbán is megjelenik - legkésőbb március 15-én - a Téren, nem lesz hivatkozási alap az eltávolításunkra. Mert persze tudjuk jól, hogy valójában Ő az igazi Góré, nem pedig Áderjanó Köztársasági Elnök, de attól még hivatalosan tegnap a legfőbb közjogi méltóság jelenlétében tartózkodtunk a Téren. És ha az elvileg legvédettebb személyre sem jelentettünk biztonsági kockázatot, így aztán Orbánra sem jelentünk, ez van, mi október 24-i visszaköltözésünk után a Kossuth térről többet el nem megyünk. Bizonyítottuk jóhiszeműségünket, együttműködési készségünket, jogkövető magatartásunkat, kéthónapos ottlétünk és minden esetben megnyert jogi csatáink tapasztalata szerint pedig a Bíróság felé ez elég is lesz, hogy garantálja gyülekezésünket. Orbánékra tegnap rákényszerítettük az akaratunkat. Nem először, de most először nagyon kemény ki-ki csatában, és ha Mindenhatóságuk imázsát a gyakorlatban sikerül megtörnünk, abból még bármi is lehet. Tegnap beledurrantottunk a nulláslisztbe, de rendesen. Mi vagyunk a tüske a köröm alatt, aki tegnap ott volt, az átélte, mekkora tüske: nagy és fájdalmas. Nyugi, leszünk még nagyobbak is.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!