Tegnap rádszámoltak, Viktor!

Mikor a Nép spontán megérkezik a Kossuth térre, ott valami új kezdődik, és valami régi, avitt pedig végetér. És tegnap épp ez történt: a Nettünti vége után legalább 5 ezer tüntető úgy gondolta, hogy ideje meglátogatni a Parlamentet.

Az Ország Gyűlése Mozgalom már három hónapja foglalja Orbánellenes tüntetésekre a Kossuth tér központi részét, a Parlament Főkapuja előtt közvetlenül, épp azzal a céllal, hogy ott bármikor biztonságos és jogszerű módon lehessen demonstrálni. A Hatalom ugyanis ott fészkel, a netadós törvényt is ott nyújtották be, és ha a Narancsok maradnak öngyilkos stratégiájuknál, akkor ott is fogják elfogadni. A kívül világos és gyönyörű épület belül rettenetesen sötét, nem is kell éppen a Felcsúti Banditának benn tartózkodnia, hogy romlott szelleme az egész Házat átjárja. Magáról a Nettüntiről most csak azért nem írok mélyebben, mert úgy ahogy van, király volt, többen, és sokkal többen voltunk, mint vasárnap, rácáfolva a Fidesz várakozásaira. Ráadásul ha hétközben, és egyszerre több vidéki nagyvárosban is egyidőben kerül megrendezésre egy tiltakozás, akkor elvileg kevesebben kéne lennünk, hisz a vidékiek nem utaznak föl, és akik épp dolgoznak, azok sem tudnak eljönni. De mégis sokkal többen voltunk, így aztán egyszerű tény: arányaiban még hatalmasabb az ellenállás terjedése, mint a puszta számokból látszana. És hogy mennyire, azt épp a tegnap későeste mutatta meg: a Nettünti szervezői lezárták a demonstrációt Budán, a Lánchíd Hídfőjénél, de 5000 ember önmagától odatalált a Kossuth térre. Mi pedig vártuk Őket, meg persze a Parlament és az Ország Gyűlése Mozgalom sátrai közé fölállva 400 rohamrendőr is, hátha valami erőszak lesz, de végül semmi ilyesmi nem történt.

Mikor hallottuk a térről a közeledő tömeg hangjait, beélesítettük a szombati Demokrata Seregszemléinken használt hangosításunkat, és vártunk. És jöttek, vagy félórán keresztül érkeztek a legkitartóbb tüntetők, hisz azért lássuk be: jó kis séta volt már addigra a lábukban, de Ők mégis fontosnak érezték, hogy a Parlamenthez megérkezzenek. Én meg köszöntöttem Őket, aztán arra jutottam, hogy a legegyszerűbb dolog úgy megtudni, hogy mit akar a Nép, ha hagyjuk, hogy azt önmaguktól elmondják. Így aztán némi bevezető után a következő nagyjából kétórányi demonstráció arról szólt, amiről az ottlévők akarták. Legalább 40 tüntető kapott szót, hogy ne csak hallgassa mások beszédeit, hanem a saját gondolatait is megossza a társaival. Ésha a Népnek végre megadjuk a lehetőséget, hogy szólhasson, akkor beszélni is fog, és igencsak örömteli, hogy végre él azzal a kevés jogunkkal, ami a szólásszabadságból még megmaradt. Voltak persze a tüntetés békés jellegét megváltoztatni igyekvő spontán szónokok is, de ilyenkor azért mindig újra elmondtam, visszavéve a mikrofont: békés tüntetést tartunk. Ebből aztán végül az egész tömeg által átvett, skandált jelszó lett, amit mindannyiszor elmondtunk, ahányszor egy szónok kicsit túlzásba vitte a vehemenciát. De ott is, és otthon is mindenki megnyugodhat: a tömeg döntő része érti és támogatja, hogy törvényesen, tisztán kell ezt az egész folyamatot végigvinni, így aztán persze a beszédek döntő többsége is ilyen irányban hangzott el.

40 spontán felszólalásból persze lehet kiragadni egy-egy kevésbé jól sikeredettet, a Fideszsajtó módszere épp ez, amihez mint látom, most épp az Index is fölsorakozott - tán leszóltak a Narancstulajok, hogy ácsi, nem reklámozzuk a Népet -, lelkük rajta. Csakhát mint tudjuk egyszerre nem lehet adózni a szűzesség és a romantikus testiség kívánalmainak: ha megadjuk a szót végre a Népnek, akkor meg is kell tudnunk hallgatni Őket, és Mindannyiukat, akik csak szólni akarnak, mert a demokratáknál a szólásszabadság ilyen, és mi demokraták vagyunk. Szóval úgy volt jó, ahogy volt, hatalmas hangulat volt a Kossuth téren, bemutattunk 5 ezren Orbánnak, ahogy szoktunk, és sikerült a tüntetés békés jellegét akkor is megőriznünk, amikor egy százfős mag kicsit nekiindult volna épp egy Parlamenti sétának. Nem volt dobálás, semmi ilyesmi, úgyhogy a Lendvai utcai sztorihoz képest most a Narancssajtónak, és a csendben az elvileg demokraták közül mégiscsak a Fidesz érdekei szerint működő pár bértollnoknak marha nehéz dolga van, hogy befeketítse azt, ami egyébként nemes és felemelő volt. Próbálkoznak persze, de az az 5000 ember, aki ott volt, pontosan tudja mi történt, nem véletlenül maradtak oly sokan oly sokáig, és nem úgy tűnt, mintha utoljára jártak volna a Kossuth téren, hanem inkább úgy, mintha azt épp fölfedeznék maguknak, mint a legjobb tüntetési helyszínt.

És ami az igazán lényeges, és ami miatt azt állítom, hogy tegnap rászámoltak Orbánra, és ebből már nehezen fog fölállni az ennyi: 3 nap alatt a netadó kérdéséből Orbán Takarodj! és Fideszmaffia! lett. Nem én mondom, hanem 40 tüntető spontán felszólalásaival maga Nép mondja ezt, és 5000 emberen látszott, hogy ezekre a jelszavakra rezonálnak a leginkább. Orbán szokásos konok önfejűsége most önpusztítóvá válik éppen: egy teljes generáció értette meg, hogy a netadó az nem gazdasági és szakmai kérdés, hanem ennek a mostani Hatalomnak az igazi arca. Azé a Hatalomé, amelyik szét akarja vágni az emberek között lévő kapcsolatokat, föl akarja számolni a közösségeket, hogy az elmagányosodott embert végül szabad prédaként félemlíthesse meg, ahogy azt a Diktatúrák szokták. Az ember társas lény: egyénként gyenge, csoportban, működő közösségekben pedig a legerősebb valami, ami csak létezhet. És a média lenyúlásával és Narancsszócsővé változtatásával, a Fidesztől független gazdasági és társadalmi szereplők kíméletlen kiirtásával a társadalmunk közösségi szellemét, belső információáramlását gyilkolták eddig is. És a netadó lenne az utolsó lépcső a társadalmi háló szétvagdosásához. Csak ez most nem jött be, Felcsúti Fijjug. Úgytűnik, elhitettétek magatokkal, hogy a Nép, és azon belül is a legmozgékonyabb társadalmi csoport: az Ifjúság már elhülyült. Nem, Tesókáim, még épp időben átlátta, hogy mi a valódi célotok, és nagyjából perceitek vannak visszavonni a netadót, vagy azzal együtt mentek a süllyesztőbe. Ahová egyébként is valók vagytok.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!