Kocsis Máté öngyilkos támadása

Fidesznyikké válása miatt otthagyott Exhaverommal két éve állunk hadban: 47 feljelentést, házkutatást, négyszeri rabosítást, állandó megfigyelést kaptam eddig, ami a tegnapi nappal újabb, számára önveszélyes üggyel gyarapodott.

Akik régóta követik politikai és közírói tevékenységemet, azok pontosan ismerik Kocsis Mátéhoz fűződő kapcsolatom fordulatait: nyolckeres liberális frakcióvezető koromban vettem az akkor még pártonkívüli Kölköt a szárnyaim alá. Önkormányzati választás után közvetlenül könnyebb elmagyarázni pár alapdolgot: 2006-ban szokás szerint megnyertük a polgármesteri posztot az SZDSZ-nek, de a Képviselőtestület többsége Fideszes lett. Magam Csécsei polgármester főembereként úgy döntöttem, hogy legcélszerűbb út ilyen esetben a Fidesznyik többség megbontása, ennek legegyszerűbb útja pedig a még függetlenként a Narancsképviselők között ülő Kocsis gyors felfelé futtatása volt. Nem tartozott a helyi Pártelitjükbe, visitófrászt is kaptak, mikor kérésemre Csécsei alpolgármesterré nevezte ki, azonnal kettéosztva ezzel a Fidesz frakciót, megkönnyítve a liberális városvezetés - azaz saját magunk - dolgát. Végül ketté is lett csapva a Fidesz, de a hosszú éveken át tartó játszmát már részletesen megírtam korábban. Eljuttattam a közben fogadott öcsémmé vált Kocsist a polgármesteri székig, már az volt, mikor együtt rugdostuk ki a Narancsok hírhedt Cégeit a kerületből: Centrum Parkoló, Hódút, Épkar, Zöfe. Aztán a Narancsoknak is leesett a tantusz, hogy az Ő égiszük alatt épp Fidesztelenítés folyik, és erősen kézbevették Mátékát, én meg ezekután rávágtam az ajtót: nem abban állapodtunk meg, hogy a Pártját választja kritikus helyzetben a Kerületével szemben, de mivel megtette, én meg otthagytam.

Azóta már eltelt két és fél év, a Srác teljesen elfelejtette egykori független és emberi mivoltát: ugyanolyan Sornarancs Közkatona lett, mint bárki, aki egyszer behódol az Orbánbandának. Így aztán barátból ellenség lett, két és fél éve ütöm oknyomozó cikkekkel, tüntetésekkel, járok ellene koronatanúskodni más politikai üldözöttek pereiben, vesztett is már párszor, Ő pedig rámuszította az ország erőszakszerveinek teljes spektrumát: többet járok rendőrségre, meg bíróságokra jóideje, mint maguk a rendőrök meg bírák. Megszoktam, megtanultam közben saját magamat védeni, a gatyám rég ráment volna, ha ügyvédet fogadok, így aztán a szükségből erényt kovácsoltam. Ellenem indított rendészeti meg sajtóhadjáratai lassan lecsengenek, eredetileg 70 milliónyi hűtlen kezelést akartak a nyakamba varrni, de a sokszor hosszabbítgatott nyomozgatás során az már 1,5 millióra zsugorodott, és az is olyan necces, hogy még mostanáig sem mertek ezügyben vádat emelni. Tán az ellenem indított folyamatos pergőtűz eredménytelensége lehet az oka, hogy Mátéka újabb támadást indított: az nem lehet, hogy ne legyen valami Ügyem, mert akkor elvész a muníció az állandó karaktergyilkolászási kísérletek mögül. Csakhát ez a mostani támadás leginkább egy olyan öngyilkos merénylőére hasonlít, aki a kiképzőtáborban robbantja föl magát, sértetlenül hagyva a célpontot, de megsemmisítve Önmagát némi járulékos kárral.

Mint mondtam, rengeteget járok bíróságokra tanúskodni politikai üldözöttek mellett, legyen szó a Magyar Narancs újságírójáról, egykori kirúgott köztisztviselőről, meghurcolni akart ellenzékiekről. És ilyenkor szembekerül egymással Kocsis meg az én tanúvallomásom, és ebből többnyire a meghurcoltak számára kedvező ítéletek születnek: a puszta jelenlétem elég ahhoz, hogy Kocsis bevörösödve, dadogva hablatyolni kezdjen, azt meg a Bírók gyorsan levágják ilyen szituban, hogy ki mond igazat, és ki beszél mellé. Szóval a tárgyalótermekben Kocsis erős szívóágon van, Zsidai Péter, az átlátszó.hu és a Magyar Narancs újságírójának perében ez egyenesen odáig ment, hogy Mátéka erősen belemászott a hamistanúzás mezejébe. Én meg fogtam magam, és tettem ellene egy feljelentést a Fővárosi Főügyészségen, amit gyorsan áttettek a Központi Nyomozó Főügyészséghez, hogy ott megállapítsák: nem követett el bűncselekményt. Naja, Narania Urai megvédik az övéiket, bár a veszélyt azért megérezték: ennek következtében meszelték el szegény Mátéka országos politikai pályáját, ezért nem lehetett belőle parlamenti tótumfaktum az újabb Fideszciklusban. Visszadobták a Nyolckerbe polgármesternek, Tarlóssal kavargathat, de Lázárral, korábbi mentorával már nem: ha bukik a Srác, márpedig idő kérdése csupán és bukni fog, akkor csak helyi érdekű legyen majd a minimalizálandó kár, ne országos.

Miután a Főügyészségek feljelentésemet elutasították, megnyílt az út, hogy a pótmagánvád nevű jogintézménnyel Kocsist Bíróság elé vigyem. Ha az elmúlt hónapokban nem annak élnék, hogy az Ország Gyűlése Mozgalmat szervezem és építem, akkor ezt már meg is tettem volna, csakhát kapacitásom nem végtelen, és Orbán tusványosi beszéde után a Felcsúti Gazda ellen kell keményen harcolni, nem pedig nyolckeres kiscsicskája ellen. De nem vagyok sem feledékeny, sem megbocsájtó típus, így lassan pont itt lett volna az ideje, hogy a hamistanúzási beadványt a Bírósághoz megírjam. Csakhát ez a Mátégyerek, ez levette a vállamról a munka terhét: mint a Gyorskocsi utcában, a BRFK Korrupciós Alosztályán tegnap kiderült, épp ezügyben tett ellenem rágalmazási feljelentést. Innentől semmi dolgom: bejelentettem valóságbizonyítási igényemet, azt regisztrálták, így végül csak eljut Bíróságra az ügy, amit a Főügyészségek oly nagy odaadással próbáltak eddig elsikálni. Kis közbevetésként: mivel hazajárok a rendőrség különböző nyomozószerveihez, ezért aztán névről ismerem a legtöbb csúcsnyomozót, hisz Ők vannak rámállítva, megtisztelve érzem magam, hogy a legmagasabb helyeken próbálnak elmeszelni. De a tegnapra szóló idézés elég semmitmondó volt, és eddig ismeretlen századoshoz szólt, így tettem némi óvintézkedéseket a Gyorskocsi utcában való megjelenésem előtt.

Abban az országban, ahol rendőrautóban szokás meghalni, és forgalommentes mellékutakon gázolnak halálra ellenállókat, ott nem árt a többrétegű óvatosság. Ennek egyik elemeként tegnap jeleztem terepen működő jobbkezemnek, Nagyinak, hogy amennyiben délig nem jövök ki a BRFK-ról akkor az OGYM Csapata látogassa meg a Gyorskocsi utcát. Reggel kilencre mentem, ismerem a kihallgatások menetét, ha délig nem jövök ki, az azt jelenti, hogy vagy őrizetbe vettek, vagy már eltűntem a térképről. Gyors riadólánccal 40 Mozgalmár állt készenlétben, hogy azonnal megkezdje a tüntetést a helyszínen eltűnésem esetén, köszönöm Barátaim, ezúton is. De fél 11-kor már az utcán voltam, így a riadót lefújtuk, éles gyakorlatnak jó volt, fogjuk még ennek hasznát látni, az az érzésem. Kocsis öngyilkos feljelentése ugyanis egy jel, egy valószínűen elinduló folyamat első eleme. Nem hülye ugyanis a Srác, tudja pontosan, hogy ezzel az Üggyel Ő az én tervemnek megfelelően cselekszik: hamistanúzása Bíróság elé kerül, pedig épp ezt akarták korábban oly nagyon elkerülni. Ezt az Ügyet csak látszólag indította Kocsis Máté, ezt utasításra tette, és épp az Ország Gyűlése Mozgalom a Hatalom számára egyre kínosabb mivolta miatt. Februári dolog miatt ugyanis épp az önkormányzati választások utánra időzítve nyomozást indítani, mindezt úgy, hogy nem Kocsis a vádló fél, hanem az Ügyészség: akinek kétségei vannak, mi a valódi szándék, és az kinek a szándéka, annak mondom: ne legyenek. A Hatalommal szembeni háborúnk új szintre emelkedett, állunk elébe.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!