A kurvák szűzessége

Tudom, írhattam volna szebben is, mondjuk így: a prostituáltak ártatlansága. Csakhát valódi ember nem így beszél, akik meg finomkodóan fogalmaznak, azok többnyire azért teszik, hogy meg ne bántsák a hölgyet, akinek szolgálatait közben igénybe veszik.

Szóval maradjunk csak a nettó beszédnél továbbra is: a kurva az kurva, a krumplileves az krumplileves, és nem azért, mert Kádár mondta, hanem azért, mert az. És mielőtt erkölcsrendészetivé fajulna a blog, csaxólok: a cím a friss közvéleménykutatások miatt jutott eszembe. Egyszerre jött ki a Narancsszolgasággal aligha vádolható Medián és Ipsos friss felmérése. Nem teljesen azonosak, de az eltérések nem jelentősek, azok átlagát nézve meg pont jó képet kaphatunk a Valóságról. Tán kezdjünk Hann Endrével, a Medián góréjával: "A szakember elmondta: a kormánypárt alapvetően sokat gyengült az elmúlt időszakban, de márciusról májusra minimum stabilizálta a helyzetét. Hozzátette: az elmúlt hónapokban a Fidesz szavazótáborának jelentős része elbizonytalanodott, ők nem fognak átállni máshová. A legnagyobb küzdelem a Fidesz és a Jobbik között zajlik, mióta a Medián méri a Jobbikot, most a legmagasabb a teljes népességen belüli támogatottságuk – magyarázta." (Forrás: ATV) Mondom, tessenek figyelmesen elolvasni, az idézőjeles szöveget nem én mondtam, lehet tuaregezni, de ezesetben fölösleges. Hogy az Ipsos is képviselve legyen, berakom az Ő grafikonjukat, tessék:

Ez itt a Valóság. Nem vélemény, hanem TÉNY. Lehet szokás szerint átsiklani fölötte, sokmindent lehet, amit azonban ehelyett kéne tenni, az célravezetőbb: fölfogni végre, és megérteni az okait. Nem az a baj, hogy nem fognak össze, nem az a baj, hogy épp mit nyilatkoznak a bőséggel rendelkezésükre álló tömegmédiában a parlamenti ellenzék gurui. Nem, a baj az, hogy teljesen hiteltelenek. A baj az, hogy folyamatában sem mozdul ki egy millimétert sem a népszerűség mérő, max. annyira, hogy egyik hitelvesztett párt a másik rovására tud pár százalékot szerezni, de együttesen egyre inkább vesztésre állnak. Az egész Műellenzék össztámogatottsága annyi, mint a följövő Jobbiké egyedül, és közben a Fidesz is stabilizálódott. Az Ország elsöprő többsége egyszerűen nem rezonál sem a Szegfűre, sem Gyurcsányra, de még Juhász Péterre sem. Ellenben kialakul lassan egy szubkultúra: egymást hitegető, struccpolitizáló baloldaliak bezáródó közössége, egymásnak írnak cikkeket, csinálnak fészbukos csoportokat, vitaköröket, ahol a magukra nézve kínos tényeket kerülik, ellenben elmondják a százmilliomodik verzióban is, hogy Orbán egy Geci. Ez persze tény, csakhát akiknek mondják, azok ezt már rég tudják, úgyhogy tökfölösleges öngerjesztő semmittevés folyik, a Nép meg odakint, a való világban várja, hogy valaki szóljon már Neki is.

Az esélytelen baloldal szubkultúrájában megy az önszuggesztió, meg a Nép birkázása, csakhát egy mélyre ásott bunkerben nem annyira lehet látni a valóságot, mert az odakint zajlik. A Nép egyáltalán nem birka, soha nem is volt az, akkor sem, mikor Horn Gyulát, vagy épp Gyurcsányt hatalomra emelte, akkor valahogy a másik oldal birkázott. A nembirkák látják a valóságot, ami a bunkerben élőknek láthatatlan: van egy diktatúra, aminek a létét, a politika mindenre kiterjedő akaratérvényesítését 10 millió ember szenvedi el nap mint nap. Ezzel szemben van egy magát ellenzéknek nevező baloldali valami, amelyik pont úgy csinál, mintha itt mégsem diktatúra lenne. Lakossági fórumokat tart, sajtónyilatkozatot ad ki, parlamenti felszólalásokat és beadványokat prezentál, ésatöbbi hasonló pótcselekvés. Japersze mindeközben meg önkormányzati képviselői nyomogatják a Narancscégek közbeszerzési nyereségeire az igen gombocskákat, a lakossági megkereséseket meg többnyire elhárítják: nem kellenek a problémák, miközben olajozottan áramlik a fűszer a megfelelő helyekre. Tessenek fölfogni: nem azért nem fog szavazni a kutya sem a jelenlegi Műellenzékre semikor, mert a Nép birka, hanem épp azért nem fog, mert NEM birka.

Kinn is vagyok, benn is vagyokot játszani egy rablóbanda diktatúrájában, az nem jópofa dolog, hanem árulás mindazokkal szemben, akik egy évvel ezelőtt elkövették azt a baltettet, hogy ezekre szavaztak. Sokszor mondják, hogy tegyek különbséget a Műellenzéki pártok vezérkarai és tagsága között, ne mossam össze a felelősséget. Akik valóban engem, és nem rólam olvasnak, azok tudják: szoktam különbséget tenni, de teljesen fölmenteni a tagságot nem lehetséges. A pártvezetések ugyanis nem úgy kerülnek a helyükre, hogy ahhoz a tagoknak semmi köze: bizony utóbbiak választják meg az előbbieket. Az önkormányzati mutyikban résztvevő Műellenzékieknek is van helyi pártháttere, Ők is tagi szavazatokkal kerültek oda, nem az égből pottyantak a székbe. Amit látok, az annyi: a Valóságot érzékelő párttagok már többségükben kiléptek a baloldali szubkultúra bunkeréből, nem véletlenül nem érzékelhető egyik párttól sem valós terepjelenlét. A tagság fogyása már ott tart, hogy jópár DK-szimpatizáns épp mostanság kapott tagsági számot, pedig soha nem léptek be a pártba... Nagyjából ez év végéig aki nem képes reagálni a nyilvánvaló tényekre, és folytatja az önszuggesztiót, annak már annyi, többé fel nem ébred, max. ha Jobbikék rárúgják az ajtót. Addig meg várjuk a NAP-ba a tenniakaró demokratákat.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!