Ami jó, az jobb

Nem politikai oldalakról beszélek, bal, jobb, miegymás, márcsak azért sem, mert Magyarország valóságában annak nem is lenne értelme. Van egy európai értelemben vett jobboldali párt, Bokros MoMája, aztán ennyi, akik még magukról rajta kívül jobboldaliságot állítanak, azok vagy nettó fasiszták, mint a Fidesz, vagy kisállatsimogatós nácik, mint  Jobbik.

Nem, itt a jobb, az minőségi kategória. Mégpedig egy írásé, ami egyszerűen annyira jó, hogy jobb, mintha ugyanebben a témában magam írtam volna. Az a helyzet ugyanis, hogy írtam én már a Kossuth téri elmúlt 9 hónapunkról sokat konkrét események kapcsán, de ideje lenne valami összefoglalót írni most, mikor nekivágunk az Országnak, Jobbikot megállítani. Úgyhogy törtem egy ideje ezen a buksimat, hogy a rengeteg történést és sajnálatos nemtörténést hogy is kéne jól megközelítenem, hogy röviden, érthetően és átélhetően adjam át mindazt, amin átmentünk eddig. Aztán tegnap egyik mozgalmi és párttársam fogta magát, és rittyentett pont ebben a témában egy olyat, ami egyszerűen jobb, mintha én írtam volna. És persze létezik írói hiúság, meg bloggerlélek, meg minden szirszar, de ha valami ennyire jó, akkor azt teszem közzé, nem pedig egy általam összehozandó rosszabbat. Tehát Bíbok Anikó írása következik, aminek azt a címet adtam - mert ezt az egyet elfelejtette hálisten, így legalább én is belekarcolgathattam valamit -: A velünk jövő történelem. És azért ez a cím, mert jövő vasárnap Győrben induló egészéves túránk alatt ennek a kilenc hónapnak a megélt eseményeit fogjuk megmutatni az Országnak, hogy lássák: vannak cselekvő, bátor, kockázatot vállaló demokraták is. Képanyag most ennek megfelelően a szerző, Bíbok Anikó fotóján kívül nem lesz, helyette lesznek videók. Azokról az Emberekről, akik saját bőrükön élték meg a diktatúra valóságát, és olyan dolgokat mertek megtenni, amiket rajtuk kívül nem sokan. És akkor...

Bíbok Anikó: A velünk jövő történelem

Ez a kép november 17-én készült. A fotós biztosan nem tartozik a közellenség kategóriájába, mert a Parlament épületéből fotózott. Ez volt az utolsó tüntetés, amikor valóban megtelt a Nemzet főtere. Azóta a különböző tüntetésszervezők sikeresen végrehajtották a kapott házi feladatot. Szétaprózták a sok kis tüntivel a népet.

A kép bal oldalán az a 2 db sátor, az Ország Gyűlése Mozgalom Demokrácia Erődjének a sátrai. A Parlamenthez közelebb álló sátor neve - Váradi András sátor. Ez a mozgalom 2014. augusztus 8-tól 2015. április 30-ig tüntetett Orbán Viktor tusványosi illiberális beszédén felháborodva. Folyamatos, állandó tüntetés volt.

A rendőrség, vagy a TEK, vagy a BRFK ötször bontotta le bírósági ítélet ellenére a sátrainkat. Mi meg ötször visszaépítettük! Oda a Nemzet Főterére! Az Országháza elé! Bele a hatalom képébe a Diktatúra, a fideszmaffia, az Orbán takarodj, meg a soha többé éhező gyermeket és hasonló tábláinkkal. És vártunk.

Vártunk arra a pillanatra, amikor a magukat ellenzékinek tituláló pártok észreveszik, hogy mi zajlik az országban. Felismerik a lopakodó diktatúrát, a fasizmus apró kis léptekkel történő hatalomba férkőzését. Ez a pillanat nem érkezett el.

Vagy nem látják, vagy nem tudják, hogy hazánkban a demokrácia építményének utolsó kis aprószegeit is kihúzgálják, vagy magasról nagy ívben tesznek rá. Közel 9 hónap alatt sajnos arra kellett rájönnünk, hogy a magát ellenzéknek nevező csoportosulások valójában nem ellenzékiek, hanem kollaboránsok.

Szépen, csendben, hogy a választóik észre se vegyék - megalkudtak a hatalommal. Közülük ki milyen indokkal, azt ő maga tudja. Mindenesetre a parlamenti fizetések azért nem olyan nagyon rosszak, meg a pártokat is el kell tartani valamiből - és ugye a parlamenti pártoknak azért több milliós támogatás jut.

Mi hiába vártuk, hogy megszólaljanak. Nem személy szerint értünk,hanem a demokratikus jogok sárba tiprásáért. Nem tették meg a magukat ellenzékinek tituláló pártok sem, sem a hozzájuk köthető sajtótermékek sem. Mélyen tisztelt házelnökünk végre nagy keservesen talált egy bírósági fogalmazót, aki megtiltotta a további tüntetést. Laca, legyen meg az örömöd!

Április 3o-án zenés sátorbontást tartottunk a téren. De előtte való napon megalakítottuk a Nincs Alku Pártot. Mert úgy érezzük, hogy ennek az országnak valóban nagy szüksége van egy olyan emberekből álló csapatra amelyik nem alkuszik meg! Nem alkuszik meg a korrupcióval, nem alkuszik meg a lopakodó fasizmussal, nem alkuszik meg az illiberalizmus néven kiépülő diktatúrával.

A Demokrácia Erődjének Váradi András sátra országjáró turnéra indul, a mozgalom és a párt legelkötelezettebb embereivel. Azokkal, akik hónapokon át ott voltak a Kossuth téren esőben, hóban, rendőrattakban. Azokkal, akik hónapokon át hallgatták az emberek panaszait, meg sokszor átkait. Az a majdnem 9 hónap felért egy alapos közvélemény kutatással.

Mi pontosan tudjuk, hogy mit akarnak az emberek - és még nemzeti konzultációt sem kellett tartanunk milliárdokért. El fogjuk mondani mindenkinek, hogy ez az ország demokráciát akar. El fogjuk mondani mindenkinek, hogy az embereknek elegük van a megosztottságból. El fogjuk mondani, hogy az emberek mélységesen megvetik a korrupt vezetőiket.

Tudjuk, hogy az emberek nem buták, nem rosszindulatúak, csak az elmúlt évtizedek politikusaiba vetett bizalmat vesztették el. Rajtuk múlik, hogy a saját környezetükben megtalálják azokat az embereket, akikben megbízhatnak, akikre rá merik bízni a gyermekiek jövőjét. A Váradi András sátor ehhez adja meg a kezdőlépést. Egy jó kis beszélgetőhely lesz - demokratáknak!