Nicsak, ki beszél!

Igen, ez egy filmcím, és szerintem az is látta, aki nem ismeri be. De most nem John Travolta a téma, csakhát ez a cím ugrott be, gondoltam leírom már az eredetét, nehogy aztán plágiumváddal illessenek.

Ez a cím ugyanis simán vonatkoztatható a mai magyar valóságra is. Ha egy társadalomban annyi mindenki annyi minden hazugságot hordott már össze a Zembereknek, és mindezt persze őszintének tűnő megnyerő mosollyal, akkor a Nép óvatossá válik. Rááll az egyetlen logikus útra: nem azt nézi már senkinél, hogy mit mond, hanem azt, hogy ki az, aki mondja. Ezt politikai fogalomkörben hitelességnek hívják, és bizony ezt a legnehezebb elérni, megtartani meg aztán hajjajjj. Ha a Jobbik előretörésének okait valóban meg akarjuk érteni, mert VALÓBAN küzdeni akarunk ellene, akkor ez a kályha, ahonnan neki kell vágnunk. A Jobbikot egyre többen tartják hitelesnek, és ha ez így marad, akkor biz utólag az Orbán Rezsim leányálom lesz ahhoz képest, mint ami bekövetkezik. Egyszerűen az a helyzet, hogy akár a Narancsok, akár a Műellenzék bármelyik beszélő feje bármit mond, azt a már régóta beállt törzsgárdájuk kivételével senki nem hallgatja, vagy nézi meg. Van Orbánéknak is, meg az Egybesült Műellenzéknek is egymillió ilyen odafigyelője, és rajtuk túlmenően meg van 8 millió ember, aki ha meglátja az arcukat, inkább reklámra kapcsolja a tévéjét, pedig az sem egy Csillagok Háborúja.

Egyrészt töknyilvánvaló, hogy különböző mértékben és szervezettséggel, de az összes parlamenti erő lopcsalhazudik, és a hitelességet az sem javította, mikor közismerten korrupt pártok és emberek tüntettek a korrupció ellen. Teccenek tudni, nem boltitolvajokkal egy zászló alatt szokás követelni a boltok biztonsági kameráinak modernizálását, mert az nem túl hiteles. Ezzel szemben a Jobbikot még nem sikerült rajtakapni súlyos korrupción. Rajtakapták már Őket is mindenen, pornózás, náculás, minden, csak épp azon nem, amitől az emberek hátán a leginkább ágaskodik már a szőr: lopáson. És Vonáék ügyesek, vigyáznak arra, nehogy ilyesmin elcsússzanak, Vona ugyanis nagy léptékben játszik: nem vesz részt mutyikban, sem fidesszel, sem műellenzékkel, neki ugyanis nem falatok kellenek, hanem az egész asztal. Aztán persze ha az már meglesz, akkor a konyha is, meg minden, ha hülyék vagyunk, és nem teszünk ellenük, akkor az övék is lesz. A Nép issza a szavaikat, ugyanis hitelesnek érzi Őket, és akkor vissza ismét a címre: nicsak ki beszél.

Jelen pillanatban az a helyzet, hogy tökmindegy mit mond Vona, elhiszik Neki rengetegen, és amíg nem sikerül a hitelességüket aláásni, ez így is marad. Budapesten és a nagyvárosokban tudják, tudjuk, hogy valójában nácik, de a vidéki falvakban erről vagy semmit sem sejtenek, vagy átlépnek rajta. Csak meg kell nézni a Jobbik népszerűségét: minél inkább informált egy település, annál gyengébbek, minél elzártabb a külvilágtól, a nettől, annál erősebbek. A 2018-as országgyűlési választáson azt már most biztosan ki lehet jelenteni, hogy kik NEM rúgnak labdába. A Fidesz szétszedte magát, a belső ellentétek, a számonkéréstől való félelem minden másodpercben mélyebbre rágja magát, egyre több lesz az átálló, aki megjelenik csendben a Jobbiknál, büntetlenséget kérve, ha földobja a többieket. Ott pedig szükség lesz Ügyekre, tehát be is fogadják Őket, becslésem szerint a Fidesz maradék szavazótáborának fele egy éven belül már a Jobbiknál lesz található.

A másik ásókapanagyharang csapat a parlamenti Műellenzék, nullát profitáltak a Fidesz összeomlásából, gyakorlatice légüres térben vannak, új szavazókat bevonzaniuk egy éve nem sikerült, és azóta is csak lassulnak, és passziválódnak. A 2018-as választásokon a Jobbik hatalmas fölénnyel fog nyerni, ha nem teremtődik addig hiteles ellenzék. Hogy abban a Nincs Alku Párt (NAP) milyen szerepet játszik majd: nem tudom, azon vagyunk, hogy komolyat, de az Ország szempontjából nem is ez a legfontosabb. Kellenek olyan demokrata szervezetek, emberek, bárkik, akiket a Nép legalább meghallgat, nem kapcsol el a tévén meg a rádión, ha látja, vagy hallja Őket. Tudok, tudunk olyan csapatokról saját magunkon kívül is, akik ebbe az irányba mennek, és vagy van már párt mögöttük, vagy épp azt készülnek alapítani. Nekik mondom, de magunknak is: vidékre kell menni, nincs pardon, és az aktív ellenállásban, a cselekvő ellenzékiségben létrejött erkölcsi tőkénket föl kell használnunk a Jobbik valódi arcának megmutatására. Van erre három évünk, nem kevés, de nem is sok. Szerveződjetek, cselekedjetek, mi is azt tesszük.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!