A Jobbik gyenge pontjai

Mióta történelmének első egyéni választókerületi győzelmét aratta a Jobbik Tapolcán, azon agyalok, hogyan lehet megakadályozni a hatalomra kerülésüket, mert ha van még az Orbánbandánál is veszélyesebb alakulat, akkor az Ők.

Az mondjuk első perctől tiszta, hogy Mozgalomként, pláne a többiekre a Kossuthon beásva váró állandó tüntetéssel, ez technikailag sem lehetséges. Az viszonylag egyszerű döntés volt, hogy párttá kell alakulni, és az is, hogy ha már úgyis a Bíróság szembeürítette korábbi 5 döntését, és kidobott minket a Térről, akkor mozgásba kell lendülni. De ezek végülis szervezési kérdések, nem lényegtelenek persze, de önmagukban kevesek. Aki elkötelezi magát, hogy szembeszáll a náculókkal, annak először is meg kell értenie folyamatos erősödésük okait. Van erről egy összképem, az idők folyamán sokat olvasva, meg saját tapasztalatokat szerezve összeraktam, és mivel a több korábbi cikkemben előre jelzett módon erősödnek, így aztán valszeg az összképem jó. Nehéz lenne ugyanis folyamatosan helytálló becsléseket tenni rossz koncepció alapján, ha a valóság igazolja a hipotézist, akkor az az elmélet helyességét jelenti. A Jobbik 2009-ben, az EP-választásokon ütötte át először a plafont, mindenkinek olyan szintű meglepetést okozva, hogy neki is vágtak a közvéleménykutató-elemzők a dolog megértésének. Én az akkor még politológus, és nem politikus Karácsony Gergely írását ajánlom - katt IDE -, alapos, adat-, és tényszerű, nem rövid, de ha valaki nem csak fészbukos kommentek szintjén akar megérteni egy jelenséget, akkor kötelező olvasmány.

De akinek elég engem olvasni, annak megteszem azt a szívességet, hogy összefoglalom a lényeget: a Jobbik elsősorban a valamikori MSZP szavazótáborból erősödik. Ezek az emberek a 2006-tól kezdődő kormányzás alatt folyamatosan fordultak el az MSZP-től, és lettek először bizonytalanok, majd 2009-ben Jobbik-szavazók. Kaptak egy ideig a Fidesztől is szavazókat, de azok később visszatértek a Gazdához, nagyjából a folyamat egészére igaz tehát: a Jobbik szavazóbázisának nagyobbik része egykorvolt baloldali szavazó. A tapolcai győzelmüket is górcső alá véve az is látszik, hogy az elfogyó Narancstáborból ismét profitáltak, de az igazi növekményük megintcsak az egykor bizonytalanná vált baloldali szavazótáborból jön. Konkrétan 200 ezer exNarancsnyik és ennek csaknem kétszerese: 350 ezer bizonytalan gazdagította a soraikat. Ehhez is itt van egy cikk, a Szonda kutatása, adatok, tények, miegymás, van még persze egy rakás, de elég ennyi ide, olvasóim nem azért olvasnak, hogy mások írásait citálgassam. Szóval a lényeg, és TÉNY ennyi: a Jobbik erősödésének alapja a volt baloldaliak egykoron az MSZP választási győzelmeit összehozó tömege. Látom én a különböző, fészbukon folytatott vitáim közben, hogy ezt marha nehezen hajlandóak benyelni a jelenlegi parlamenti "ellenzék" támogatói, de attól még ez van.

Hogy miért? Eccerű: ez a TÉNY mindennél jobban fölhívja a figyelmet arra, hogy a parlamenti, magát "baloldali ellenzékként" meghatározó pártcsoport képtelen a maga oldalára fordítani még azokat a szavazókat is, akik pedig értékvilágukban hozzájuk hasonlatosak. Az egykori baloldali szavazók inkább választják a Jobbikot, mint az MSZP-DK-Együtt hármast, utóbbiak immár másfél éve képtelenek akárcsak egyetlen új szavazó megnyerésére: pont ott állnak, ahol 2013 decemberében, pedig közben a valaha volt legpocsékabb kormánypárt 1 millió szavazót vesztett. Aztán innentől lehet vitatni tovább, hogy a Jobbik folyamatos erősödése a parlamenti "ellenzék" teljes alkalmatlanságának következménye, csak minek: érzelmi struccpolitika az ilyen melléduma, a valósághoz semmi köze. De ugyanezekből a TÉNYEKBŐL kijön ám legyőzhetőségük receptje is. Az alapvetően balos értékvilágú szavazóbázis nem szereti a náculást, nem véletlen, hogy a Jobbik Budapesten és a legnagyobb városokban képtelen áttörni. Igazi bázisa a vidék kisvárosai és falvai, ahol az információáramlás elégtelen ahhoz, hogy az emberek teljes, valós képet kapjanak róluk.

Ezt a problémát Vona is érzékeli, a vidéki nagyvárosok és Budapest nélkül soha nem fog választást nyerni. Logikus következmény a Jobbik középre húzása: már nem is utálják a zsidókat, cigányokat, már kisállatsimogatóvá váltak, és fékentartják a fociszurkolói ultrakörüket. Ez persze kommunikációs taktika, semmi több, és nem is könnyű feladat Vonának: szervezeti bázisa, aktivistahálózata ugyanis széljobber, míg szavazói többsége nem az, na ebből tovább növekedni belső robbanások nélkül nem lesz könnyű. Az első teendőnk ellenük tehát épp ez: a vidéki nagyvárosokban még meg lehet állítani Őket azzal, ha elmondjuk és megmutatjuk élőben a polgároknak, hogy mi is a Jobbik. Szépen fölkészülünk, videókkal, képekkel, és szembesítjük a lakosságot a valósággal, mielőtt meggyőzi magát, hogy nem is nácik a nácik. Ez azonban önmagában kevés lehet, Vona ügyes tömegpszichológus, tudja, hogyha egyszer a Tömeg el akar valamit hinni, akkor azt nehéz megakadályozni. És a Fideszt elhajtani akarók már nagyon akarnak valakiknek hinni, ha a Jobbik, akkor legyen az, csak végre valaki takarítsa már el a Felcsúti Hibbant Maffiáját. 

Be kell tehát azt is bizonyítanunk, hogy nem olyan harcos ellenzéke ám a Vonagárda Orbánnak, mint azt láttatni szeretné. Ahogy országjárásunkra fölkészülök, egymás után nézegetem a különböző nagyvárosok nyilvánosan hozzáférhető közbeszerzési döntéseit. És lőn: bizony a Narancscégeknek adott horribilis árú, tömegnyi pénz pártpénztárakba lapátolására zöld utat adó közbeszerzési megbízások megszavazói között ott vannak ám a Jobbikos önkormányzati képviselők is. Hoppá. Vagy inkább hoppáhoppá. A Jobbikról terjedő - persze tudatosan terjesztett - egyik hiedelem, hogy Ők nem lopnak. namost végigböngészve elég sok adatot, be tudjuk bizonyítani, hogy de, Ők is lopnak. Nem szűz az a leányzó, csak még nem kapták rajta, ami ugye azért nagy különbség. Hát mi most majd rajtakapjuk. A másik ilyen fontos elem, amivel támadhatóak, az a parlamenti részvételük: aki komolyan a diktatúra ellenfelének tartja magát, és ezt el is akarja hitetni a szavazókkal, az nem asszisztál biodíszletként Orbán szavazógépéhez. És akkor itt visszatértünk egy fontos ponthoz: vajon ezeket a gyenge pontokat mások nem látják? De, látják. Csakhát az a helyzet, hogy azok, akik bírnak elég közjogi hatalommal és médiaháttérrel, hogy agyoncsapják a Jobbikot, ezt nem tehetik meg. Ugyanis Ők is benne ülnek azokban a közbeszerzési bizottságokban, és nyomogatják az igen gombot a Narancscégeknek, és bent melegszenek a Bábparlamentben. És akkor körbe is értünk. Ha valaki még mindig nem érti, miért is a jelenlegi parlamenti "ellenzék" a Jobbik erősödésének előidézője, akkor az maradjon meg e hitében, míg rárúgják az ajtót náciék. Mi meg nekivágunk a Jobbikellenes országos hadjáratnak, holnap a Kossuthon kezdünk, és egy hét múlva Győrben leszünk egyhetes állandó tüntetéssel a Városháza előtt.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!