NAPkitörés, avagy politikai stratégia

Persze az ilyen jellegű dolgokat szokták titokban tartani a politikai szervezetek, dehát ezen is változtatunk, semmi sem indokolja, hogy konkrét polgári engedetlenségi akciók megszervezésén túlmenően bármit is eltitkoljunk a nyilvánosság elől.

Minden törekvésünk ellenére egy perccel sem került közelebb Orbán megbuktatása, a parlamenti "ellenzék" oly sikeresen hűtötte le az őszi forradalmi hevületet, hogy teljesül is az akaratuk: 2018-ig itt Narancsbukta nem lesz. Nehéz volt elfogadni, hogy a pártszínű önérdek fontosabb, mint az Ország sorsa, dehát ez van, nem véletlenül van pont ugyanazon a szinten a Műellenzék, mint volt egy évvel ezelőtti választási agyonveretésekor. Egymás közt jól elvannak, ugyanazt az egymilliós szavazóbázist szeletelgetik újra, tele a balos sajtó az önfényező hadijelentéseikkel, a tízmilliós rögvalóságban meg a Jobbik percről percre erősödik. Csakhát pont ugyanúgy nem értik ezt a folyamatot, mint ahogy Orbán hatalmának forrását sem voltak képesek átlátni, és aszerint cselekedni, úgyhogy perpillanat ugorjunk is, de persze lesz majd róluk szó, nekrológok formájában. Szóval a Jobbik. Ők az igazi ellenfél, Orbánék már elvesztették a belső kohéziójukat, kiderült, hogy a Vezér nem tud vízen járni, illetve csak akkor, ha azt önmaga alatt jéggé fagyasztja. A Narancsszavazók fogyása megállíthatatlan, a normálisabbja már lelécelt - egymilliós szavazatvesztés - a maradékból a zsoldos-típusúak már a Jobbik felé mennek, és van kábé félmillió Viktoriánus szektaimádó, nagyjából Ők maradnak meg, aztán kalap-kabát.

Lesznek persze belvillongások a Jobbikban is, mert az őstagok nehezen fogadják el, hogy most egy ideig nem lehet zsidózni meg cigányozni, helyette mindenkinek be kell szerezni minimum egy kiskutyát, de az őzike mégjobb. De megoldják majd, Vona tudja, hogy el kell rejteniük a valós mivoltukat, mert az Ország hajlandó önbecsapni, de alapból sosem volt vevő a fasizmus különböző válfajaira. Úgyhogy húz is középre ezerrel, nála demokratábbat most majd jóideig találni sem lehet, annyira mosolygós lesz, mint Goebbels volt házibulikon. Vona politikai technokrata, személyesen neki mindegy, hogy épp milyen ideológiát képvisel, a lényeg a hatalomra kerülés, és ebben a játszmában ügyesen nyomja. Ha nem sikerül 2016 végéig megállítani, akkor tarolni fog 2018-ban, aztán előjön az igazi arca, valahogy ugyanis ki kell majd fizetnie őstámogatóit, Ők meg nem lóvét, hanem vért akarnak. A 2016 év vége egy tapasztalati időpont: ha akkor nem látszik hiteles és erősödő demokrata ellenzék, megkezdődik a szokásos erősebbhez húzás: egy magasan vezető Jobbik egyszercsak benyel még félmillió bizonytalant, aztán onnantól esélytelen mindenki, hogy legyőzze Őket.

A feladat ennek megfelelő: létrehozni egy olyan demokrata ellenzéket, amelyik a kulcsidőpontban minimum 20 százalékon áll, és ezt erősen növekvő trendben éri el. A Nincs Alku Párt (NAP) egy ilyen ellenzék motorja lesz, minden ponton segít azoknak, akik a politika teljes erkölcsi megújítását kívánják elérni, és Európa felé mennek, nem pedig az orosz, vagy épp a kádári nosztalgia felé. Ennek a feladatnak az első kulcsdátuma a NAP szempontjából ezév szilvesztere. El kell érnünk minimum 10%-os országos ismertséget és 1 százaléknyi támogatottságot a teljes népességen belül. Ez nem sok, de ahhoz elég, hogy átüssük az elhallgatás körénk épített falát, onnantól már kénytelenek lesznek hírt adni rólunk, és mehet a lavina. Ha pedig ez megvan, akkor a következő év, 2016 elég lesz arra, hogy annak végére saját erőnket 10% fölé, addigra szintén megerősödő potenciális szövetségeseinkkel együtt pedig összesen 20%-ra föltornásszuk. Ez kritikus érték, ez az a pont, ahol már a bizonytalanok is elgondolkodnak, hogy nem muszáj ám a Jobbikra szavazni, náculásmentesen is lehet cselekvő ellenzéket találni. És ez az a pont, aminél a jelenlegi Műellenzék egymilliós tábora is változtat eddigi "jobb híján" pártkötődésén, és inkább választja a frisset, mint a sokszorosan lejárt szavatosságút.

Az ezév végére elérendő céladatok tehát: 10% ismertség, 1% támogatottság. Ennek érdekében 12 nagyvárosban teszünk minimum egyhetes állandó látogatást a legforgalmasabb helyen: az adott város polgármesteri hivatalánál. A fővárosban még csak-csak találkoznak az emberek olyan szintű eltökéltséggel, mint egy sátrazós állandó tüntetés az ellenfél arcában, de vidéken nemigazán. Hát most majd fognak, és a kuriózum elég erős lesz ahhoz, hogy rengetegen megkérdezzék, kik is ezek a csodabogarak a főtéren. Mi pedig szépen el fogjuk mondani, mesélünk a 9 hónapnyi Kossuthról, a tüntetésekről, a rendőri akciókról, a Jobbik valódi arcáról, az "ellenzékiek" kollaborációiról. Mind a 12 városra egyenként fölkészülünk, helyi ügyekkel is foglalkozunk, ugyanis a legtöbb helyen épp az megy kicsiben, mint a Parlamentben nagyban. A polgármesteri iroda hátsó szobájában dumálják meg a Narancsok az "ellenzékiekkel", hogy ki nyerje a közbeszerzést, és ezért ki mennyit kap, akár készpénzben, akár úgy, hogy alvállalkozót jelöl a Narancscéghez. Mi ezeket a mutyikat szépen föltárjuk, és elmeséljük élőben a helyieknek.

Ebben az Országban per pillanat is ipari méretekben megy a lenyúlás: napi 5 milliárd forintnyi EU támogatás kerül közbeszerzésk útján Narancscégekhez megrendelésként, és a többsége önkormányzati szinten. Nem feltűnő, hogy ehhez képest sehol egy "ellenzéki" indíttatású feltáró botrány? Ilyen nagyságrendű szervezett lopásnál egy helyi képviselőnek néhány óránál több melójába nem kerülne beleásni akárcsak egy mutyiba, aztán megzengetni. De az egyszem Juhász Péteren kívül senki sem csinálja, pedighát sokszázan üldögélnek Műellenzékék mindenfelé. De nincs mondanivalójuk, a becsületesebbjének azért, mert ha beszélni kezdene, akkor borulna a jól olajozott rendszer, és akkor nemcsak a Narancsokat, de saját "ellenzéki" pártját is a nyakába kapná, a becstelenebbje meg azért, mert aktív résztvevője a mechanizmus olajozásának. Napi 5 milliárd forintot lopnak el, és ehhez képest mindenki úgy csinál, mintha ez normális lenne: ahelyett, hogy megpróbálnák megakadályozni, és földerítenék a mindent átszövő mutyihálót, inkább maguk is résztvesznek benne, aztán meg kimennek tüntetni az ellen, amit Ők maguk csinálnak.

Szóval ennek a mókának vége. Győrben kezdünk, megyünk utána Szombathelyre, aztán szépen sorban, év végéig 12 nagyvárosunkba, és mikor egy helyről továbbállunk, akkor ott már a NAP aktív helyi csoportjára hagyjuk a valódi ellenzéki politizálást. Kemény meló lesz, ellenséges környezetben, nézzük majd az arcokat, vajon a Narancsok utálják-e majd jobban az ottlétünket, vagy a Műellenzékiek, Kossuth téri tapasztalatunk alapján nem látunk majd ebben sem különbséget. De nincs más választás, egyszer valakiknek valóban el kell kezdeni az Ország erkölcsi fertőjének meggyógyítását, azt meg már a parlamentben lévők aligha fogják elvégezni, részükről ugyanis ez öngyilkosság lenne. A nagyvárosok pártépítési szempontból is a további terjeszkedés csomópontjai lesznek, de mégegy fontos érv van amellett, hogy ott kell indulnunk: ez pedig a Jobbik népszerűségének területi megoszlása. Falun már verhetetlenek, övék a kocsmáros, a tanító, az orvos, a pap, de a nagyvárosokba még kevésbé tudtak a kistelepülésekről beszivárogni. Ott kell Őket megállítani, ahol megállíthatók: a vidéki városokban. Na, akkor induljunk is Barátaim, Szép NAPot, demokraták.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!