Így loptok Ti

Sokan azt hiszik, hogy az Ország módszeres kifosztása úgy történik, hogy valahol a Parlamentben valami főminiszter aláír egy sokmilliárdos megrendelést egy Narancscégnek, aztán visszakapja zsebbe meg pártkasszába annak egy részét. Nos, nem így zajlik, elmondom inkább, hogyan.

Évi 2000 milliárdot kapunk az EU-tól fejlesztésekre. Gyakorlatilag minden építkezés ebből megy a stadiontól a zsákfalu csatornázásáig. A módszert, amivel pedig a pénz a vállalkozókhoz kerül, közbeszerzésnek hívják. Ennek egy része valóban kormányzati szinten történik, tehát valóban Narancsfőnökök írják alá, de a hatalmas összegnek ez valójában csak a töredéke. A nagyobb része különféle közbeszerzési bizottságokban dől el, parlamenttől a kisfaluig. És a rossz hírem az, hogy azokban a bizottságokban, ahol erről döntenek, ott ülnek a parlamenti "ellenzék" hivatalos delegáltjai is, a még rosszabb hírem meg az, hogy többnyire maguk is megszavazzák a nyilvánvaló lopást. Néha persze egy-egy tisztességesebb feljelentést tesz, vagy legalább a sajtóhoz fordul, de ha összeadom az ilyen szóvá tett ügyletek értékét, az maximum 2 milliárd forint. 2000 milliárdból, teccenek érteni. Magyarul 1998 milliárd forint úgy kerül elköltésre, hogy ahhoz a parlamenti "ellenzéknek" egy szava sincs. Namost nettó józansággal ez csak két esetben lehetséges: vagy az irdatlan összeg 999 ezreléke esetében nincs lopás, vagy együtt lopnak, és kussolnak róla.

Az első eset kizárható: hogy a Narancsok ipari méretekben és szervezetten rabolnak el mindent, amihez hozzáférnek, de legalább hozzáérnek, az mostanra mindenkinek világos. Innentől a második eset áll: bizony, ezek együtt lopnak, innen jön a cím: így loptok Ti. Most nagyon jófej leszek, mert a lopások megmutatásában végig lefelé fogok kerekíteni, nehogy aztán azzal sírjanak a vállamon, hogy nem is loptak annyit, csak kevesebbet. Ja, hallgatok néha ilyen érveléseket, a belem fordul ki tőlük: arról próbálnak győzködni, hogy a kisebb rablás elfogadható, ha a "mieink" csinálják. Broáááf, szokták volt erre mondani, hogy ne kelljen megmutatni a vegetatív válaszeseményt. Szóval lefelé kerekítve menjünk akkor szépen sorban: nagyjából 1000 milliárd forint helyi önkormányzatokban kerül közbeszerzéssel szétosztásra, megyei közgyűléstől a tanyaközpontig. Válasszunk ki példaként egy közepes várost, mondom, hogyan történik az aktus. Van egy panelfelújítós közbeszerzés, ad rá a kormány 200 milliót. Ebből azért már elég jó dolgot is ki lehet hozni, vagy inkább ki lehetne, ha a pénzt valós építkezésre költenék.

Csakhát ha a 200 milliót tényleg ráköltenék a nyílászárókra, meg radiátorokra, akkor nem lenne mit visszafolyatni a Fidesznyik pártkasszába, meg a döntésben résztvevők magánzsebeibe. Úgyhogy ennek a 200 milliónak valójában csak egy része lesz igazi felújításra felhasználva, hogy mekkora, az attól függ, hogy közepes méretű városunk Narancsos polgármestere mennyire biztonságosan tud lopni. Ha ugyanis van vele szemben egy tökös ellenzék, amelyik azonnal kiszúrja, hogy egy ablakkeret 100 ezer forint 30 ezer helyett, és van belőle 500 darab, akkor abból botrány lesz. De a polgármester nem azért lett az, mert alkalmas a város vezetésére, hanem azért, hogy minél több lóvét tudjon visszafolyatni az Őt odarakó párt kasszájába. Minél túlárazottabb megrendeléseket tud adni a haveri vállalkozóknk, annál több jut a Felcsúti Maffiának, mert a kiválasztott vállalkozók mind részei a rendszernek: náluk jelentkezik a túlárazásból származó tisztára mosott többletjövedelem, amit Ők azonnal adnak is a Narancsok ezzel foglalkozó táskásemberének, ha ugyanis ezt nem tennék, nem kapnának többé megrendelést sehol.

Tökéletesen szervezett rendszer, fogok még majd mélyebben is írni róla később, de most, a közérthetőség kedvéért, maradjunk a főszereplőnél: a közepes város polgármesterénél. Ledumálta a kormányzati szintű kontaktjával, hogy odadobnak Neki 200 millát, a feladata pedig az, hogy ebből minél többet juttasson vissza a pártközpontnak. Valahol Ő is ember, szeretne nem börtönbe kerülni, nyugodtan aludni, ha meg a helyi ellenzéke ügyet csinál a lopásából, akkor abból sem rövid távon, sem hosszabban - esetleges kormányváltás esetén - nem jön ki jól. Közepes városunk polgármestere tehát elhívja vacsorázni a helyi ellenzék mérvadó politikusait kedvenc kocsmájába, ami nemcsak azért kedvenc, mert szintén Fidesznyiké, hanem azért is, mert van fölszerelve elektronikus zavaró kütyü, hogy az esetleges lehallgatást lehetetlenné tegye. Mindegyik Narancspolginak VAN ilyen törzshelye, ha ott épp ellenzékiekkel együtt látható, akkor ott bizony mutyi megy, arra van fönntartva, semmi másra. És ezen a kedvenc helyen a Polgi tesz egy ajánlatot az ellenzékieknek, valahogy így: mennyit akartok?

Namost egy ellenzéki képviselőnek erre egyetlen jó válasza lehet: fölpattan, elküldi a Polgit a k.anyjába és rohan a sajtóhoz. Csakhát valahogy mégsincs tele a sajtó erről szóló hírekkel, nemdebár. És azért nincs, mert az ellenzékiek elfogadják a gesztust, meg a vele járó készpénzt, amit a hosszútávú barátság megpecsételéseként többnyire kiegészítenek pár céges felügyelőbizottsági hellyel, meg tanácsadói szerződéssel. Ha meg mégis valami elvetemült ellenzéki komolyan veszi a feladatát és asztalt borít, akkor SAJÁT pártközpontjából kap egy telefont pár percen belül, amiben fölhívják a figyelmét, hogy a párt működéséhez pénzre van ám szükség, úgyhogy ne ugráljon, üljön csak vissza az asztalhoz, és ha nem akar saját maga készpénzt átvenni, akkor mondjon helyette a Polginak egy céget, amit majd alvállalkozóként bevonhatnak a munkába. Rögtön mondanak is egyet, az illető gyakorlott már a Narancscégekkel való alvállalkozói kapcsolatokban, erre tartja az illetékes "ellenzéki" pártközpont. Ő adja le a pluszlóvét - mert persze az alvállalkozót is túlárazzák, jusson mindenkinek, az a biztonságos - az "ellenzéki" pártközpontnak.

A Polgi kedvenc kocsmájának kedvenc asztalánál létre is jön a megegyezés, mehetnek mostmár tovább a részletekre. Megdumálják, hogy az építkezésre szánt 200 millióból valójában mennyi legyen a munkára fordítandó, és mennyi a "szabad" - magyarul túlárazással ellopható - összeg. Mindegyik érdekeltté vált már a minél nagyobb túlárazásban, hisz ha több marad, akkor több jut a házikasszába is. Úgyhogy szépen megállapodnak egy hármas szorzóban, a 200 millióból 66 milla legyen valódi munkára fordítva, a másik kétharmadnyi, 134 millió meg legyen szétdobva. Polgi visszajelent a kormányzati pártösszekötőjének, hogy okés a buli, szólnak a közbeszerzés megnyerésére kijelölt Narancscégnek, hogy nyugodtan csinálhat háromszoros túlárazást, nem lesz gond. És nem is lesz, ugyanis a döntéshozó, közbeszerzést elbíráló bizottságban ugyanazok ülnek "ellenzéki" oldalról, akik a kocsmaasztalhoz meghívást kaptak.

A nyerésre kijelölt cég beadja a pályázatot, más cégeket, ha van egyáltalán merszük pályázni, formai okokból eleve kizárnak, nyertes megvan, 200 millát átutalnak Neki, 66 millióért panelfelújít, 134 millát Narancsközpontnak lead, Polgi táskásembere a helyieknek szánt részért elmegy, megkapja, és továbbosztja az "ellenzékieknek" az Ő jussukat. Csupa derűs arc, lehet menni Állatkertbe fagyizni, vagy esetleg a Kanári Szigetekre, minél szorgosabban működnek együtt "ellenzékék" a Polgikkal, annál inkább az utóbbi is lehetségessé válik, élnek is a lehetőséggel, eccerélünk, nemdebár. Ja, hogy mellesleg azt a 134 milliót, amit elloptak valós teljesítés nélkül, azt rá lehetett volna ténylegesen költeni a panelra, csökkentve így az ott lakók fűtésszámláit, javítva életminőségüket is? Ja, hogy egyébként a 134 millió felújításra költése hány olyan munkahelyet teremtett volna, ami így közmunkával lett kihelyettesítve? Na, ezek sokadrangú szempontok, ki nem szarja le a Népet, úgyis hülye, nem veszi észre. Csakhát tévedni teccenek, tisztelt Narancsnyik, meg kollaboráns "ellenzéki" Urak. Már észrevette. Csak azt nem tudja, hogy pontosan hogyan loptok, de azt, hogy együtt raboltok, az tiszta nagyjából mindenkinek. Ezért nem fognak rátok soha többé tömegesen szavazni. És ez jól is van így.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!